Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-10-25 / 5. szám
77 78 Ponrfour de Petit is úgy találta, miszerint az együttérzideg átmetszésére a nyakon nem csupán a láta ismert szűkülete válaszol, hanem kifejezett kisebbedése is a belszem nyomásnak, mely következményt újabb életbuvárok talán azért méltattak kisebb figyelemre, mivel mostanság többnyire nyulakon tétetnek kísérletek, mely állatoknál a szemlágyulás sokkal kevésbé szembeötlő mint kutyáknál, melyeket Petit kísérleteihez felhasznált. Hogy hypotonia más, az együttérzideg bántalmazottságán kívül más állapotok mellett is előjöhet, már Donders kimutatta akkor, midőn tapasztalta, hogy a háromosztatu ideg átmetszése után szemlágyulás jelentkezett; ezzel összefüggésben áll Hippel és Grünhagen azon észleletük, miszerint a trigeminus görcsös izgatottsága a belszemnyomás tetemes fokozódásával jár. Szerző emlékeztet továbbá a trigeminus első ágának kiterjedésében fellépő övsömörre, mint melynél gyakran nagyobb fokú tekelágyulást észlelt. Ezen tapasztalatok azonban szerinte még nem jogosítanak fel a trigeminus sajátságos behatásának határozott felvételére a belszemnyomás módosításait illetőleg, miután kétséges, vájjon a felsorolt betegségeknél nincsenek-e épen azon sympathicus rostok megtámadva, melyek a trigeminus törzsén és a duczon haladnak. Különben is a hypotoniánál észlelt különbüző tünetekből a szem kürül, arczon, a szemben főleg a látaszükülésből, mely utóbbit főleg a sértéseknél legtisztábban tanulmányozhatni, a sympathicus egyoldali hüdése egyedül vehető fel alapul. Ezen felvétel mellett támogatnak nemcsak az élettani kísérletek (Goltz), hanem hasonló kórtani folyamatok is. így a súlyos sértések utáni u. n. Choc-ot szintén visszahajlási edényhüdésre vezetik vissza, és felveszik, miszerint itt üteres vérszegénység és visszeres vérbőség áll fenn. Mint más egyes szerveknél körülbelül úgy szólhatni a szemnél is choc-rói azaz erőmüvi behatás okozta helybeli edényhűdésről. Conheim a békanyelv egy részecskéjének csipeszszeli megcsípésénél a górcső alatt ige.i tisztán kivehette a vérbőséget a véráram gyorsulásával; fontos különbség azon más vérbőségekkel szemben, melyeket megszoktunk a lobok kísérőiként ismerni. Ezen különbség előadó szerint a kórtanra is fontos, t. i. megkü- I lönböztetése a vérbőségnek véráram gyorsulással a vérbőségtől az aram lassudása avagy megállása mellett. Ezen észlelésekre a szem kiváltképen alkalmas. Ugyanis miként a bőr megütésénél a hely a véredények félhüdéses kitágulása folytán megvörösödik, épen úgy a szemben is a tekére történt kisebb, roncsolással nem járó ütés után bekövetkezik a véredényhüdés a véráram gyorsulása mellett. Hogy a nyaki sympathicus izgatásánál a szem láttere rögtön elhalványodik, már Kussmaul és Tenner, majd Adamük találták, mely észlelet nyilvános bizonyítéka annak, hogy a szemürbeli véredények valóban a sympathicus uralma alatt állanak. Hogyha tengeri nyúlnál a nyaki együttérzideg átmetszetik s azután a megfelelő oldali vérbő és nagyobb melegséggel biró fül egyik visszere megnyittatik; abból az élénk piros színű vér nagy mennyiségben és nagy erővel ömlik ki, s a véráram ütemszerüleg erősbödik és lüktet, mely tünetek az egészséges fülön | nem észlelhetők. Ez is a mellett bizonyít, hogy a sympathicus bántalma folytáni edényhüdésnél olyan folyamatok észlelhetők, melyek tisztán vérkeringési zavarokból nem eredhetnek, hanem azoknál olyan elválasztási és átszivárgási zavaroknak is kell szerepelni, melyekből legnagyobb valószínűséggel kell hogy a belszembeli nyomás kisebbedését is levezessük. Előadottak nyomán előadó hiszi, miszerint ezentúl a teke feszültségi viszonyaira a szem sokféle kóros állapotainál szigorúbb figyelem fog fordittatni Eddigi tapasztalatainak, kísérleteinek eredményeként ez alkalommal csak annyit vél kimondhatni, miszerint ott, hol az előadott viszonyok között mulékony tekelágyulás van jelen, legnagyobb valószínűséggel felveendő az ideghüdéses vérbőség az áram gyorsabbulásával és csökkent átizzadási képességgel a szemteke bensőjében. — (Kiin. Mntbl. für Augenhlk. 1873. Deczember.) Torday ir. Adatok a reczeg érzéstelenségéhez a láttér központos megszorításával. Steffan tr.-tól. Azon láttompulatot illetőleg, melyet Graefe központos láttérszükülettel járó reczegérzéstelenségnek jelzett Steffan, 16, általa hosszabb időn át megészlelt esetet közöl, azok között 13 a serdülő gyermekkorból (10—15 év) való; a szembántalom 14-szer mindkétoldali volt, csak két esetben szorítkozott az egyik szemre. Steffan szigorú megfigyelései alapján vont következtetéskép oda nyilatkozik, hogy a betegség megnevezése nem felel meg az eddigi megnevezésnek, hanem azt helyesebben a reczeg túlérzékenységének kell felvenni, melyet a láttér központos megszorítása követ. Ugyanis három esetében (egy mindkét szemen, kettő egy-egy szemen bántalmazva) daczára a láttér központos megszoritottságának a központi látélesség egészen rendes volt. így egyik részletesebben leirt 10 éves leánynál a vizsgálat mindkét szembeá H. m. %0, S = ,5/20, szabad szemmel Jäg. 3, -f-80-al Jäg. 1. sz. olvasott; láttér központosán megszorított; szemtükörrel semmi kóros a háttérben. Négy hónapi kezelés (minő ? Ref.) után a jobb szem láttere egészen felszabadult, a balnak még belső fele megszorított, de egy hó múlva az is rendbejött s az előbbi H. manif. ismét egészen latensé vált, Jäg. 1. számot szabadon olvasott; tehát ezen esetben alkalmazkodási félhüdés csatlakozott a reczeg túlérzékenységéhez ; hasonló esetek a gyakorlatban elég gyakoriak és annyiban érdekesek, hogy ezek mintegy összekötő kapcsot képviselnek a bántalmatlan látélességgel és szabad láttérrel járó közönséges reczetúlérzékenység (u. n. Astheu. nervosa) között és azon kóros alak között, melynél a központi látélesség fogyva van, és a láttér központos megszorítása gyarapszik. Gyakorlatban a reczetúlérzékenység három alakja különböztetendő meg: 1) a közönséges, szabad láttérrel és rendes központi látélességgel, 2) a láttér központos megszorításával, de még teljesen ép központi látélességgel, és 3) a láttér központos megszorításával és egyszersmind a központi látélesség hanyatlásával, mely utolsó alak eddigelé reczegérzéstelenségnak szokott vétetni. Mindhárom alakra legnagyobb elöjöveteli szám esik az iskolás gyermekekre, tekintet nélkül a nemre. Észlelte tett továbbá két olyan eset, ahol a túlérzékenység ellenkezőleg előbb központi láttompulatban nyilvánult, előbb a látélesség fogyott és a láttér központos megszorítása csak később következett be. Mindkettő 12 éves tanuló fiú volt, s náluk is, mint a legtöbb hasonló baj miatt orvosi tanácsért folyamodóknál a szemtengely rendellenes veleszületett hosszában majd világrahozott láttompulatban kerestetett az ok ; kellő kezelés (minő ?) ezen esetben is teljes gyógyulást eredményezett, amely azo' ban az esetek nagyobb részénél hónapokat vett igénybe, és csak kettőnél sikerült a rendes látást egy hó alatt helyreállítani. Az alkalmazkodási képességet illetőleg végre felhozatik, miszerint hat esetnél egyátalán nem lehetett rendellenességet kimutatni, 5-uél félhüdés és a további 5-nél alkalmazkodási görcs fennállott. — (Kim. Mntbl. für Augenheilk. 1873. Dezember.) Torday tr. Érhártyarák egy esete. Landsberg (Görlitz) tr.-tól. A 28 éves férjezett nőnél magtalanság miatt szüzörkiirtás történt; utána nehány napra erős láz mellett tályogok fejlődtek a nagy szeméremajkakon és czombokon; 6 hétre műtét után heves i szúró fájdalmak a bal szemben, mely azután két nap alatt teljesen elvakult s a kórkép erősen kifejeződött szivárványérhártyalobnak felelt meg, igen duzzadt és a látáig előnyomult elhomályosodott lencsével. A rövidlátó jobb szem a lobtól mentve maradt. Egy hó alatt a tekebeli fájdalmak rövid szünetek után ismétlődvén, a teke kiizeltetett, és felnyitás után orsódad sejtekből álló kemény dag találtatott, miután egy kávéskanálnyi hig geny kiürült volt. A sarcoma az érhártya egyik külső részletéből kiindulva kitöltötte a teke hátsó részét egészen a lencse hátsó faláig, de a tekén kívülre nem terjedt. Érdekes, hogy a tekebeli feszültség az egész észlelési idő alatt nem változott; daczára a teke fájdalmasságának tapogatás által a másik szemhez viszonyítva némi puhább összállást ki lehetett mutatni; visszaesés l1/^ év után még nem következett be. (Kiin. Mntblatt für Augenheilk. 1873. Dezember.) Torday tr.
