Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-11-02 / 5. szám
75 76 fordult, úgy, hogy a porczhártyának még átlátszó felső harmadát nehéz vala szemlélni. A műtét kővetkező módon hajtatott végre: Mind a beteg, mind a házinyul elaltattak , mire a kóros odanövések a szemteke és a szemhéj között késsel szétmetszetett, oly eredménynyel, hogy most a szemteke minden irányban szabadon mozoghatott, W. az állat a köthártyájának azon részét válogatván átültetésre, mely befelé fekszik és a pislogó hártyát (membrana nictitans) fedi, azt egész terjedelmében a porczhártya széléig eltávolitá , miután négy fonalat húzott volt keresztül a darab négy szélén, melynek segítségével az majd a beteg szemhéjával várandó össze. Az eltávolitott kötbártyadarab igen jól fedte a beteg alsó szemhéjának friss sebét; a varratok alkalmazása után közönséges mozdulatlanitó kötés alkalmaztatott tépéssel. Más nap az átültetett kőthártya szürkés volt; langyos borongatás rendeltetet. Huszonnégy órával későbben a szem fájt, minden érintése kellemetlen volt, bő könnyezés volt jelen; mindamellett az uj kőthártya többé nem volt oly átalánosan szürke szinü, duzzadtnak és fényesnek mutatkozott, sőt nehány helyen még szemcsés bujálkodást is árult el. A meleg borongatások mellett helybelileg vékony mákony festvény és nadragulya, belsőleg erős hashajtó rendeltetett. Negyedik nap a köt ártya szürke foltjai már alig kendermagmekkoraságuak, ötödik nap a szem már igen kielégítő állapotban, az uj kőthártya piros és mindenütt az alatta levő szövettel jó összeköttetésben volt, miért is a fonalak eltávolíttattak. Midőn a betog 9-ik nap a műtét után az intézetből távozott, a szemteke minden irányban mozgékony, a kőthártya mindenütt fényes, sima és edényezett volt , kivéve egy igen csekély szürke szinü foltot. Ezen gyógyítás állandónak mutatkozott oly annyira , hogy W. későbben még mülátát is képezett a csillag felső részében, mi által a láterő nagyobb részben vissza lett adva a szemnek. Az óta még egy második esetben is jó eredménynyel alkalmazta ezen eljárást, mely csak abban különbözött az első kísérlettől, hogy az átültetett köthártyának mekkorasága nagyobb volt mint a szemhéj fedendő sebe. azaz hogy a fonalon túl terjedő kőthártya szegély nem távolíttatott el , továbbá hogy n szemcsillag felső részében véghez vitt műláta megelőzte a plastikai műtétet. Ezen esetben a fonalokon túl létező köthártyaszegély szürkés maradt, mig a szemhéjjal összefüggésben levő rész piros és élénk felületét megtartotta és naponta szebbült. A műtét utáni ötödik nap lehetett a fonalokat eltávolítani; a szemteke nem mutatott semmi izgatottságot a lefolyás alatt. Wolfe ezen sikeres kísérletek folytán reméli, hogy talán mégis lesz lehetséges magát a porczhártyát is a házinyultól átültetni az emberi szemre, ha t. i. nem, mint eddig Desmarres és Power által történt, csupán a porczhártyát hanem a köthártyának egy részével egütt átültetni fogná. Már Power azon gyermeken kívül , melyet tavai a londoni szemész-gyűlésnek bemutatott, hol az átültetett házinyulporczhártya homályos lett, még egy katonánál is tett hasonló kísérletet, mely után az átültetett porczhártya egész hat hétig tartotta meg átlátszóságát. Wolfe egy ezen műtétre alkalmazandó két apró késből álló műszert készíttetett, melyet értekezésében le is ir, (Annales d’ oculistique Mars—Avril 1873. 121. 1.). H. A szemkenőcsök eltartásának és alkalmazásának nj módja. Minden gyakorló orvos ösmeri azon kellemetlenségeket, melyeknek a szemkenöcsök használatában ki van téve. Eltekintve attól, hogy a gyógyszertárban nem járnak el mindig a kellő gonddal, a kenőcs rendesen rövid idő múlva romlásnak indul a nagyobb részt roszul záródó edényekben, és mi fontosabb, alkalmaztatása a betegek vagy ápolóik ügyetlensége folytán nem történik úgy, mint a többnyire hathatós gyógyszer megkivanná. Roszul készítve, roszul eltartva , roszul alkalmazva, igy hangzik sok esetben az Ítélet, melyet a rendelt gyógyszer használása felett kell hoznunk. Úarlomont jelentést tesz egy uj készülékről, melyet neki bemutattak és mely úgy látsziktaz említett hátrányokat lehetőleg elhárítja. All egy kis cinből készített hengercsőből, hasonló ahhoz, melyben a festészek színeiket tartják , igen vékony és összenyomható falakkal, melynek egyik végén a fecskendőknél használt csapcső (canule) be van illesztve. Ez ntóbbiból jön ki a kenőcsnek kis mennyisége, ha a másik vastagabb végét kissé« összenyomják, úgy mint a festékekkel tenni szoktak. A kenőcs alkalmazásakor a bal kéz egyik ujjával huzzuk le az alsó szemhéjat, közelitjük az említett csapcsövet (melytől el kell előbb távolítani az ezt jól záró fémtokot) és összenyomjuk a hengert, mire a kenőcs keskeny fonal alakjában a köthártyára ömlik. A kis készülék, mely igen egyszerű és hasznavehető, eddigelé csak a sárga kenőcs számára használatik, mely 1 : 20 arányban „pommade de Crémert: neve alatt forgalomban van. (Annales d’ oculistique Mars—Avril 1873. 119. 1.). H. A sugáridegek átmetszése egy tökéletes mórban szenvedő szem folytonos fájdalmassága ellen. Snellen tr.-tól. A beteg jobb szeme 1851-ben sértetett meg vivás alatt a vípenge által oly módon, hogy a fegyver vége az alsó szemhéjon keresztül mélyen a szemgödörbe hatolt. A beteg öntudatlanul ősszerogyott és csak két óra múlva nyerte vissza eszméletét, mikor kiderült, hogy a bal testoldal érzéketlen, a bal alsó végtag hüdött vala és ugyanazon oldalon mind szaglás mind hallás megszűnt. A vérzés sokáig tartott. A szemhéjdaganat eltűnése után a szem tökéletesen vaknak mutatkozott. Az óta a fájdalom soha nem szűnt meg a megvakult szemben, azon kívül még a fejben is volt némi fájdalmas nyomás; fél év múlva, nevezetesen tengeri fürdő használata után az egészség helyre állott, a bal alsó végtag hüdése gyógyult, azonban mind két bal végtag érzéshiánya valamint a szaglás és hallás hiánya változatlanul fenn állott. A beteg 1861-ben kérte Snellen tanácsát, a megvakult szemnek még mindig tartó fájdalmassága végett. A legkisebb ujjnyomás, sőt még a szemhéjak csekély megcsipkedése Í3 kiállhatlan kint okozott. Szorosabb nyomozás bebizonyította, hogy a nagy érzékenység a szem külső-felső sugárszélre volt korlátolva. Semmi lobtünet nem volt jelen; tökéletes mór; a láta mekkorasága hasonló az egészséges szeméhez, a láta azonban nem kerekded , hanem kissé felfelé kihúzva, atropinra rendesen kitágítható. Az idegdombcsa merőben fehér, a reczeg edényei rendesek. A teke nem látszott keményebbnek a rendesnél , a belnyomás valódi fokát különben nem lehetett tüzetesen felismerni a n:;gy érzékenység miatt; Atropin és Morphin csak mulándó enyhülést hoztak létre. Tíz évvel későbben a beteg nagyobb fájdalmak miatt újra megjelent,, melyekhez még homlokbeli nyomás és feszülés csatlakozott. Az arczkifejezés maga rá utalt a tartós kínokra, a szemek lankadtak, a jobb szájzug felfelé áll, a jobb szem kancsalit kifelé. A többi tünetek mind a régiek. Miután a beteg társadalmi viszonyai miatt a szem eltávolítását nem kívánta, Snellen a sugáredények átmetszését vitte végbe legjobb sikerrel és pedig következő módon : A beteg elaltatása után Snellen felhasitá a köthártyát mellről hátfelé a külső egyenes izom felső széle irányában, egyszersmind a Tenonféle tokot is hasonló módon felnyitván. Azután szétvalasztá a nevezett izom inját a tülkhártyától (subconjunctival) részint a kitérő kancsalság megszüntetése , részint a teke hátsó tája könnyebb hozzáférhetése érdekében. A segéd most a szemtekét erősen befelé forgatván, a műtő görbült ollót vitt a sebbe és azt szorosan a tekéhez tartván, kis metszéseket csinált, mig a látideget el nem érte. Ezen perczben vérzés állott be, valószinüleg a sugáredényekből, melyeknek átmetszéséből a műtő joggal következtette, hogy a sugáridegek egyidejűleg átmetszettek. A köthártyaseb három varrattal záratott, melyek legmellsőbbjébe az izomin felső széle is vitetett, nehogy a legválasztott izom kelletnél nagyobb fokban visszahúzódjék.
