Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-12-20 / 6. szám
85 86 egész kiterjedésében gyuladt lett, egy, tanácskozásra felszólított igen kitűnő szaktárs ur pedig oda nyilatkozott, hogy a szem alig ha fel fog többé épülhetni. Midőn én láttam ismét a szemet a lobtünemények jelentékenyen enyhültek, a láta tág volt, tele kéregálománynyal, itt ott keskeny hátratapadása a szivárványnak, a teke rendes összeállásu. A beteg az ujjakat pontosan ismeri fel. A lelet ilyetén lévén tanácsosnak látszott a felszívódásra még egy ideig számítani, a mi napról napra nagyobb haladást mutatott, úgy hogy hazaérkezésem utáni 18-ad napra, illetőleg a műtét utáni 42-ed napra a beteg haza volt bocsájtható, még pedig egészen tiszta látával, kéregállománynak nyoma nélkül és oly láterővel. hogy 3al Jaeger 4-ik számát folyékonyan olvasta. Ezen nem is idetartozó esetet nem azért idézem, mintha előtte nem tapasztaltam volna a környi vonalmetszésnél hátramaradt kéregállománynak igen nagyfokú felszívódási képességét, hanem azért, mivel ily nagy tömegét eltűnni akkoráig még nem láttam és mert ezen eset még inkább megerösité bennem azon nézetet, hogy egy kis kéregállománynak eltávolításáért , (mert mind kiküszöbölni alig lehetséges) nem érdemes a szemet zsarolni és még üvegtestelöesést is provokálni. 1873 és 1874-ben 4 szemet észleltem, melyeknél kéregfelszivodási tekintetben igen érdekes lefolyást tapasztaltam. Az egyik egy Flór Lázár nevű 40 éves bérlő jobb szemén szépen kifejlett szürkehályog nagy maggal — a bal szemen a fejlődés nem jutott ily fokra. 1873. május 12-én az extractio rendes lefolyással ment végbe, csakhogy rendkívül sok kéregállomány maradt hátra, úgy hogy a műtét utáni napon a láta egészen tele volt fel a seb belső nyílásáig. Csak jun. 6-án mutatkozott először igen keskeny sarló alakú fekete rés a szaruhártya felső széle mögött — megjegyzendő, hogy a műtét után absolut semmi lobos visszahatás nem állott be. Ama sarlószerü fekete hasadékon keresztül áteső világításnál a háttér elöpiroslott, de részleteit természetesen észrevenni nem volt lehetséges; a beteg ez időtől fogva látni kezdett, és látása a sarló nagyobbodásával lépést tartva erösbödött, úgy hogy elbocsájtásakor jul. 24-én, tehát 2 hónappal a műtét után, midőn a Kéregállomány még mindig s/5-ét foglalta el az igen tág látának -j- 3-al Jaeger 3 számát könyen olvasta el. Ugyanezen beteg folyó év május havában ismét jelenkezett kórházunkban másik szemének mütevése végett. Ekkor az első szem látája egész kiterjedésében fekete, tokmaradványokat áteső világítás mellett messze a látaszél mögött látni itt ott. Láterő -f- 2'/2 Jaeger 1. sz. Bal szemét május hó 11-én mütettem. A műtét rendes lefolyású, hanem ismét igen sok kéregállomány maradt hátra, úgy hogy a másodnapi vizsgálatnál az egész láta telve, és ennek megfelelőleg semmi minőségi látás. A hátramaradt kéregomladékok ezen szemben 8 nap alatt teljesen felszívódtak, látási tehetség olyan mint a másik szemen, úgy hogy a beteg a műtét utáni 17-ed napra elhagyta a kórházat. Hogy minek tulajdonítható a felszivodási képességnek, illetőleg gyorsaságnak a két szem között észlelt eme óriási különbsége egyazon egyénnél, biztossággal megmondani nehéz, de valószínű, hogy az utóbb mütett szemben a gyoisabb felszívódást a hályogfejlödés kisebb foka okozta. Egy harmadik szemben észleleteim még érdekesebbek. A beteg egy 76 éves Beck Ignác nevű kereskedő, kinek bal szemén amaurosis és túlérett szürkehályog, a jobban szintén túlérett borostyánkő szinü maggal ellátott lencse. Ezen szemet f. é. május hó 4-én műtettem, a műtét rendes lefolyású, igen sok kéreg hátrahagyásával, mely az egész látát kitöltő. Hat napig a beteg még kezem mozgását sem volt képes észrevenni. Visszahatási tünemények nem voltak. Hetednapra a láta alsó része kezdett feketéim, és a kéreg szőtfoszlása, ha szabad mondani concentrice történt, esakhogy a centrum a belső sebnyilásba volt helyezve, a hova odatapadt a kéreg felső része. Május hó 28-án, tehát a műtét utáni 24-ed napra a beteg elhagyta a korházat igen szép látával melynek legfelső részét függönyként elfedte a még a sebben lógó kéregrészlet utolsó maradványa, melynek magatartását később is megfigyelhetvén, azt tapasztaltam, hogy juniu3 hó 6-án azon maradvány, miután laesankint mintegy lefűződött, a csarnok fenekére hullott, a hol is 4 nap alatt teljésen szétesett és egy-két nap múlva végkép felszívódott. Említenem sem kell, hogy a beteg látereje korának tökéletesen megfelel az az 3-al középnagyságú nyomtatványt (Jaeger 7. sz.) jól lát. Végre a visszamaradt kéregállomány még egy, sok tekintetben érdekes esetét kell hogy felemlítsem. Zipser Rosalia, 66 éves nő jobb szemén teljesen kifejlett, a balon kezdődő szürke hályog. Folyó évi május hó 15-én minden balesemény nélkül lett az nagy lencsemag eltávolitva, a kéregrészletek nagyrészt lemaradtak róla és a szaruhártyára alkalmazott gyöngéd dörzsölgetésre igen jelentéktelen minőség ürült ki. Nem forciroztam a dolgot, hanem ez iránybani tapasztalásom alapján a természetre bízván a tovább végzendőket, a szemet lekötöttem. Másnap semmi visszahatás, hanem oly állapot mutatkozott, milyet addig nem láttam volt. A szem olyan, mintha csupán szivárványcsonkolás alkalmaztatott volna ; az igen tág látát szürke hályog in optima forma foglalta el, azaz meg voltak a lencsén a gyakran észlelhető sugárszerű küllők, úgy hogy senki sem tehette volna fel, miszerint itt a lencsemag, sőt egy része a kéregállo nánynak el lett távolitva. Az esetet ritkaságánál fogva Schulek tanár barátomnak megmutattam, és az ő nyilatkozata még inkább meggyőzött arról, hogy a lencsemag eltávolittatására ki sem gondolhatna. A nő körülbelül 6 hétig volt kórházunkban, az egész idő alatt absolut semmi változás a kórképben, úgy hogy az utóműtétet határazottan javaltnak láttam. A gyenge testalkatú beteg azonban erre csak úgy volt hajlandó ráállni, ha előbb nehány hónapig falun, rokonainál ismét erőre teendett szert. A múlt hónapban megjelent újra kórházunkban, a kórállapoton külsőleg semmi változás, a láterő anynyi, hogy 1' távolban az ujjakat megolvasni igen, de felismerni, melyik ujj tartatik eléje, nem volt képes. Az alkalmazott utóműtét ez esetben a kéregállomány visszahajlitásábol állott. A visszahajlitás sikerült ugyan, azonban még mielőtt bekötöttem a szemet, már is felemelkedett a kéregállomány, melynek mellső felén világosan volt kis vérömleny látható. A láta hetekig volt kéregdaraboktól kitöltve, a mig e darabok felül fekvő részei foszladozni kezdettek ; a felszívódás, mely immár gyors tempóban kezdett baladni, concentricus volt, és circa 8 nap ala I oly fokot ért, hogy a központon fekvő körül mindenütt be lehetet tekinteni a szembe, honnan szép vörös színben vetődött vissza a háttér; a kéreg körszéle mindenütt bomlófélben, mellső lapján nyoma a vérömlönynek : a láterő anynyira javult, hogy nemcsak apróbb tárgyakat, hanem arczkifejezéseket is elég poutosan ismer fel. A szép haladást azonban a 3-ik héten a teke izgatottsága, éjjeli fájdalmak, a láta lassankénti coarctatiója, szaruhártya bágyadtsága, szivárvány színváltozása, szóval szaruszivárványlob tüneményei, melyek nagyfokú hypopium keletkezésében kulminálnak, akasztják meg. Nadályozás, erős atropinizálás, meleg pépek és higanyjodkenöcs folytonos alkalmazása, nehány hét alatt anynyira javítanak a dolgon, hogy a hypopium és ezzel fgyütt a lobtünemények csaknem végkép elmúltak, időközben a kéregállomány valamivel kisebb lett és a beteg, ha nem is teljesen kigyógyulva, de mégis hasonlithatlanul jobb állapotban hagyta el a kórházat. Váljon nem lesznek-e visszaesései, nem merném biztosan állítani. Eesumeálva a hátramaradó kéregállományra vonatkozó nézetemet, meggyőződésem, hogy igen üdvös, ha megszabadítjuk a szemet minden idegen elemtől, de minthogy ez egész te jességében alig lehetséges, kivéve ha tokostul tévolitjuk el a lencsét, jobbnak tartom eddigi tapasztalásom alapján a lencsemag eltávolítása után mentöl kevésbé zsarolni a szemet kéregkivevési kísérletek által, és mert ez meggyőződésem, és mert másrészt elvitázhatlan tény, hogy a képzelt köthártyalebenykét akár odasimittatott közvetlen a műtét után a sebre akár nem, másnap mindig odafekve találni, már csak azért sem fektetek ezen odasimitásra nagy súlyt, mert nekem, minthogy a kéregállomány eltávolítására sem helyezek oly felette nagy súlyt, még több okom van kívánni, m nt Graefe-nek, hogy a seb ne záródjék el már az első órákban, hanem a lassankint meggyűlő csarnokviznek maradjon egy ideig útja a ki-kiömlésre, és ezzel együtt egyes kéregomladékoknaü kiöblítésére. Ezek volnának kis hályogmütöi praxisomból nyert igénytelen nézeteim, melyek hogy az anyag szaporodásával, nem eery metamorphosison fognak még keresztül menni, kétségtelen Nem is 6*
