Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-07-04 / 3. szám
39 40— böztetés ezen nehézsége annak oka bizonynyal, hogy po. Schweigger tankönyvében kételkedését fejezi ki a felett, vajon valóban fellép-e valaha külön és önálíólaga Tenou-tok gyúladása? Az elkülönítést megtenni és elhatározni, váljon az orbitalis kötszövet lobos oedemája volt-e jeleu, mely (szokása ellenére) gyorsan elmúlt, vagy a tok hasonló állapota, vagy mindkettő egyszerre: ezen esetben nem lehet, ha azon mintákat tartjuk szem előtt, melyeket a tankönyvek leírása ad. Legyen szabad azonban itt egy körülményre utalnom. Mint a közölt esetek bizonyítják, néha a Tenon-tele tok lobja mellett (tehát a fenntebb leírt tünemények társaságában) ehoroiditist és hyalitist találtak (Becker és Rydel), néha pedig nem. Miután tudjuk, hogy a Tenou-tok alatti széles és bő nyirktartó a. sclerán belől levő perichoroideal-térrel nem csak a vas vorticosumok mellett, de a sclera nedv-csatornái által egyebütt is sokszoros összeköttetésben áll, könyen elképzelhetjük az összefüggést tenonitis és choroiditis közt. Kérdezni való csak az marad: miért nem valamennyi capsulitisként felfogott esetben jön elő a lob ezen átterjedése ? s vajon nem lehetne-e erre azzal felelnünk, hogy azon lobok, melyek mellett ez létre nem jön, talán nem is a Tenon-tokhan folynak le, csak körülötte ? Igaz, hogy ezt csak pontos kórboncztani vizsgálatok dönthetik el; de addig is, legalább a priori, könyebben hihetjük el, hogy a capsulitisnek tulajdonított jelenségeket olyankor, midőn a choroidea ép, csak a tőle különben sem szorosan elhatárolt kötszövet lobos vizenyője okozza, minthogy a tok lobja nagyobb fokban sokáig fennállhasson, a nélkül, hogy a perichoroideal hasadék oldalaiban, s az érhártyában a sokszoros közlekedés folytán, változásokra vezessen. Ily értelemben nem hisszük, hogy esetünkben capsulitis lett volna jelen; sokkal ártatlanabb volt. De így is megérdemli a tudomásúl vételt, miután szemhéjorbánczhoz ily hirtelen csatlakozott, s oly hirtelen múlt el az orbitalis kötszövet lobos vizenyője. * * * ILI. Chorio - retinitis(specifica ?). Öv-alakú scotoma, mely teljesen elmúlt. S. Sámuel, 41 éves szegszárdi kocsmáros, 1874 October 30-dikán vétetett fel a szemkórodára ; panaszának tárgyát előbb jobb s egy idő óta bal szemén is fogyó és kivált szürkületkor rendkívül rósz látása képezte. Bal szemén heges ectropium az alsó szemhéjon, melyet egy „mérges pattanás elvakarásából“ származtat, s melyet még 1853-ban operált Rosas, de eredménytelenül. 1873. april havában jobb szemén hirtelen megromlott látása s pár hét múlva javúlás, majd minden ok nélkül újra roszabbodás után annyira fogyott, hogy ősszel már csak nagyobb tárgyak mozgásait ismerte fel; ugyanekkor e szem kiveresedett és fájdalmak jelentek meg benne, melyek egész arczfelére kiterjedtek. Bal szemének látási képessége 1874. tavaszán kezdett apadni, s azóta fájdalmak és külső változások nélkül lassanként roszabbodik. Felvételekor kívülről (leszámítva az ectropiumot és vastagúit köthártyát a hal szemen) semmi rendellenes a szemeken. Szemtükörrel: mindkét üvegtest zavaros, a baloldali kevésbé, a jobboldali annyira, hogy a különben sem igen feltűnő szemfenéki változásokat alig lehet constatálni, az üvegtest homálya mindkét szemen moleculáris, czafatok nélküli. Alátidegdombcsa kiemelkedési viszonyai rendesek; a belövelltségi színezés, tekintve az itt is mutatkozó elburkolást, rendes, a nagyobb edények teltsége és lefutása felismerhetőleg nem kóros; a látideggyürü csak sejthetőleg tűnik keresztül a zavaros reczegen. Areczeg a iátidegszélen és innen a körzet felé messze kiterjedésben fehér, szürkésen elmosódott, homályos; e homály csíkolást nem enged felismerni, s a körzet felé csekélyebb lesz ugyan, de még az egyenlítő táján is határozottan felismerhető ; a nagy edényágakat nagyobb fokban sehol el nem takarja, az érhártyának mind színezetét mind hálózatát elmosódottan, de mégis felismerni engedi. Az érhártya a mennyire megítélhető. szembeötlő változásokat nemcsak mutat, csak a felhámréteg festemények csoportos, rendetlen szétzilálását és az edényreczézet változó setétes szigeteit és veres edényszalagait: részleges izzadmány-góczok, vagy szétterjedő beszüreinkedések nem teljes, de elég megnyugtató biztossággal kizárhatók. Mindezek a szemfenéki változások tulajdonkép a bal szemre vonatkoznak ; a jobb szem üvegtestének nagy homálya miatt csak hozzávetőleg lehet gondolnunk, hogy a változások hasonlók. A látási kép esség viszonyai következők voltak : B a 1 sz. lát ~ot. Hm. '1-,4 mellett V = ^ atropinra elfogad-j- 11 ct. Jobb sz. a láttérnek egy keskeny, befelé fekvő részében újjakat olvas, bizonytalanúl 3(4—4'-nyira Eszemen a láttért még fali táblán ij alig lehetett vizsgálni; annyi azonban bizonyossá lett, hogy az igen szűkült, keskeny 1 áttér a rögzítési ponttól befele fekszik; színeket semmi távolban nem ismer fel, rá nézve valamennyi szürke. Bal szemén a láttér vizsgálata fehér és színes tárgyakkal (20 mm. oldalú quadratok) azt mutatta ki, hogy a színeket cstk egyes kis foltokban, nem pontosan és nem gyorsan, de ugyanazon színt mindig egy helyen ismeri fel; a kéket legbiztosabban és kivált akkor, ha az a Förster-féle perimeter karjáról közelebb vitetik szeméhez és a sárga folttal nézi. A fehérre nézve a közlendő határokon belől egy csaknem mindenfelé egyenlő szélességű öv van, melyben a tárgy eltűnik, úgy hogy előbb homályos, szürkés lesz. Ezen öv határai nem egészen élesek, de igen gyakori kísérletek, ismétlések mellett nem nagy mértékben ingadoztak, s a ■ beteg igen gyorsau jelenté, ha a fehér lap setétedni kezdett és ha egészen eltűnt; e két momentum helye között csekély, mintegy 2—4 foknyi távolság fekszik, melyre nézve nem tesz feltűnő különbséget, ha a tárgyat a scotomából hozzuk ki, vagy befele visszük. Az alábbi számok a teljes eltűnés helyére vonatkoznak A láttér és scotoma határait (1. a mellékelt I. rajzon)*) következő számok mutatják: Fokok: o° 1 30° 60° 90° 120° 150° 180°| 210°| 240° 27u°j300° 330° 1) Láttér külső határa 55 55 65 70 55 45 45 50 45 50 50 55 2) Scotoma külső határa 30 35 15 60 35 30 35 30 30 35 35 35 3) Sootoma belső határa 10 10 15 30 10 15 20 15 15 20 15 15 A láttér középpontja ezen esetben a s á r g a f o 11.1) Beteg ezek mellett főleg arról panaszkodik, hogy este gyertyavilágnál, vagy naplemente táján teljességgel nem lát. „Ilyenkor absolut vak vagyok s mindennek neki megyek“ szokta mondani, s valóban meglepő látni, hogy a nappali világításnál (p. o. délelőtti látogatásnál) magát a homályosított kórszobában is, de sokkal inkább a folyosón egészen biztosan tájékozó ember, a délutáni látogatásnál, még a petroleum lámpa világánál is, csak tapogatva tesz nehány lépést, ha okvetlenül szükséges. Igen nagy fokú hemeralopiája fő aggodalmának tárgyát képezi. Az eddigiekben leírt tünetek biztosítják a chorioretinitis diagnosisát. Hogy vajon syphiliticus eredetű-e a baj, nem lehetett positiv adatokkal kideríteni; blennorrhoea urethralist és pár hét alatt „teljesen kigyógyított“ lágy fekélyt önkényt s vonakodás nélkül vall be a beteg; bőrkiütéseknek valamint más elmúlt secundár-bajoknak nyomai sehol nem találhatók, s minden effélét tagad. Hogy a tünetek és lefolyás mennyiben bizonyítnak ily eredet mellett, alább látni fogjuk. Kezelés j ó d k á 1 i u m rendelésében állott s ezt egy hónapnál tovább szedte a beteg minden eredmény nélkül; elfogyasztott összesen 10drachmát. Decz. 6-kán sublimat-p ilulákatkezdett szedni, ‘/20 grán hydr. bichlor. tartalommal, első nap kettőt, s aztán két naponként egygyel emelkedve, fel 12-ig egy nap alatt, aztán ismét két nap naponkint fogyasztva le kettőig. Ezen cyclus *) A rajz elkészíttetése elkésvén, ezt a következő számban fogjuk hozni. Szerk. *) A O-tól 330-ig számozott fokok (így számalva egyszerűség kedvéért) jobb fele haladnak, tehát e bal szemen » 90° esik belől, a 270° kívül; j o b b szemen fordítva.
