Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-03-09 / 1. szám
9 10 ügy a tárgynak megfontolását mint a szóban forgó füzetet, mely a kezelt eseteket táblázatban mutatja elő, a tisztelt olvasók figyelmébe ajánljuk. II. Handbuch der spéciellen Augenheilkunde von Hr. C. Schweigger, Prof, in Berlin. Mit 43 Holzschnitten. Berlin 1811. Verlag von August Hirschwald. Inkább későn mint soha. Sehweigger tankönyve oly égető szükségnek felelt meg, és minden tekintetben oly jeles, hogy mintegy kötelességteljesitést látunk annak bár vázlatos megismertetésében. A mi az égető szükséget illeti, mindenki, ki a szakmabeli irodalomban jártas, kéntelen elismerni, hogy mindeddig hiányzott oly munka, mely mind terjedelemre, mind tudományos becsére és előadási modorára nézve igazán hasznavehető tankönyv szerepére hivatva lett volna, a hasznavehetőséget úgy értve, hogy egyfelől az orvos-növendék belőle a neki szükséges tantárgyat könnyű szerrel meríthesse, más szóval a vizsgára készülhessen, másrészről a gyakorló orvos, ki a szemészettel előszeretettel foglalkozik, a váratlanul nagyra nőtt szaktudományban magát tájékozhassa és ismereteiben netán mutatkozó hézagokat pótolhassa. Stellwag tankönyve bizonyára hasznavehető, miről a negyedik kiadás magában már tanúskodik, de azért még sem tagadhatni, hogy mindkét említett czélra nézve nagyon is bebocsátkozik sokféle részletekbe és egyúttal oly lelkiismeretes alapossággal adja az irodalmi adatokat, hogy egészen eltekintve némikép száraz előadási modorától, már azért is inkább alkalmas lapozásra mint feszült olvisásra. A milyen nélkülözhetlen tehát annak, ki tudományunk akármelyik részében — legyen irodalmi, legyen saját ismereteinek kiegészítése tekintetéből — dolgozik, a mennyiben benne mindent legalább röviden emlitve talál, mi a tárgyra vonatkozik, ép oly kevéssé képzelhető, miképen boldogulhat a növendék vagy a nem specialista az adatok hasonló halmazatával. Onnan van, hogy Schauenburg kis kézikönyve, mely az egész szakmát mintegy dióhéjban adja, oly túlnyomó népszerűségnek örvend, különösen a tanulók körében, és hogy azért hazai nyelvünkre is átfordittatott. A ki az említett úgynevezett kézikönyvnek sokféle hézagosságát, elavultságát — hogy ne mondjuk hibás voltát — ismeri, az szivéből fog üdvözölni oly munkát, mely mint fennt emlitém, a tankönyv iránt tartott jogos követeléseknek kitelhetőleg megfelel. Ilyen Schweigger könyve. Szerző oly kitűnően fejezi ki a szempontot, melyből a munka szerkesztésénél kiindult, hogy saját szavait ide teszem. „Magától érthető, hogy a tankönyv sem a kórodák, sem az előadások látogatását nem teheti nélkülözhetővé a növendék számára, de kell hogy szolgáljon alapjául mindkettőnek. Nem kell, hogy magában foglalja mind azt mit tudunk vagy nem tudunk, és ne is törődjék a régi és uj tulgazdag nomenclatura tökéletességével. Ezen bősége a műszavaknak, melyek részint mellékes dolgokra, részint nem mindenkor világos fogalmakra vonatkoznak; igazi teher, mely alól igen könnyen szabadulhatunk, ha vele nem törődünk. Még a gazdag irodalmi anyag is csak kellő bírálat mellett vétessék fel, és a nélkül hogy a bírálat a felszínre jusson.u Ezen szavakban fekszik egy egész jóra való programra, mely minden tankönyvirónak ajánlható. n Schweigger maga híven e mellett maradt egééz munkájában. Ő maga különben a szemészetben oly álláspontot foglal el és szakmánk több részeiben önállóan dolgozott eleget arra, hogy könyve elejétől végéig még a szakembernek is époly tanuságos mint kedves olvasmány. All az különösen az első szakaszról, mely a fénytörési és alkalmazkodási rendellenességeket, valamint az izmok körében előforduló kórállapotokat tárgyalja. Mondhatni, hogy a tárgy kimerítően van taglalva a fennt említett czél szembt-n tartása mellett, és hogy mindenki képes magának ezen fejlődésben lévő tant elsajátítani, daczára, hogy az egész szakasz czak 178 nagy nyomtatásn lapra terjed. Igen természetes, hogy az előadási modor praegnans rövidség által tüoik ki, mely a tanár által történendő kiegészítést sok helyen szükségessé teszi. De azért nem hiányoznak az egyes rendellenességeknél concret példák, melyek a tárgy megértését könnyítik; főelőnye a munkának pedig az, hogy minden lapján ráismerhetni a szerzőnek — saját tapasztalatain alapuló — a tárgygyal való ismeretségére. így találunk pl. az astigmatismusra vonatkozó fejezetben a felismerési mód körülményes és példákkal ellátott leírása után azon megjegyzést, hogy némelykor a hengerüvegek semmiképen nem javítják a láterőt, jóllehet, hogy hasadékkal, szemtükörrel és más nyomozási eszközök segítségével az astigmatismus jelenlétét legszabatosabhan kimutattuk, nem javítják pedig nem csak a lencse által feltételezett szabálytalan astigmatismus miatt, hanem azért, mivel valamint a hypermetropiával úgy az astigmatismussal is veleszületett láttompaság szokott szövetkezni. Hasonló igen becses gyakorlati adatok vannak azon rövid fejezetben, mely a hasábszerű üvegekről szól, hol a tanuló alaposan megérti azt, hogy a hasábüvegeknek alkalmazása miért szorítkozik oly szűk korlátok közé a munkánál, hogy miért növekszik azoknak alkalmazhatósága arányosan a távolsággal, mely egy bizonyos munka által megkivántatik, minek folytán némely rövidlátóknál csak is homorú hasábok hasznavehetők. E lapoknak kitűzött czélja nem engedi meg, hogy részletekbe bocsátkozzunk, különben alig ha nem minden egyes fejezet alkalmat nyújtana a szerrő önállóságát és alaposságát nyomról-nyomra kimutatni. Az első szakasznak második részében találjuk a különféle izombántalmak tárgyalását. Ez véleményem szerint a könyvnek fénypontja, melyben mindazon tulajdonok, miket fent említettünk, leginkább érvényre jutnak. Egy 4 lapra terjedő bevezetés a szemteke mozgásáról, valamint a ketnős látás törvényeiről in nuce adja a mostanság oly nagyra fejlődött elmélet minden mozzanatát, melynek alapos ismerete nélkül a concret eseteknek czélhoz Jvezető nyomozása és kórismézése lehetetlen. Az egyes bántalmak közül a kancsalság különös előszeretettel van kidolgozva, melynek kutatásában mások közt Hering módŐsitott eséskisérlete (Fallversuch) jut érvényre. Szerző ezen kísérletet, melynek leírását a kétszemmeli szemtükör-vizsgálat alkalmával találjuk, arra ajánlja, hogy kancsalságnál általa megtudjuk, váljon binocularis látás jelen van-e vagy nem. Úgy hiszem ezen kísérlet a dolog egyszerűsége folytán igazán sokkal döntőbb mint a stereoscop, melyet e czélra rendesen szoktunk felhasználni. A kancsalság gyógyítására szolgáló különféle műtétek szintén részletesebben vannak előadva, mint a többi műtétek. A munka második részének tartalma: a szemüreg, a könyszervek. a szemhéjak, a porcz-, tűik- és szivárványhártya, végre a lencsének és üvegtestnek kórállapotai. A könybántalmak fejezetében, mely különösen a kutaszolási kezelés józan bírálata által tűnik ki, némi elmulasztást találhatni abban, hogy szerző a gombaszerü képleteket nem is említi, melyek nem épen felette ritkán fordulnak elé a könycsatornában. A szemhéjakon történő műtétek egyszerű rajzok által vannak illustrálva Az Atropin-Conjunctivitis, valamint az ezen szer elleni idiosyncrasia Graefe segédéhez illő pontossággal van előadva, úgy mint a takár és evvel rokon bántalmak gyógytanánál szintén Graefe iskolájára ismerhetni. A köthártyarög szövettani értelmezésére nézve szerző igen óvatos, a nyirkképleti (Lymphfollikel) elméletet nem tekintvén az e tárgyban mondott utolsó szó gyanánt. Képzelhető, hogy a rokonszenvi szivárvány-sugártestlob tárgyalása azon terjedelemben történik, melyet ezen komoly baj a mai szemészetben megérdemel. — A szürke hályog előadását illetőleg dicséretre méltó a részrehajlatlanság, melyet a különféle műtét taglalásában találunk; szerző nem feledkezik meg egy perczig sem, hogy a tankönyvnek más hivatása van, mint egy kórodai tanár évi jelentésének vagy akár egy polemizáló czikknek. Az edény- és a reczeghártyának, valamint a látideg bántalmai, továbbá a glaucoma és a láttompulat képezik az utolsó rész tartalmát. Kezdődik pedig a szemháttérnek rendes viszonyok között tükör által észrevehető különféle tüneményeivel, melyek elég körülményesen iratnak le. Az érhártya kórnemei között az újabb időben tanulmányozott féleségek, úgy mint az rhártyának leválása és a gümőkór a kellő figyelemben részesülnek. Azonban a reczegbetegségek azok, melyeknek leírására.
