Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-10-25 / 5. szám
75 7o orvost négy hét után arra, hogy a szobát fokonként világosabbá tegye. Magától érthető, hogy ezen idő alatt minden szemtükrözés, olvasási próba stb. elmaradjon. A javulás az alkonykődnek, a fényalakok csökkenésében és a láterő emelkedésében nyilvánul, mely utóbbit a beteg még sötét szobában is észrevesz a tárgyak helyesebb felismerésében. A láttérhiányok, melyek a vászonnal bevont ablak irányában mint sötét foltok megjelennek, szintén kisebbednek , átlátszóbbakká lesznek, mig végtére egészen eltűnnek. Mesterséges nadály általi vérkibocsátások, nagy hólyagtapaszok a nyakszirttájon bírnak ugyan némi becscsel mint toldalékos gyógyszerek, de magukban soha sem elégségesek tartós eredmény elérésére. A szem edénymozgató és elválasztó idegeinek bántalmairól. Nagel tübingai tnr.-tól. Nagel tnr. a szemészek múlt évi nagygyűlésén azon edénymozgató és nedvelválasztást kormányzó idegbántalmakról értekezett, melyek csak magát a szemtekét illetik. Ezen tárgyról az eddigi szakirodalomban igen kevés található, és Bonders volt e téren is úttörő. Ugyanis ő volt első, ki az egyszerű glaucomát olyan nagyobbodott nyomásnak jelezte, mely a szem nedvelválasztást kormányzó idegeinek bántalmazottságától feltételeztetik. Később Bowmann figyelmeztetett ama érdekes tüneményre, hogy bizonyos glauccmatosus megbetegedéseknél a tekebeli nyomás gyors ingadozásnak van alávetve ; utánna Graefe nyilatkozott a tekebeli jelentékenyen kisebbedett nyomásról; lényeges tekesorvadás czimen felsorolt esetei az irodalomban mint egészen ritka jelenségek jegyezvék fel. A belszemnyomás rendellenességénél szerző a fokozottabb nyomást lövidség kedvéért Hypertonia-nak, a kisebbedettet Hypotonia-nak nevezi el. Ezen belnyomási rendellenességek általában mulékonyak, változók, gyakran csak rövid időre szoritkozók, következéskép a végleges tekesorvadások nem ide tartoznak, mint melyek az edények elfajulásán és a tekebeli vérkeringés egész megváltozásán alapulnak; s mely sorvadásokkal szemben a mulékony tekelágyulás az edénymozgató idegek bántalmazottságának, beidegzési bypotonianak tekintendő. A belszemnyomásnál szerepelő élettani viszonyokról ma még vajmi keveset tudunk; igy nem tudjuk, vájjon különös elválasztó avagy csupán az edényeket mozgató idegek éivényesitik-e itt magukat, és ismét az utóbbi idegeket illetőleg nem tudjuk, vájjon csupán az edényeket szükitő rostok működése, illetőleg nem működése veendő-e fel, vagy pedig Schiff és mások élettani vizsgálataik alapján az edénytágitó idegrostok is elfogadandók; végre igen fontos kérdés: vájjon a szem idegei közül csupán az együttérzideg veendő-e tekintetbe, vagy csak a háromosztatu, vagy mindkettő? Graefe már első idevonatkozó közleményekor figyelmeztetett azon körülményre, hogy némely kiterjedt gyurmabeli porczhártyalob eseteknél lefolyás közben a teke igen kivehető, olykor visszariasztó lágyulást éreztet; tüzetesb taglalásába azonban ezen tüneménynek nem bocsátkozott. Értekező úgy tapasztalta , hogy ezen bypotonicus állapot rendkívül gyakori, és nem csupán a gyurmabeli kiterjedt szarulobokra szorítkozik, hanem más lobalakoknál, különösebben a tüszösnél is előfordul. Ezen hypotonia állandóan össze van kötve látaszükülettel; s az egyének olyatén rendellenes érzésekről panaszkodnak a beteg szemben, melyek a bántalmat különben rendszerint nem kisérik: tompa nyomásról, szúrásról, némelyek élénk zsábaszerű fájdalmakról is , melyek olykor migrainere emlékeztetnek. Érintésre az ilyen teke nem szokott fájdalmas lenni. Az önkénytes fájdalmak többnyire időszakosak, gyakran, de nem mindig, tekebelöveltséggel és könycsurgással párosulnak ; kiváltképen jellemző ezen állapot változékonysága, és hogy az némelyeknél a közérzet zavarával van egybekötve. így ilyen szarubántalmaknál, melyek különben magukban véve nem aggasztók, olykor álmatlanság, lázas mozgalmak, hideg borzongások és néha másnemű edénymozgatási zavarokat jellemző tünetek kínozzák a betegeket. Jellemző még a láta ki nem elégítő visszahatása az atropinra; az erős oldatra és ismételt becseppentésekre is vagy nem, vagy csak alig valamit tágul, és ismét mihamar összehuzódik; majd napok és hetek múlva ellenkező magatartás köszönt be rögtön, a láta ugyanis kis adagra a lehető nagyságra kitágul és úgy marad. Érdekes még, hogy a láta atropin iránti magatartásának gyors megváltozásánál a hypotonia és látanagyság között arányosság észleltetett; nevezetesen akkor, midőn a láta legszűkebb, egyszersmind leglágyabb a teke, és gyakran ekkor íépnek fel a zsábaszerű tünetek is legkifejezettebben. Hypotoniával a szarubántalom lehető változatai, úgy szintén egészen enyhe szemlob szövetkezhetnek; igy előjön az súlyos gyurmabeli sérülésnél, máskor azonban szarubántalom nélkül; leggyakrabban előfordul a limbus könnyű duzzadtságával járó finom homokszerü pattanásoknál (Phlyctänen) vagy olyan igen vékony edényképződéseknél, melyek távolról a nyalábos szarulobra emlékeztetnek. Olykor csak egy véredény látható a porczbártyán, a mellett azonban annyira csökkent a belszemnyomás, hogy ha az állapotot nem ismernők, a szem jövője iránt aggódni kellene. Igen érdekesek az idült szarubántalmak lefolyásánál rögtön fellépő tekelágyulási rohamok, minőket Nagel rögös szaru posztóban központi szarutekélylyel szenvedő egyénnél észlelt s kinél a lágyulás nyolcz napig tartott, azon túl a rendes feszültség véglegesen helyreállt. Még egy tünet gyanánt felhozza N. a helybeli hőváltozást, melyet az esetek egy jó részénél J/2—1 fokkal magasabbnak talált a szem közelében, sőt némelyeknél egészen 4—5 fokkal; ellenben néhányszor a hevenyroham alatt 1%—2°-al is sülyedt a szem közelében alkalmazott hőmérő. Olykor más edénymozgatási zavarok is csatlakoztak : torlódások a megfelelő arczfélben, torlódások és duzzadíság az arczon, olykor egyidejűleg általános borzongások jeléül annak, hogy az edénymozgató központ kóros inger alatt állt. Előjött hypotonia a szemhéjak köthártyájának erősb belöveltsége mellett akkor, midőn a teke köthártyája semmi vagy csak igen jelentéktelen belöveltséget mutatott; ezen esetekben a közönségesen alkalmazott hurutellenes gyógykezelés eredménytelen maradt. A beidegzési hypotonia előjön továbbá sértések után, és pedig értekező szerint igen gyakran a teke azon könnyebb zúzódásai után, melyek komolyabb anyagi megváltozást nem vonnak maguk után, továbbá midőn idegen test hosszabb időn át a porczhártyában marad, végül néhányszor felületes szempörzsöléseknél. Mindezen esetekben kórisméi jelentőséggel biraláta hiányos kitágulása atropinra. Ugyancsak ezen behatások után támadt hypotoniaeseteknél még egy tünet is észleltetett, és ez a szem tűrőképességének nagyobbodása, melynek magyarázatát illetőleg szerző eldöntetlenül hagyja, vájjon az egyedül valódi sugárizomgörcsnek kifolyása-e, avagy a mellett még szenvedőleges törési gyarapodás is fennforog a lencsének belszembeli nyomás kisebbedése következtébeni helyzetváltozása és meglazulása folytán. Nyulakon tett kísérleteknél a szem kisebb zuzatása után nyilván bekövetkezett a szemlágyulás és látaszükülés a szivárvány és szemháttér vértorlódása mellett. A bántalom lényegére vonatkozólag N. kétségkívül helyezi, miszerint itt a nyaki együttérzideg egyoldali hüdéses bántalmazottságával van dolgunk, s figyelmeztet egyik ellentétes betegségre a féloldali fejzsábára görcsös látatágulattal, melyet már Du Bois Beymond a sympathicus izgatásából magyarázott. Előfordulnak átmenetek is a görcsös állapotból a hüdésbe, sőt úgy látszik, hogy ugyanazon egyénben a sympathicus izgatása és hüdése rövid idő alatt váltakozik. Figyelemmel kisérve más általános beidegzési betegségeket értekező többek közül csak az Angina pectorisra figyelmeztet, mint amely rohamok fellépésénél hypotoniat észlelt sajátságos alkalmazkodási gőrcscsel, a láttér központos megszorításával és zöldszinvaksággal; tudvalevőleg a mellszoroDgás alapja szintén a sympathicus bántalmazottságában kerestetik. A hypotoniánál észlelt egyébb tünetekből a szemen megállapitni véli a sympathicus hüdését, s emlékezetbe hozza, hogy már
