Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-10-25 / 5. szám
71 72 szürke köddel lepi el, némelykor azonban a reczeg maga ezen tájon szürkés elhomályosodást mutat. A körzeti részek rendesen szabadok minden homálytól. A látigegkorong határa gyakran rendesnél kevésbé éles, kivált az orroldal felé, és pedig két okból: először a látidegkorong nagyobb vörössége folytán, mi által az érhártyának és a látidegkoróngnak vörössége közötti ellentét néha nagyon csökkentetik ; másodszor ezen két gyenge színárnyalatnak az üvegtest- valamint a reczeghomály által történt befátyolozása következtében. F. nem szereti a látidegkorong határának ezen élességhiányát a szokott „elmosódottsággal“ jelezni, mivel ez utóbbi inkább azon lobtünetre alkalmazható, melyet az úgynevezett pangási látidegkorongnál vagy más látideg- illetőleg reczeglobnál észlelni szoktunk, hol a látidegkorong szine a szomszéd reczegre átterjed. A leirt tünet különben változik a bántalom későbbi időszakában, midőn a látidegkorong némelykor rendesnél világosabb szint mutat, mi talán kezdődő sorvadásnak jele. A reczegedényeken mutatkozó változatok csekélyek és arra szoritkoznak, hogy a visszerek néha vastagabbak, az üterek kevésbé feltűnők és mindkét rendbeli edéuyek a reczeg középrészével együtt bizonyos gyengéden szürke árnyalattól el vannak lepve. Az eseteknek legalább harmadrészében találtatnak a vörös háttéren egyes korlátolt, kivált a sárga folt táján létező csoportonként elhelyezett világos vörös vagy fehérkés foltok. Ezek többnyire öv gyanánt körülveszik a sárga folt táját, de kicsi voltuknál fogva csupán szoros kutatásnál fedezhetők fel, némelykor csakis a fedő üvegtesthomálynak csökkenése idejében ismerhetők fel. A hol jelen vannak, ott soha sem hiányoznak a láttérnek hézagai, mely utóbbiak azonban amazokat kiterjedésben rendesen felülmúlják. Ezen változásnak székhelye az érhártya, ennek festenylemeze legalább mindig bé van vonva a folyamatba, inig más részről tagadhatlan, hogy a reczeg hátsó rétegei szintén bántalmazva vannak. Fődolog tudni, hogy még azon ritkább esetekben is, melyekben a nevezett fehér foltok nagyobb kiterjedést nyertek, ezek csupán a lobfolyamat csökkenése, illetőleg az üvegtest felvilágosodása idejében láthatók tisztán. Alanyi tünetek: Az oly kis mértékben jellemzetes tárgyilagos tünetek mellett az alanyiak annál fontosabbak. A látélesség kisebb fokú megbetegedéseknél %-re vagy 1I2-re, másokban Vio"re 7ioo‘ra Vím leszállítva, a nélkül hogy nagyobb változások találtatnának a szemtükörrel, mely feltűnő aránytalanság a láttér közepének hiányaiban (Defecte) találja értelmezését. Ezen hiányok bírnak azon tulajdonsággal, hogy a rögpont (Fisationspunkt) még kisebb-nagyobb érzőképességet mutat, mely jobb világításnál öregbedik, a világítás csökkenésével tetemesen alábbszáll; a hiányok tehát gyürüszerüek (ringförmige Delecte), de nem oly értelemben, mintha a hiányos rész igazi gyűrűt képezne. A láttérhiány néha csak félkört képez a középpont körül, és ha egész kört képez, majd az egyik majd a másik irányban szélesebb, majd nyujtványokkal a láttérnek körzetéig terjed; ezen szabálytalan középponti láttérnek közepén azonban a rögpont mindig nagyobb működési képességet mutat mint a szomszéd részek. Mikor a bántalom későbbi időszakában a középponti hiány több nyujtványnyal a láttér környi széléhez ér, és ez utóbbiban a működő részek kisebbednek, akkor a láttér körzeti részében a működő helyek szigetenként jelennek meg, mit reczézetes látásnak (visus reticulatus) nevezhetni, és ami a szóban levő betegség végidejében gyakrabban fordul elő mint akár melyik más bántalom után. — Már a baj kezdetén különben szintén észlelteinek körzeti hiányok, melyeket maga a beteg a láttérnek egyes helyeken fellépő rezgése által vesz észre (flimmernde Stelle). Ezen körzeti hiányok magukban véve nem szolgáltatnak okot rósz jóslatra a betegség kezdetén, mivel ép oly gyorsan tűnhetnek el, mint felléptek és nagyobbodtak. Egy másik állandó tünet az alkonyköd (Hemeralopia). Már közönséges világításnál tűnik fel az által, hogy a beteg szem csak nagyobb betűket (VIII vagy XIV) ismer fel, ha nem kapnak közvetlen ablakvilágosságot, mig az ablak mellett még II. is bir olvasni. A tünet még tisztább, ha a világosság leszállittatik. így pl. a beteg szem oly sötétben, melyben az egészséges szem III. még épen olvasni bir, mig a kezet sem ismeri fel l'-nyira, mig jó világításnál talán még IV. vagy legalább VIII. látni képes. Ha mindkét szem beteg, az egyén nagyon roszul tájékozza magát sötétben. F. már régebben megkísértette a beteg szemektől megkívánt világosságot egy bizonyos készülék segítségével (Lichtscheinmesser) szabatosan meghatározni és törtszámokban kifejezni. Az egészséges szemnek latereje gyenge világításnál (Lichtschein) egy egész által fejeztetvén ki, F. azt beteg szemekben különféle fokban, némelyekben igen nagyon, leszállítóidnak találta. A táblázatban, melyet erre vonatkozólag közöl l/a„0, 1/i00, l/6oo és még y812 is lordul elő. Egyszersmind kiderül, hogy az idevágó kóresetekben a gye ge viiágitásnáli láterő (L.) mindig nagyobb mértékben csökkent a látélességnél (S.), és hogy L. tetemes hullámzásokat mutathat, dac/.ára hogy S. alig változik. Fel nem tehető, hogy L-nek ezen feltűnő hanyatlása a csekély üvegtesthomálytól származzék, mivel a gyógykezelés néha igen lényeges módon emeli mind L-t mind S-et, anélkül hogy az üvegtesthomály sokat változott, illetőleg csökkent volna, és mivel más betegségekben, hol az üvegtesthomály a látidegkorongot egészen befedi, L-nek leszállítása nem is észleltetek. A tünet tehát alkalmasint a reczeg idegelemeinek bántalmazottságában leli értelmezését. A reczeg különben nem csak hogy a szóban levő kórállapotban veszíti gyenge fénybehatásra való fogékonyságát, hanem egyszersmind nagyobb fokban eltompittatik erősebb világítás által, minek folytán lassabban alkalmazkodik újra még oly gyengébb fénybehatásokra is, melyek fogékonyság i határain belől fekszenek. Az említett készülék alkalmazásánál néha kiderül, hogy a hemeralopia nem az egész láttérben, hanem csak egyes részeiben van jelen, és ily módon találtatnak fel oly láttérhiányok is, melyek napi világításnál vagy épen nem, vagy kisebb terjedelemben ismertettek fel. A hemeralopia egyáltalában gyakran fordul elő érhártyabántalmaknál, hiányzik ellenben mindazon kórállapotoknál, melyek vagy a reczeg-látideg vezető elemeiben, vagy az agyban székelnek ; a nevezett tünet ennélfogva a reczeg hátsó rétegeinek az érhártyalobban való részesülését jelenti. Ellentétben ezzel a vezető elemek szenvedése (látidegsorvadásnál) inkább azou látzavar által szokott nyilvánulni, mely erős világításnál lép fel. Egy másik, sokszor fellépő alanyi tünete a szóban levő betegségnek az, hogy {többnyire) a rögzített pont körül világos, átlátszó foltok, korongok, karikák vagy tojásdad alakok lebegnek, melyek majd „rezgő gyorsasággal“ ingának, majd kerékszerüen forognak. Jóllehet ezen tünemények mind számra, mind színre nagyon különböznek egymástól az egyes esetekben, mégis közös jellemük van, mely az imént adott leirásnan bennfoglaltatik. Szikrák vagy lángok soha sem fordulnak elő. Kétséget nem szenved, hogy ezen alanyi tünemények a láttérhiánynyal, melynek székhelyével többnyire összeesik , szoros kapcsolatban állanak. Azon esetekben, melyek kezdetén a láttérhiány mutatkozik, mindig jelen vannak, bár nem terjednek a hiányok egész síkjára. F. most már meg van győződve arról, hogy állandó fényalakok soha sem jönnek elő láttérhiány nélkül, jóllehet ez utóbbi csupán csökkent világítás mellett puhatolható ki. A fényalakok (^Photopsie, Lichterscheinung) magukban véve soha sem fedik a tárgyat, és sohasem okozzák a tárgynak rezgését. Ha a beteg sokáig sötét szobában kezeltetett, a test nyugalma alatt néha tökéletesen eltűnnek; a legkisebb testi mozgalom azonban, lehajlás, köhögés, orrkifujás, sőt már maga abeszélés azonnal felidézi azokat újra, ép úgy mint a kedélynyugtalanság vagy nemi ingerlés. Ezek után ítélve a tünetnek okát valószínűleg az érhártyának vagy reczegnek vérkeringési viszonyaiban találhatni. Erős világítás után szintén nagyobb mértékben szoktak megjelenni , és nem csak a kórállapot virágzási idejében, hanem még évekig annak lefolyása után is. A kicsilátás (Mikropsia) ezen betegségben már mások által észleltetett. Ezen tünet, melyre a beteg rendesen csak akkor lesz figyelmessé, ha csupán egyik szeme szenved, többnyire a kórállapot későbbi időszakában lép fel, nevezetesen azon esetekben, me-
