Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-07-04 / 3. szám
41 42 »'•V (moly 42 napig tartott) bevett összesen 284 labdacsot, s ezekben I összesen 14.a grán sublimátot. Á látás subjective már az első hét végén javulni kezdett, s a második hét elteltével (decz. 26-kán) találtatott, hogy jobb szemével központilag (előbb így nem látott semmit) újjakat 5'-nyira olvas, a láttér belső felében T'-nyira; 20 20 b a 1-ról lát —et. Hm. volt >/,,, sV = Jan. 19-kén jobb 20 szem újjakat olvas 15‘-nyiról, s bal szem lát -^j^et és Hm. 20 mellett V = lát a XXX.-ból is pár betűt. A látás ezen jelentékeny javúlása megfelelő változást okozott a láttér alakjában s kivált a színek felismerésében; míg jobbról semmi szint nem ismert tel előbb, távoztakor egyes foltjaiban a láttérnek, mely kitágult, s rendes nagyságot ért el, m i n d e u s z í u t f e 1 i s ra e r t. s balról a színek határai igen nagy mértékben tágultak, ascotoma pedig nyom nélkül eltűnt. A hemeralopia nem szűnt meg, de a beteg nagy őrömmel állította annak csökkenését. — (A láttér méretei a mellékelt rajzból láthatók, II. III.) Jan. 20-kán a beteg eltávozott, otthoni használatra még jodkáli rendeltetvén. A tükör-lelet távoztakor következő volt: az üvegtest mindkét oldalon kevés híján feltisztúlt; az érhártyában az előbbi csekély változások, a reczeg mindkét szemen, de főleg jobbról zavaros, vékonyabb edényei néhol beburkolvák: e homályosodás kiterjed a körzeten mintegy 2—'6 látidegátmérőuyire. A iátidegdomb színezete körülbelül rendes, székei elmosódottak. * * * Az eset fő érdekét egyebek mellett a határozottan hosszú ideig fennállott, s aztán teljesen eltűnt öv-scotoma képezi, mely épen azért, mert a többi tüneményekkel összevetéséből az ily alakú láttér-foltok értelmezéséhez néhány tanúlságot vonhatunk, megérdemli. hogy vele kissé tüzetesebben foglalkozzunk. (Folytatása következik). Könyvismertetés. M agnus Hugo. Die Bedeutung des farbigen Lichtes für das gesunde und kranke Auge. Leipzig, 1875 8° 46 lap. A tudományok haladásának, a részletes finom vizsgálatoknak azon némileg kellemetlen oldala is megvan, hogy a belénk szítt eszmék, mindennap vallott törvények közül itt-ott inogni kezd, vagy épen megdül valamelyik gyakran egész sorával a hozzácsatolt hiedelmeknek, s aztán igyekeznünk kell azt minél gyorsabban kitörölni sz llemi fegyvertárunk sorozatából. Még legkelemetlenebb aztán az és az igazság feltalálása jelenti örömünk édes érzetébe legtöbb fonyar utóízt vegyít, ha ily gyors változást n m egy felfedezés, hanem egyszerűen az ismeretes \ iszonyok és tények újabb oldalrél meyvi agítása, azok helyesebb és pontosabb combinálása eszközöl; főleg akkor, ha a hibásnak bizouyúlt r meggyőződés gyakori therapenticus eljárás alapját képezte. így áll a dolog a kék szemüregek használatával, melyek a kék mint legkevésbé izgató szín hatását tartoznának kifejteni. Ha egyszer (mint Magnus teszi a felíit czímü füzetben( valaki bebizonyítja, hogy a kék nem legkevésbé, de leginkább izgató szín, olyan forma érzéssel gondolhatung V. régebben kék üvegekkel ellátottakra, mint Critchent és Bowmann azokra, kikuél az iridodesist végezték volt. Magnus füzete két szakaszból áll, as elsőben a különböző honogen-féuy (vagy a helyesb szóval: világosság) hatásáról az ép szemre, a má odikban azok therapeuticus használhatóságáról értekezik. Már azt magában nagy ferdeségnek tekinti, hogy egyedül a kék van divatban, s az első szakasz azon hiedelmek czáfolatával foglalkozik, melyek e színt a többinek elébe helyezők. Az egyes színeknek a retinához való viszonyát csak azok quantitása és qualitása, e tudományokra jntó két sajátság felkeresése után határozhatjuk meg. Előbbi függ a lengési I amphitude-től, tékát az aetherlengésekbeli eleven erőtől, mi ismét arányos az illető sugarak meleg hatásával, s ez vizsgálható és vizsgáltatott is. Az eredmény szerint quantitás tekintetében legizgaióbbak a reczegre nézve a veres és sárga sugarak, a legkevésbé törékenyek, melyek legnagyobb erővel csapódnak a fényérző elemekhez. E miatt tartották szemészek már régtől fogva legártalmasabbaknak beteg szemekre nézve e sugarakat, s legjótékonyabbaknak a legtörékenyebbeket és főleg a kéket. Máskép alakúinak e viszonyok, ha a másik még fontosabb sajátságot, a qualitast vesszük tekintetbe ; ez az, mit színnek nevezünk, s függ a lengésszámtól, mely legnagyobb a kék és ibolyánál. A fő kérdés az; egyenlő mértékben érzékeny-e a reczeg valamennyi színcharacter iránt, vagy pedig egyik erősebben izgatja mint másik? Igen sok ismert körülméuy szól a mellett, bogy a reczeg sokkal érzékenyebb a kék. mint a veres fény iránt. Azon ismeretes körülmény mellett hogy szürkületkor minden szín hamarább tűnik el a kéknél, melyet még sokáig felismerünk, ezt bizonyítja azon tény is. hogy atrophin n. opt. és más bajok mellett a kék szín felismerése tart legtovább. De ezt bizonyítják Dobrowolszky és Lamansky vizsgálatai is, mesy utóbbi szerint a veresre nézve háromszor hosszabb azon idő, meddig hatnia kell, hogy felismertessék, mint a kékre nézve „A kék úgy áll a vereshez, mondja Dove, mint egy magasabb hang a mélyebbhez; a rezgések nagyobb száma tartósabb izgatást hoz létre a reczegbeu, mint a hogy magas hang több rezgést okoz a dobhártyán.“ Mindazok bővebb megfontolásának eredményéül a következő tételeket állítja fel. „Csekély és közép-törékenységü sugarak, tehát veres és sárga, eleven erőben dís voltuk miatt igen erélyes, de színjellemük által csak gyenge hálást gyakorolnak a reczegre. Nagyobb törékenységű sugarak ellenben, mint kék és ibolya, eleven erőre nézve csak kevéssé de színjellemük által igen erősen izgatják azt.“ Ezek után alig vagyunk jogosítva egyik vagy másik színt a reczegre nézve kiválóan kímélőnek, megnyugtatónak mondani. Hogy minő izgatási értéke van a kék színnek a reczegre nézve azon körülmény is eléggé mutatja, hogy úgy az embernek. mint más különböző osztályokba tartozó állatoknak szeme külön őédő készülékkel van ellátva kék sugarak ellen. A macula lutea sárgás színezete miatt, mint ezt a kísérletek (főleg Schultze M) határozottan 'bizonyítják, igen sok kék sugarat nyel el; innen van, hogy e legérzékenyebb helynek széleivel, melyek nem sárgák, hosszabbnak és világosabbnak látjuk a színkép kék végét, s innen van, hogy tisztán kék világításnál saját sárga foltunkat sötét foltként láthatjuk, mint egy mestei séges positiv scotomát.) A reczeg többi részeit csak a lencsénél sárgás színezete védi, mely hogy öreg korban legalább nem csekély befolyást gyakorol e részben, bizonyítja a hályog kivétele után gyakran fellépő kék-látás. Érdeke-’, hogy madarak hüllők és kétélüek reczegében hasonló krtékü színes, sárga és piros golyócskák találtatnak, kék és bolyaszínü soha, (zöld csak calco buteo-nál), hogy továbbá halaknál talán azért, mert vizben a kék sugarak mélyre nem hatolnak, s már 60' mélységben veres világosság uralkodik, ily czélú alkatrészek hiányzanak. A füzet második szakaszában a színes világosság gyógyítási czélokra használásáról, s első sorban védő eszközként alkalmazásáőól emlékezik meg Magnus. A fenntebb mondottakból kitűnik, hogy a kék szín ellen a sárga folt védve van ; miután pedig kék üvegen csak kék és ibolya, s a veres sugarak egy kis része hatol keresztül, s miután a macula festene a kéket és ipolyát (sőt némileg a vereset is, Schultze gyanítása szerint) elnyeli, ily üveg használata mellett a sárga folt fényező elemeit csak nagyon kevés világosság fogja érinteni. Képesek vagyunk tehát a reczeg középpontjától minden functionalis ingert tartan , s így a kék üveg a legjótékonyabb hatást fogja gyakorolni azon esetekben, mikor maga a sárga folt beteg. Ha ellenben az egész reczeg beteg, kék üveg megett reá kiválóan nagy mennyiségű kék, ibolya és sötét-veres sugarak esnek, melyek ellen védve nincsen, s melyek épen fokozott izgatást okoznak. A védelem. T
