Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-12-20 / 6. szám
87 88 ▼olt egyéb szándékom, mint őszintén előadni azt a mit eddig láttam. Ha nézetekkel és elmélkedésekkel, melyek talán helyt sem állanak a szakértők kritikájának, terheltem meg fejtegetésemet, ezt a tárgy még mindig befejezetlen voltának és azon körülménynek kérem betudni, hogy kiki mást és másképen lát, és a látottakat a maga észjárása szerint Ítéli meg. A rendes lefolyású és jó sikerrel végződött esetekről még csak anynyit, hogy, a mi bizonyára ide illenék, azért nem állitom össze a láterők fokát, mert azon nézetben vagyok, hogy a kibocsájtás idején rendesen sokkal alantabban állanak azok, mint hónapokkal később, és igy az ezen iránybani statistika aligha lesz valamikor hibátlan. De meg másrészt, mint már fenntebb érintőm, betegeim sokja oly értelmetlen, hogy gyakran valóban képtelen vagyok pontosan kipuhatolni láterejük fokát. Utóközlemény a glio-snrcoma egy esetéhez. Torday Feruncz tr-tól. A „Szemészet“ múlt évi 6-ik számában közölt, s 27 hónapos fiúcskára vonatkozott glío-sarcoma eseo műtét utáni lefolyását és kimenetelét röyiden kővetkezőkben kívánom e lapok t. olvasóinak tudomására juttatni. A tekekiirtás u!án hat héten át a heg felülete sima volt ; a vidám kedélyű gyermek teljes étvágy és emésztés mellett gyorsan visszanyerte műtét előtti erőbeli állapotát, a nélkül azonban, hogy előbbi halvány viaszfehér bőrszíne legkevésbé is javult volna. November 22-én, tehát a műtét napjától számított 45-ik napon, midőn is. a gyermeknél 24 órán át csorvás tünetek léptek fel, a heg felületét vizsgálva már félborsónyi lapos gömbölyded kiemelkedést tapintottam az alsó szemgödri szél belső felében, az szilárdul tapadt a csontalaphoz, mig fölötte a szemhéj szabadon ide-oda volt tolható. Tapogatásra a gyermek nem hogy fájdalmat nem külölt, sőt azt kellemesnek nyilvánította. Három nap múlva ezen dagocska nagyobb borsó mekkoraságot elérve a szemhéj belső felét észrevehetőig kissé lefelé tolta, de a szemhéjak záródását még csak alig valamit gátolta; fölötte a lágy részek még szabadon tovamozdithatók voltak; a dag szélei elsimulvák, felülete egyenletesen sima, egyenletesen kemény összeállású; hátrafelé nem igen terjedt, hanem azonnal a szemgödri szél mögött ült. Hasonló újabb lerakodmány sem a szemür mélyében, sem a csontszéleken nem volt kitapintható. Következő hat nap alatt a dag egész kis diónagyságra növekedett, egyenesen a szemürbe terjedt, kifeszitette maga előtt a hegszövetet is elzárta a szemürt; még mindig egyenletesen kemény tapintatu, alapjától el nem mozdítható, de már alsó mellső felülete is összenőtt a szemür felső falát fedett hegszövettel Ugyanekkor, november 20-an a felső szemgödri szél belső felében csekély emelkedésű lapos dagocskát tapintottam a csonton, mely elmosódott szélekkel be-, illetőleg hátrafelé terjedt, a következő napokon ugyanazon jellemmel és phisikalis tünetekkel mint az alsó gyorsan növekedve maga előtt felemelte a hegszövetet, majd lehető kiíeszités után azzal összenőtt. Mindezideig a gyermek relative jó egészségnek, friss kedélynek örvendett ; éjjeleit nyugodtan átaludta, étvágya inkább fokozott mint csökkent volt. Fzen nap délutánján a fiúcska szokatlanul kedvetlennek, bágyadtnak külölte magát, már a délutáni órákban álmos lett és ágyába kívánkozott; az egész éjét nyugtalanul töltötte, fel-felsikoltozott; reggeli 5 órakor először hányt, mely azután három óra alatt még kétszer ismétlődött. November 21-én a gyermek egész napon át soporosus volt, de felébresztetvén a hezzá intézett kérdésekre minden alkalommal értelmesen válaszolt; érütése egyenletes, 97—98 egy perez alatt. A kővetkező éjt már nyugodtan átaludta és azután három napon át friss volt, jó étvágygyal, előbbi rendes emésztéssel, csendes alvással birt. A szemürt kitöltő daganatok ezen napok alatt gyors növekedésnek Indulva már a szemhéjakat kezdték kifelé dülleszteni; a felső már egészen reáilleszkedett az alsóra, mely utóbbi a csont mentében széllességben is gyorsan tovaterjedt; majd November 29-ik délutánján a felső dag hegszövetes vízszintes irányban megrepedve a nyílásból hig, majdnem viztiszta savószerü folyadék szivárgott. A dagok tapintásra még mindig egyenletesen kemények, érméczesek; a szemgödör széleit szabadon hagyva azonnal mögötte ülnek a szilárd csontalapon, csupán a belső és külső szemzugoknak megfelelő csontrészek nincsenek még dag által e foglalva November 30-án a gyermek ismét hányás által ébresztetett fel különben nyugodt alvásából; utánna azonban rögtön reggelijét kérte, mit mohon magához vett, ágyából kikivánkezott és játékaival élénkén mulatott. Ezen túl deczember 17.ig a hányás reggelenként majdnem minden nap bekövetkezett, később azonban olykorolykor napközben is ismétlődött, s pedig leginkább akkor, ha feszesebb tápszereket vett magához; a gyermek jó kedély állapota szintén csak időnként zavartatott meg némi bágyadtság, álmosság által; az éjjeleket többnyire egészen átaludta nyugodtan, sőt közbe közbe az éjt egy egy nappal is megtoldta ; ilyenkor 2—3 óránkint főiébredve tejec kért, majd éjjeli edényre kívánkozott s azon túl csendesen tovább aludt. Ezen egy hónap alatt nemcsak a szemürbeli dag ért el a szemürön kívül a gyermek öklének megfelelő nagyságot, elvesztette egyenletes összeállását és sima felületét, repedezett göröngyös kinézése által a jellemzetes karfiol külemet öltötte tel, összeállása mindinkább egyenetlenül puhává vált, fölszinéről és a mélyedésekből húslészerü piszkos hig váladék bőven szivárgott, tisztogatásnál kényen eresztett hig vért; — hanem az orrgyeki féldiónyi dudor is négyszeresére növekedett, kifeszitette a különben rendes összeállású csak tágultabb viszerekkel ellátott külbört, mely a dag fölött tovamozditható volt, mig a letetözödő dag a csontalaphoz szilárdan tapadva szélei olmosódottak voltak. Ezen kívül még a jobb falcsont mellső alsó részén a homlok és halánték csontokkali egyesülési szöglet által határolva kemény lapos daganat támadt, mely később egészen nagyobb tyúkpete nagyságra megnőtt, de úgy ez mint a glabella táján hasonló nagyságot elért dag fel nem törtek, csak kezdetbeli kemény összeállásuk lett közel tésztapuha tapintatuvá. December 27 és 28-án a gyermek nemcsak a tápszereket, de még a vizet is a felvétel utáu azonnal kihányta, folyton aludt, de öntudatnál volt, a kérdésekre értelmesen felelt; láz hiányzott, a gyengébb érlökések egyenletesek voltak. Feltűnő .újabb kóros tünet a bal szemben először most jelentkezett; ugyanis akkoráig a láta a fény iránt rendes érzékenységgel birt, elegendöleg és kellő gyorsasággal összehuzódott, mig most mintegy kitágulva ezen nagyságát még sűrített fény behatására is megtartotta. A láta ezen tágultsága mellett úgy a szemteke mint a héjak izmai megtartották rendes működési képessűgeket. A tekebeli feszültség az ujjakkali tapintásnál egészséges szemekhez képest nem tűnt fel nagyobbnak. A törö közegek tiszták; a háttéren az idegkorong halványabb szine mellett egyéb rendellenesség nem mutatkozott. Ezen két nap elteltével a gyermek ismét magához jött; Jan. 14-ig a hányás naponta 1—2-szer, álmosság ritkábban ugyan, de mégis 2—3 naponként béköszöntött hol fél- hol egész napra ; a tekebeli daganat napról napra minden irányban szemlátemást növekedett és nagy mennyiségű véres váladékot ömlesztett, minek következtében as eröbeli hanyatlás fokozatosan haladt előre annyira, hogy a gyermek már csak ülni volt képes ; előbbi fehér bőrszíne piszkos viaszsárgába ment át. A bal láta egészen 3"'-ra kitágult, de a mellett a láterö nem látszott szenvedni, miután a fiúcska nemcsák játékaival játszadozott, hanem a játékképek egyes apróbb részeit is azonnal pontosan megnevezte, a színeket helyesen felismerte. Január 14., 15. és 16-át hányás mellett újból soporosus állapotban eltöltve, 17-én már a szülőknek is feltűnt az, hogy a gyermek játékdarabjait láttere külső felébe tartva szemlélgette, miről azután a vizsgálat által magam is meggyőződtem ; a láttér belső fele egészen hiányzott, mig a külső félben az egészen kis tárgyak is czérnaszál, igen kis szeletke papiros — helyesen megneveztettek, mi több a korának megfelelöleg igen értelmes gyermek maga figyelmeztetett a tárgyak olyatén tartására, hogy azok a láttér külső felébe essenek, mivel úgymond ő ott jobban látja. A szem ezen látképessége is napról napra fogyott annyira, hogy Február 8-án már csak nagyobb tárgyakat volt képes megnevezni, a szinérzés egészen megszűnt, hasonlókép a fémfényé is, mig nem Február 20-án a tökéfetes elvakulás véglegesen bekövetkezett. A laterő hanyatlásával ugyszólva
