Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-10-24 / 5. szám
73 74 a féllátás az oldalhüdóssel egyidejűleg feliépet, valószínűleg csak egy kórgócz volt jeleu. A féllátás ezekben oly módon mutatkozik, hogy a beteg a tárgyak azon felét nem képes látni, mely a küdött oldal felé fekszik; a kórgócz természetesen a hűdött test oldallal ellenkező agyfélben kereshető. Egy kezelése alatt álló szabó bal féllátásban és egyszersmind bal oldalhüdésben szenved. Ezen esetben a mozgáshüdés igen csekély, az érzéktelenség ellenben nagy fokban kifejtve, mi nagy jelentőségű tünet. (Vasalásnál bal kezét megégette a vasaló végével, minthogy bal felé nem lát és bal kezén nem érez.) Ezen eset analógját képezi azoknak, melyekben oldalhüdés a szemtekék oldalvásti eltérésével együtt lép fel ; amabban a beteg nem bírja látni a hűdött félre eső tárgyakat, ezekben nem bir feléjük nézni. Ezen utóbbiakban az oldalvásti eltérés rendesen rnulékony tünet gyanánt lép fel; lehetséges azonban, hogy a he* miopia szintén némelykor mulékonyan észlelhető. Jobb féllátás alkalmatlanabb a balnál, mivel balról jobbfelé olvasunk és Írunk. Szerző többször észlelt jobb hemiopát aphasiánál; ezen esetekben a mintegy mechanicai nehézség csatlakozott az aphasiát jellemző észbeli képtelenséghez. Szerző a hemiopia és hemiplegia-féle eseteket némiképen hasonlóknak találja bizonyos fejzsábával (migraine), mely több angol orvostól leírva van, és melyben mulékony hemiopia szintén mulékony jbeszédképtelenséggel és a végtagok mulékony érzéktelenségével együtt jár. Hemiopiáuál soha sem talált szöveti változásokat a szemtükörre] ; mulékony hemiopiánál különben egyszer sem volt alkalma szemtükörrel vizsgálni. Egy esetben, melyben féllátásra tökéletes és maradó vakság következett, a látidegkorong sorvadását találta. (Ophth. Hosp. Kép. V. VIII. P. I. 101 1.) A nyaki együttérzideg kórtanához. Guttmann Pál tr.-tól. A nyaki együttérzideg bántalmazottságára utaló kórtünetek tudvalevőleg ugyanazok, melyeket a melegvérű állatokon akkor észlelhetni, midőn a nyaki sympathicus átmetszetik : kivörösödése és nagyobb hőfoka a fej megfelelő felének, ugyanazon oldali látaszükülés, szőkébb szemhéjrés és a teke visszahuzódottsága a szemüregbe. Ezen kórtünetcsoportja az együttérzdighüdésnek összeségében csak igen ritkán jelen meg az embereken, s pedig azért, mert itt a hüdés talán sohasem oly tökéletes mint a állatokon műlegesen előidézett. Ugyanis a sympathicus hüdésnél — legalább a későbbi szakban — olykor hiányzanak az edénymozgató rostok bántalmazottságát jelző tünetek, ellenben a látára vonatkozók csaknem minden esetben jelen vannak; sőt még azon esetben is midőn úgy az edénymozgató rostokat mint a látát illető hüdési tünetek fennállanak: az elsők rendesen múlékony természetűek és csak időszakonként jelennek meg, holott az utóbbiak állandóan megmaradnak. A felhozott tünetekkel egyidejűleg néha rendellenes és erős izzadás lepi el a bántalmazott oldali arczot és fejrészt, annyira, hogy éppen ezen állapot kényszeríti a betegeket az orvosi segély igénybevételére. Az érdekes kóreset — 44 éves gyármunkás — részleteiből itt csupán azokat kívánjuk röviden átvenni, melyek a szemre vouatkoznak. így a bal szem mérsékes kiemelkedést mutatott nagyobb szemhéjréssel; szemmozgató izmok működésében semmi rendellenes; szemhéjak tökéletesen és kellő erővel működnek: szemhéjak köthártyája ezeu szemen időnként erősebben belövelt, úgy szintén a könyelválasztás is itt olykor az arczfél kipirulása és a fokozódott izzadási szak alatt feítünőleg nagyobb mint a jobb szemben. A bal láta állandóan észrevehetőig (egészen fél átmérővel) tágabb mint a jobb, csakhogy ezen tágúltság nem mindig egy fokú, hanem ugyanazon világítás mellett gyakran nagyobb majd kisebb, úgy hogy nehány percznyi észlelésnél szépen látható a láta ilyetén változása úgy a beteg nyugodt állapotában, tehát az edénymozgató rostok bántalmazottságát jelző tünetek — vörösség, emelkedett hőfok, izzadás — nélkül, mint ugyanazok jelenlétében. Ezeu látatágulási és szükülési ingadozások azonban mindig korlátoltak maraduak; különben maga a láta fénybehatásra jól reagált, de még is mindig nagyobb maradt valamivel mint a jobb oldali. A láterő egészben rendes, úgy szintén az alkalmazkodási képesség is. A felsorolt szembeli kórtünetek állandóan jelen voltak, mialatt a kórismét támogató egyéb edénymozgatási rendellenességek csak időszakonkint jelentkeztek; továbbá mig az. utóbbiak teljesen megfeleltek az állatokon a nyaki sympathicus átmetszése után észlelt és feljegyzett tüneteknek, tehát az edénymozgató rostok hüdésének, addig a látán megfigyeltek éppen az ellenkezők voltak. Ugyanis az átmetszés után látaszükülés, szőkébb szemhéjrés és a teke visszahúzódása következik be. Ha ellenben átmetszés után a felső csonk villam által izgattatik, a válasz azonnal látatágulás, tekekidüledés és nagyobbodott szemhéjrés lesz; következésképen ezen esetben a láta magatartása megfelelt az együttérzideg látabeli rostjai izgatottságának. Hasonló magatartás azon ritkább esetekben áll fenn, midőn a sympathicus-bántalom központi okra vezethető (nyaki gerinczagy megbetegedései) s élettanilag jól megfejthető, miután az edény mozgató és látát szabályozó rostok központjai egymástól távol elválasztva feküszner. Az igen kisfokú diilszem ezen esetben bizton nem hozható kapcsolatba az együttérzideg bántalmazottságával, miután annak keletkezésére nézve beteg mi felvilágosítást sem adhatott. Kísérletileg a sympathicus izgatásánál akkor lép fel dülszem, hogy ha a Mülle rféle tekebeli izom összehúzódásra biratik. A mi a bal láta tágúltságát illeti, az határozottan a sympathicus izgatottságának tünete (Mydriasis spastica) s mint olyan felismerteti magát a láta átmérőjének gyakori megváltozása, és az alkalmazkodási hüdés hiánya által; mert az oculomotorius hiidése folytán fennálló látatágultságnál (Mydriasis paralytica) nem változik a láta átméiője és e mellett mindig jelen van alkalmazkodási hüdés. (Ezekre nézve szerző hivatkozik Hirsch ler tr.-nak a „Mydriasis spasticaról“ a „Winer med. Wochenschrift“ 1873-ban közölt nézeteire). A láta és alkalmazkodás közötti ezen viszony nevezetesen azon esetekben veendő figyelembeahol a látabeli tüneteken kívül más, együttérzideg-bántaloinr, mutató tünetek hiányoznak, tehát a görcsös és hüdési látatágúlta ság közötti választás esetleg a jelzett tünetek szigorú mérlegelésén alapszik. (Berlin kiin. Wochenschrift 1875, Nr. 32). Tor day tr. Némely szembántaloiir gyógykezelése fertőtlenítő szerekkel. Horneh tr.-tól. Azon, újabban csaknem áltatánosan elfogadott nézet alapján, hogy az u. n. ulcus serpens vagy Hypopionkeratitis nem egyéb mint valamely fertőző anyag által létrehozóit traumaticus szarulob; értekező azon nézetben van, miszerint úgy a kóralaknak, mint különösen a kór lényegének leginkább megfelel a fertőtlenítő szerekkeli gyógykezelés. Különben is némely szemlob-alakoknál a fertőtlenítő szerek, bálványos viz, kinal, carbolsav stb. már rég óta nagy kiterjedésben alkalmaztatnak, a nélkül, hogy felettök ez idő szerint döntő vélemény nyilváníttatott volna, s egyik vagy másik szer általános érvényre emeltetett avagy szigorú alkalmazási tere megszabatott volna. Ezen nemleges eredmény okát H. azon hiányos alkalmazásban véli rejteni, hogy a szerek mindeddig egyszerűen csak a köthártyatömlöbe vitettek becseppentések vagy beecsetelések által, mig a szaru közvetlen megérintése a szerek étető hatása miatti aggodalomból kerültetett. A fertőtlenítő szerek közül értekező ez alkalommal még csupán a halvanyos vízre vouatkozólag rendelkezik adatokkal. A lehetőleg friss szert ecset segélyével közvetlen alkalmazta a serpiginosus szarufekélyre, és e mellett a gyógyulási, főleg hegedési viszonyok feítünőleg kedvezőbben alakúltak, mint minden előbbi lehető erélyes — bemetszés, körűlmetszés, pokolköveli é te— tések — gyógyeljárás mellett; a genytermelés sokszor már egy
