Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-10-25 / 5. szám
79 80 A szöveteknek átültetéséről a mellső csarnokba. Goldzii'.her tr.-tól. Jeles szaktársunk prágai tartózkodását arra használta fel, hogy az ottani kórboncztani intézetben nehány kísérletet vigyen véghez, melynek czélja az volt : megfigyelni azon változásokat, melyek különféle, a szemcsarnokba jutott szervi szöveteken észlelhetők. Dooremal első közölt idevágó tapasztalatokat, melyeket hasonló kísérleteknél nyert. A kísérletek majdnem kivétel nélkül házinyulakon vitettek véghez, kutyák nyugtalanságuk folytán arra kevésbbé alkalmatosak lévén. A kisérlő oly sebet ejt az állat porczhártyájának szélén, mintha szivárvány csonkol ást czélozna, mire ékszerű műszerrel ugyanazon perczben levágott bőr- vagy másnemű szövetdarabot a szivárvány felületére viszi lehetőleg mélyen a csarnokban. Az átültetett szövetdarab nem sokára oda tapad a szivárványhoz, minden esetre helyén marad, ha a csarnokviz, mely a műtét alatt kifolyik, újra meggyülemlik. Szerző öt kísérletet közöl, melynek lefolyása körülményesen le van Írva, valamint a későbben kivágott és keményített szem boncztani és górcsői vizsgálásának eredménye is, mely utóbbi részben rajzokkal ellátva van. Az első kísérletben köthártya ültettetett át, a másodikban a kísérleti állat orrtokhártyájának egy része, a harmadikban egy idegdarab, a negyedikben egy másik házinyul porczhártyájának egy része, végre az ötödikben egy kisebb házi nyúl JFaílopi-féle trombitának egy darabja. A kisérletekből kiderült, hogy mindennemű életképes szövetek, a szemcsarnokba átültetve, csakhamar odanőnek , azaz a szem vérkeringésével egyesülnek. Az átültetett szövetekre nyúló edények többnyire a szivárványból, néha azonban még a köthártyából valamint a tűik hártya feletti reczézetből is, a seb helyén támadt heg útján erednek. Az átültetett szövet változása későbben kétféle lehet, t. i. vagy odanő a szemcsarnoknak egyik képletéhez, illetőleg betokosodik, mire aztán lassankint sorvadásnak indul, vagy pedig tovább fejlődik, mely esetben az elemek szaporodása az átültetett résznek hol valamennyi, hol csupán egyes szövetképletét illeti. így pl. a Fallopi-féle trombitadarab valamennyi rétegében mutatkozott tultengés, mig az orrtokhártyában csupán a fölhám bujálkodott, a kötszöveti rész pedig sorvadt. Legérdekesebb a második kísérlet, a mennyiben ennél az átültetés szivárványtömlő (Iriscyste) képződésére szolgáltatott alkalmat. A tömlő nyilván a szivárvány azon tulajdonának köszöni eredetét, mely szerint ez mindig hajlandó a rajta létező idegen képletek körül felduzzadni; ezen sajátság pedig úgy a szivárvány összehuzékony elemeinek nagy számától, valamint gyurmájának nyulékonyságától származik. Szerző tapasztalatai alapján a szivárvány tömlők körüli vitára nézve határozottan állítja, hogy még az úgynevezett „epidermoid“ tömlők is, melyek az által támadnak, hogy sebzés alkalmával fölhámi sejtek a csarnokba jutnak, csak oly módon keletkeznek, hogy az idegen és bujálkodásra képes felhámdarab a felduzzadó szomszéd szivárvány által köröskörül elzáratik. — (Archiv f. experiment. Pathologie u. Pharmakologie Bd. II. 387.) H. A porczhártya bepettyegetéséről. Klein S. tr.-tól. Szerző, kinek Jaeger tanár kórodáján, hol mint másodorvos működik, bő alkalom nyílt a nevezett kis műtét körül tapasztalatokat szerezni, ezeket közelebb röviden összeállitá, leírván a négy kóresetet, melyben maga vitte véghez ezen első sorban szépítő, de azon kívül némelykor még látásjavító gyógymódot. 1) Egy 20 éves leánynál, kinek egyik szemén gyermekkora óta 2///-nyi átméretü heg volt jelen, tökéletes siker aratott. 2) Egy 23 éves egyénnél a heg a szivárvány odauövését mutatta, a szem különben nagyfokú láttompulatbau szenvedett. A szépitési czél csak tökéletlenül éretett el < a műtét következtében a szivárvány látaszélén az ismert gummákhoz hasonló buj álkodás jött létre, melynek későbbi lefolyásáról szerző mit sem tud, miután beteg nem folytatta látogatásait. Fájdalom és átalában visszahatási tünet nem volt jelen, daczára, hogy a műtő a benőtt szivárványt többször meg szúrta, mire vérpontok mutatkoztak a seb helyén. 3) Egy 13 éves, roszul táplált leánynál, ki april hóban himlő alatt mindkét szemen megvakult, terjedelmes szivárványodanövéssel szövődött porczhártyahegek voltak jelen. A sokáig tartó izgatottság folytán szerző csak julius második felében vihette véghez a mülátaképzést, mely mindkét szemben fényesen sikerült. A bepettyegetés azonban, melyet az egyik szemen septemberben megkísértett, czélhoz nem vezetett, mivel az első kísérlet növekedő hegtágulattól volt követve, melyet nagy nehezen lehetett nyomkötéssel leszállítani. 4) Végre egy 15 éves egyénnél, hol mindkét szemen odanövéssel párosult hog volt jelen, tökéletes siker követte a műtétet, mind szépség!, mind láttehetségi tekintetben, daczára hogy a szivárvány többször megszuratott, és hogy az egyik szem tengelyhosszabbitással összekötött erős rövidlátásban szenvedett. Két hónap alatt hét ülésben az egyik szemen 49, a másikon 58 beszúrás történt. Szerző a műtétre nem használja Wecker barázdott műszerét, hanem egyszerű finom tűt, a milyen a hályog szétmetszésére szolgál, s úgy találta, hogy az egyserü tű épen oly jól tartja meg a festenyt, mint a nevezett szélesebb és durvább tű, de még azon kívül a festeny könnyebben válik le tőle a kihúzás alatt. Szúrásait majdnem párhuzamosan a porczhártyával viszi véghez, mi által nem csak könnyebben kerülhetni a szivárványt, hanem egyszersmind gyorsabb és tökéletesebb eredményt érhetni el, a mennyiben a mesterséges folt nem apró pontokból, hanem csikókból állittatik össze. — (W. Med. Presse, 1874. Separatabdruck.) H. A muscarin hatása a látára és az alkalmazkodási képességre. Kbenchgl tr.-tól. Schmiedeberg és Koppe már 1869-ben figyelmeztettek, hogy a nevezett méreg a már azelőtt ismert, a látára gyakorolt hatásán kívül, még az alkalmazkodásra is — és pedig nagyobb fokban — dermedező befolyást (tetanisirenden Einfluss) bir. Szerző Donders utasítása folytán kimerítő kísérleteket tett erre nézve sósavas muscarin oldatával, melyet különféle egyéneknek köthártyára csöppentett, mire határozott időszakokban a távpontot, a közelpontot valamint a láta mekkoraságát megmérte. A kisérletekből kiderült, hogy a fődolgot illetőleg igazuk van. Mindazon esetekben, melyekben a muscarin egyátalában hatást gyakorol, alkalmazkodási görcs áll be, mely gyorsan növekedő rövidlátást idéz elő, 1—1 % óra utáu azonban egészen eltűnik. Az uj gyógyszer két tekintetben különbözik a már évek óta használt Physostigmiutől (Calabar). 1) Tudva van, hogy ez utóbbi legélénkebben hat a látára, mig az alkalmazkodási képességet csak nagyobb adagok által okozz a. A muscarin ellenben hamar és erősen fokozza az alkalmazkodást, a láta összehúzódását azonban későbben és nem is mindig hozza létre, ezen utóbhi hatás pedig tartósabb mint physostigmin után. 2) A physostigmin első sorban az alkalmazkodás nagyobb működési terét hozza létre és csak nagyobb adagok után igazi görcsöt, mig a muscarin előbb a görcsöt és későbben a nagyobb képességet (Leistungsfähigkeit) eredményezi. A physostigmin ezen sajátsága szerzőnek oly nevezetesnek látszott, hogy saját szemein megkísértette, hol valóban sikerült a közelpont jelentékeny közelítését létrehozni, anélkül hogy rövidlátás nyoma mutatkozott volna. A közelpont közelítése nagyobb volt mint valamennyi kísérletben, melyet ugyanazon szemen muscarinnal vitt véghez. Szerző a nyert eredmények alapján úgy hiszi, hogy legalább egyelőre szükségtelen a muscarint a gyakorlatban értékesíteni, mivel alkalmazkodási gyengeség jelenlétében észszerűbb eljárás, ha nagyobb működési képességet görcs nélkül czélozunk, mint megfordítva görcsöt nagyobb képesség nélkül. — (Arch. f. Ophth. XX. évjárat, I. köt. 135. 1.) H. PEST, 1874, KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA (Dorottya-utcza 14. sz.)
