Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1874-06-21 / 3. szám

39 40 az ép köthártyán keresztül, annak falzatán keresztül azonban a szem nem birt hatni. A köthártya felválasztása után azonnal előtűnt a tömlő, mely azonban oly szorosan összefüggött minden oldalról a tenonféle tok szövetével, hogy attól elválasztani lehetlen volt A több mint egy vonalnyi vastag tömlöfalat felhasitván, abból csekély zavaros folyadékkal együtt a hólyag ürült ki, melyen lágymeleg vízben mozgások már nem mutatkoztak, mit falának a későbben felfedezett igen csekély sértése megmagyarázott. A tömlőnek egy része ollóval eltávolíttatott. Kis genyedés állott be a sebben, mely nyólcz napig tartott, mire aztán a beteg alig észrevehető heggel gyógyítva haza ment. A hólyag fehér, opalisáló, vékony, nem egészen átlátszó fallal birt, melynek egyik helyén a jellemzetes nyakrész volt látható. Hasonló esetet közölt Hock3) Bécsben az utolsó időben- Nyólcz éves leányt illetett, kinek családjában galandócz szintén nem fordult elő. Az élősdi ezen esetben a szemteke külső részén a külső ereszték mellett ült és hasonló küllemű volt mint a fennt leirt. ügy szintén megvastagodott kötszövetből álló tömlő találtatott a köthártya alatt, melynek felhasítása után a hólyag­féreg nem meztelenül ürült ki, hanem egy második, vastag tokba volt beburkolva. Abból kiszabadítva a hólyag falán még igen gyenge hullámszerű összehúzódásokat lehetett észrevenni. 11. Leptothrix az alsó kön y csatornában. Az első ide vágó esetet 1848-ban Desmarres kóro­­dáján láttam. A nevezett tanár a tömeget, melyet az alsó kőnycsatornából eltávolított, könykönek (Daeryolithe) tekintett, mely megnevezéssel némi ellentétben állani Iá' szott a tömeg­nek meglehetős puhasága, miért is górcsői vizsgalat alá vet­tem. A górcső alatt a tömegnek nagyobb részét gomba elemek­ből állónok találtam, melyek közt itt-ott apró mészhalmocskák voltak elszórva. A gomba fonalak hasonlók voltak a koszgom­bánál (Favus) előfordulókhoz, és akkori tanárom G r u b y, kinek a dolgot mutattam, szintén úgy nyilatkozott, hogy a koszgomba elemektől lényegesen nem külömböznek. A mit akkor D e s­­marres-al együtt csak kivételes leletnek véltem, későbben többek által ismételten találva, csakugyan kétségen kívül helyezik a tényt, miszerint azen többé hevésbé kemény vagy puha töme­gek, melyek az alsó könycsatornában előfordulnak és dacryolith­­nak tartottak, nagyobbára nem egyebek gomba halmaznál, mely­ben az ásványelem — ha egyátalában mutatkozik — csupán alárendelt szerepet játszik. Graefe ezen tárgyra vonatkozó czikke, mely 1869-ben4) megjelent, itt is megnyitotta a közléseknek zsilipjét, jeleül, hogy a Leptothrix a könycsatornában nem épen felette ritka dolog, és hogy csak szükséges volt a gyakorló orvosok figyel­mét reá fordítani. Megemlítendő különben, hogy Graefe már 14 évvel előbb két idevágó esetet közölt volt6), mely idő óta nála még tiz más eset fordult elő, és hogy említett újabb köz­leménye mintegy toldalékul szolgált egy Förster által ugyan­azon kötetben közzé tett észleléshez. A górcsői vizsgálat az első ésetekben szintén koszgombafonalakat fedezett fel, minthogy azonban a későbbi eseteknél mindig Leptothrix találtatott, Graefe hajlandó hinni, hogy az elsőknél szintén csak az volt jelen, a még nem fejlődött gomhatanulmánynál fogva azonban tévesen kosznak tekintetett. H a 11 i e r különben mind a Lepto­­thrixet mind a koszot egy és ugyanazon gomba különböző tengö­­dési alakjának (Morphen) tartja, mely gomba a Pennicillium glau­cum. A leptothrix buccalis — mint tudva van — képezi a man­­dola halma zatoknak lényeges részét és Leber és Rottenstein szerint a fogszú fötényezőjét is. Förster a könycsatornában 8) Pester med.-chir. Presse 1874, 15 szára. — (Mittbeiluugeu des iirztl. Vereins.) “) Arch. f. Ophth. XV. I, 324 1. 6) Arch. f. Ophtb. II, 284 1. és II. I, 226 1. való megjelenését azon szokás által véli magyarázhatni, miszerint az emberek szemeiket nyálkájukkal szeretik dörzsölni. M. M. 55 éves vasúti hivatalnok f. é. Aprilis havában jelent meg nálam bal szem gyuladása végett, mely körülbelől egy hét óta fennáll, és összehúzó szemvizre engedni nem akart. A szem­héjak köthártyája hurutszerü felduzzadást és belővelést mutatott, a belső zugban az árpához hasonló kis dag kíséretében. Közelebb­ről vizsgálva kiderült, hogy a hosszúkás, piros, mintegy bab mekkoraságu dag az alsó könycsatorna táján ül, ezt egész hosszá­ban körülfogván és szinte megvastagitván. A dag tapintásra ke­mény, nem fájdalmas, mi által már lényegesen különbözött árpá­tól, mely utóbbi érintésre mindig igen érzékeny szokott lenni. Azon kívül az is feltűnt, hogy a tetemes megvastagulás daczára nem lehetett sem a bőrrétegben sem a köthártyán, illetőleg a szemhéjporczban a dagnak tömegét észrevenni, miből természete­sen következett, hogy a dag nem lehet egyéb a könycsatorna tágu­­latánál. A csatorna nyílása sem szükebbnek sem tágabbnak nem mutatkozott; rajta csekély fehérsáigás cseppecskét találtam, melynek letörülése után nagyobb nyomásra sem ürült ki geny vagy más folyadék. A legvékonyabb kutasszal vizsgálva, ez beha­tolt a könytömlöbe, mire azonben véres folyadék jelent meg a nyíláson. Néhány napig esténként használt langyos pépborogatás nem valtóztatta semmiben sem az állapotot, mi az úgyis való­színű kórismét egészen kétségen kívül helyezte. Weberféle kés­sel felhasitván a csatornát oly módon, a mint azt a kutaszolási kúra czéljából szoktuk tenni, számos piszkos fehér összemorzsol­ható darabot találtam, mely egymással laza módon összefügg­vén, borsó mekkoraságu tömeget képezett, a kis barlanggá át­változott, kitágult csatornának üregét tökéletesen kitöltvén. Miután a takhártyát ezen tömegtől gondosan megtisztítottam, magára hagytam a dolgot; 3 nap múlva a csatorna nagyobb része be volt hegedve, és csak 2"' nyira terjedő nyílás maradt fenn a könypont közelében. Könyezés és hurut végképen megszűnt. Górcsői vizsgáláttal nyilván gombaelemekből álló tömeget találtam, melyek a Leptotbrixhez hasonló tulajdonokat mutat­tak. Nagyobb biztosság végett a tömeg egy részét Scheut­­hauer tanárnak adtam át, egy másodikát Jurányi tanár urnák. Az előbbi úgy nyilatkozott, hogy a gombatőmeg túl­nyomó része az úgynevezett zoogloea-ból áll, melyhez Lepto­thrix fonalak (wenige gliederarme Leptothrixketten) és Bak­­teriák kisebb számban vegyülnek. Tudni való, hogy mind a három nevezett gombaelem úgymint a monas is a Bacterium termo nevű gombacsaládhoz tartozik, és hogy a körülmények­től függ, a négy alaknak melyike leginkább talál fejlődni. — Jurányi tanár ur nyilatkozatát még nem kaptam meg, miért is annak véleményezését más alkalommal fogom közzé tenni. 111. Rendkívüli nagy vasdarab a szerűtekében; kihúzása után szemteke-sorvadás. G. S. 27 éves üstmüves f. é. martius 18-án jelent meg nálam iszonyú fájdalmakkal, melyek a bal szem sértése folytán keletkeztek. Tiz nappal azelőtt a katlan körül dolgozván, állí­tólag nagyobb vasdarab pattant a bal szembe, mely azonnal megvakult és nagy mértékben megdagadt. A Rókus-kórházban hat napig zárkötéssel kezeltetett, mely gyógymódra javulás, illetőleg a fájdalmaknak enyhülése be nem következvén, mest hozzám fordult azon kéréssel, hogy akár mily módon szaba­dítsam meg a nagy kínoktól, melyek éjjel-nappal tartanak, és szükség esetére még a szemteke eltávolítására is kész, miután annak végképi megvakulásáról úgy is meg van győződve. A szemhéjak kissé dagadtak, de kényelmesen széthuzha tók, úgy hogy a szemteke egész terjedelmében megvizsgálható. Azonnal feltűnik a porczhártyának szabálytalan de vonalos sebe, mely annak külső alsó negyedében mintegy 2“‘ nyira szélétől

Next

/
Oldalképek
Tartalom