Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-04-12 / 2. szám
■ batik1) Idézett esetünkben szintén megrázó erő érte a szemet, mely azonban kivételképen a szivárványhártya csak egy körülirt részére hatott, de itt mind a látazár mind tágító izmát működésében megakasztotta, és ennek következtében egy a tulajdonképeni midriasistól különböző és igen sajátságos látaállapot jött létre. Világos, hogy ezen esetről már többé nem a sajátkoros (idiopatbikus) látatágulatok közt lehet értekezni, noha ugyanazon módon támadt, mint az igenis idesorolt megrázkódtatás folytán származott teljes mydriasisok. Ellenkezőleg amaz egy egészen más szempontból vállasztott megnevezést igényelt, mely véleményem szerint ezen czikk feliratában közelítőleg legjobban van megtalálva. De ezen elszigetelés által a mi esetünk és az épen jelemzettel közti benső összefüggés előttem valóban igen tudományellenes módon ignorálva lenni látszik ; és indítva érzem magam arra, hogy aggályomnak, melyet a midriasis, mint kórmegnevezésének jogosultsága ellen érzek, és melyet már több ízben is gondolára vettem, végre kifejezést aljak. A sajátkóros látatágulat (mydriasis idiopathica) fejezetéből a tankönyvekben mindazon esetek küszöböltetnek ki (elméletileg legalább), melyekben a rekeszbántalom mint következőleges állapot más egyébb szembaj, vagy valamely mélyebben fekvő a látamozditó idegszervezettcl közel viszonyban álló testrésznek betegsége folytán jelenkezik. A kóros tünemény nemét mydriasis sympathica, kórjelképi látatágulatuak nevezzük, és már többé nem a sajátságos szemrekeszbántalmak közzé sorozzuk. De még az ily szűk határok közé szorított sajátkóros látatágulat is elméletileg háromféleképen létrejőve képzelhető, t. i. vagy a rekeszzárizom elernyedése, bénulása vagy a látatágitóizom görcsös összhuzódása, vagy pedig egyszerre mind a kettő által, — a nélkül, hogy az eredmény külömböző képet mutathathatna. Ezen szó Mydriasis tehát egyáltalában csak a látónak, azaz a szivárványhártya által körülfogott nyílásnak tág voltat fejezi ki, ez pedig csak egy igen szembetűnő kórjel és nem egyébb. Kérdés támad most; fel van-e jogosítva ezen szó a rekeszbántalmak egy különös fejezetének élén állni, melyben a legkülönbözőbb körfolyamatok, mint görcs és hüdés, ezáltal okvetlenül összekevertetnek ? Bizonyára nem ! Mindazonáltal még sem tagadom, hogy ezon nézetemnek soha eddig nagyobbszerü gyakorlatbeli fontosságot nem tulajdonítottam, mert a gyakorlatban előforduló „sajátlagos látatágulatok“ legnagyobb Valószínűséggel többnyire a látazárizom hüdésében állanak, igy pedig lényeges zavar nem támadhat és én általánosan elfogadott megnevezések iránt mindig és szívesen tisztelettel voltam. Figyelemre méltó t. i., hogy a látónak azon kóros tágulása, mely a dilatatorizom görcse folytán támadt, mégis csak kórjelképi tünemény2), mig ezen legbővebb tágítás, mely a szemrekeszizomzat két tényezőjének ellentett kóros mibenvolta következtében mutatkozik, az eddigi tapasztalások szerint csak bizonyos növényaljak, az úgynevezett specifikus látatágitók (mydriatica) behatásának eredménye. Csakis midőn a fenntebbi kórtörténetemben leirt eset kezelésem alá került, mely a mondottakra vonatkozólag igen is kihivólag szabatosabb és inkább a dolog lényegéhez mért megnevezést követelt, és akármelyik szemésztől meg is kapott volna: elkerülhetlenné vált előttem a mydriasis szóról, mint kórmegnevezésről való lemondás és e vagy hasonló kifejezések : „szivárványháitya-hüdés“, „sphincter-hüdés“, terjedtebb használatra való elfogadása. Olyképen t. i. mindazon néha egymástól különböző látatünetek, melyek azonban kóroktánilag azonosak, ugyanazon közös és tulajdonszerü rovat alá jutnának, mig egyszersmind a külsőleg ugyan hasonló, de kóroktanilag lényegesen különböző görcsnemü és hüdési láta— 25 — *) Seitz und Zehender. Handbuch der gesammten Augenheilkunde. Erlangen 1869. 314. lap. 2) J. H i r 8 c h 1 e r. Zur Casuistik der mydriasis spastica, (Wiener Died. Wochenschrift XXIII. 1873. 389. lap.) P. E o q u e. A láták különb; sége tüdő-, légcsőmirigy- és gziverszény-bántalmaknál- (Gaz. de Paris. 48.1869.) tágulatok közt, már a megnevezés által is válaszfal emeltetnék. Ezeken kívül azonban befejezésként még egyet tartok e helyen említésre érdemesnek ; és ez a következő. Könnyen ^megfogható, hogy idézett kóresetem megfigyelésénél mindjárt az egész vita, mely még mindig a szemrekesz izomzata körül folyt eszembe jutott, és melyben mint egyik elleniéi Gruenhagen3) még legújabb időben is egész auktoritását latbe vet- Merkel4 *) igenlő bonczleletei ellen, a látatágitó izom léteiét tagadván. Pedig véleményem szerint leirt esetem csinos kórtani il* lustrátiót nyújt épen ezen utóbbi jeles rostocki boncztanár állításához ; vagy legalább megfordítva a szemrekesz körülirt részének ezen tapasztalt tökéletes merevsége a zár- és tágitóizom bénulásából (ez utóbbinak t. i. létezését feltételezvén) könnyebben és inkább fesztelenül válik megmagyarázhatóvá, mint mikor a tágitóizom hűdése helyébe egy körülirt edényhüdést kellene gondolnunk. Jelenleg a szemészek többé kevésbé nem veszik már tekintetbe Gruenhagen e makacs tagadásait, melyeket nemcsak boncztani, hanem élettani szempontból is (nevezetesen Arit és Donders kísérletei ellen) több Ízben hirdetett.6) — 26 -Látszólagos alkalmazkodási képesség aphakiánál. Donders v. Förster Midőn Hunter a múlt században először jutott azon gondolatra, hogy az alkalmazkodási képesség a lencsének, melyet már Leeuvenhoek is izomszerünek vélt, tulajdonítandó, ezen feltevénynek természetes következménye volt, hogy a búvárok a lencsenélküli szem alkalmazkodási képesség körül tettek kutatásokat. Home, ki Ramsdem és Engle field hozzájárulásával e kísérletekkel foglalkozott, már akkor hirdette, hogy az aphakia daczára elég nagy alkalmazkodás létezik, és mivel észrevette, hogy a közel tárgyakra való alkalmazkodás alatt a pórczhártya mellfelé nyomul, az alkalmazkodási képességet avval magyarázta, hogy a pórczhártya domborubbá lesz, észre nem vevén, hogy a pórczhártya előrenyomulása az e,gész szemteke előrenyomulásától van feltételezve. Thomas Young, a páratlan lángész, 1800-ban már döntő módon bebizonyította, hogy a közellátásnál sem a pórczhártya nem lesz domborubbá. sem a szemtengely nem hosszabb, hanem hogy az alkalmazkodási képesség a lencsében rejlik. Home és Hamsáén állítását már azért sem vehette meggyőzőnek, mivel az általuk megvizsgált lencsenélküli egyén különféle távolságban még elég jól látott ugyan, de épen nem élesen, különbséget találván a „distinet vision“ (megismerni) és a „perfect vision" (tökéletesen éles látás) kifejezések között. 0 azonban meg nem elégedvén a felhozott kutatási eredmény bírálatával, maga is nyomozott több aphakia-esetet és pedig az általa tökéletesbitett Porlerfield-féle, a Scheiner-féle kísérleten alapuló optometerrel, melyet erős domború lencsével ellátott, a fonal mellett betűk sorozatát alkalmazván, melyek segítségével először az éleslátás pontját (a kettősképek kereszteződését) és azonkívül kipuhatolta, váljon bizonyos betűk az éleslátás pontján innen és túl, milyen terjedelemben ismerhetők még fel. Megfigyelvén a láta szűkülését, a héjrés részbeni bezárodását, a szem és az üveg közti távolság meg nem változását, az üveglencse kellő tengelyén keresztül való nézést, szóval mindent mi fontossággal ") Gruenhagen A. Ueber die innere Begrenzungs-Schichte der menschlichen Iris. (Arch. f. mikr. Anat. Bd. VIII. pag. 726. 1873. 4) Merkel Fr. Die Musculatur der menschlichen Iris. Gratulatioasschr zum 50jährigen Doctorjubiläum des Prof. Dr. Röper. (Ref. Klin. Mon. Bl. für Augbk. VI. 1873. April-Mai S. 133. mit einer Steindruck-Tafel.) 6) Gruenhagen A. Zur Irisbewegung. (Archiv f. Physologie III. 1870. pag. 440.
