Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1873-09-07 / 4. szám

56

tőleg elmálása, azon különbséggel a két szemben, hogy a későbben megbetegedett jobb szemen a felső szemhéj nagyobb daganatot, illetőleg a bőrredők elsimulását mutatta, és hogy közvetlenül az álhártya képződése után tetemes vérzés következett be, mely kifelé ömölvén a családot nem kis mértékben ijesztette meg. Vastag véralvadékot két napon át találtam az alsó szemhéj közepén , szoros összefüggésben az annak kutforrásul szolgáló álhártyában. Természetes, hogy a bal szem pár nappal előbb volt ment az álhártya maradványaitól mint a későbben megbetegedett jobb szem. Azoknak végképi kiküszöbölése után a szemhéjak köthártyája előbb sötét, majd élénk piros belöveltséget mutatott, de a nélkül, hogy felületén szemcsés vagy másnemű egyenetlenségek voltak volna jelen. A csekély nyákelválasztás, mely a szemhéjak összetapadását okozta pár nap múlva megszűnt.

A kórokot illetőleg, valószínű, hogy a gyermek hüves időben a második emeletre történt átvitel alkalmával meghűlt, legalább nem lehetett másnemű káros befolyás nyomára jutni. Hogy a lob közvetlenül a körülmetélés után keletkezett, azon gondolatra inditathatna ugyan, hogy a műtét maga és mint olyan befolyhatott legyen a köthártyalob létrehozására, azonban a műtéti seb rendes behegedése per primam kizárja ezen feltevést. A gyermek, mely egy gyengébb testalkatú fiatal nőnek első szülöttje, testileg jól van kifejlődve.

55 —

Szaktudományunk hézagai és a szemészeti koródának jelen

feladatai.

HüTCHINSON-tÓl.

A nevezett szerző, kinek fáradhatlan munkásságának szakmánk már annyi hasznavehető anyagot köszönhetett, újabban oly visszatekintő czik Írására vállalkozott, mely minden tekintetben időszerintinek mondható, a mennyiben a szemészet különféle fejezeteinek többé kevésbé kirívó hiányosságai, az az ama egyes kérdések fölött tart szemlét, melyek daczára a közreműködök nagy számának még mindég megoldásra várnak. Igen hasznos dolog — úgy mond a szerző — időnként kisze- ; melni tudásunknak hézagait, összegét mutatni úgy annak, mit már tanultunk mint annak, mit nem tudunk. Különösen a szemészetre nézve, úgy látszik meg jött az idő ilyen szemletartásra. Annyira haladtunk az utolsó negyedszázadban, annyit szereztünk, némely ágakban oly nagy fejlődést adtunk a részleteknek, hogy az ész, összehasonlítván a jelent a közelebb múlttal, ámíthatja magát azon reménnyel, hogy már is közel állunk a tökéletességhez.

Ha észre vesszük, hogy oly szerfelett sok szorgalmat néha igen mellékes rendű részletekre fordítánk, hinnünk kell, hogy valamennyi nagy kérdés már is kielégítő megoldást talált. Rendesen nem szokás rigót lőnni, ha fogoly kapható; és ha szerző távol is van attól, hogy lenézzen kisebb vagy oly kérdésekkel való foglalkozást melyek látszólag csak messziről függnek össze a gyakorlat feladataival, mégis tanácsosnak tartja hol hol visszatekinteni a vadászat terén, váljon nem siettünk-e el egy egy nemesebb vad mellett. A tudományban — ki nem tudja — mig a legcsekélyebbnek látszó nyeremény idővel; már több mint egyszer nagy horderejűnek bizonyult, de mind. azon hódolat mellett, melylyel azok iránt viseltetünk, kik az élettani opticát, a szem szövet és kórboncztanát oly igazán nagy fokra emelték, ne feledjük, hogy még más téreken is marad elég teendő. Ezen szempontból és különösen tanulói gyakran ismételt kérdezéseiknek megfelelve állítja össze azon pontokat, melyeknek tüzetesebb kidolgozását égető szükségnek tartja, remélvén, hogy idősebb és tudósabb szaktársak maguk részéről fognak járulni az általa kidolgozott programm kiegészítéséhez. A következő kivonatból látható, hogy szerző programja valóban szűk korlátok között marad és így kiegészítésre nagyon is szorul.

Glaucoma.

Óhajtandó lenne azon ritka eseteket tanulmányozni, melyekben ben a glaucoma sikeresen véghezvitt műtét után ismétlődik. Ügy

látszik, hogy ilyen esetekben a második műtét sem szünteti meg a kórállapotot.

Közölni kellene továbbá minden glaucomaesetet, mely fiatal egyénen fordul elő, különös figyelemmel a netán a betegség keletkezésére befolyt körülményekre Külön sorozatban tartandók azon esetek, melyekben nincsen fénytörési rendellenesség. Minél fiatalabb az egyén, annál érdekesebb az eset. A harminczadik életév előtt fellépett glaukoma volt-e műtét által gyógyítva? vagy van-e más alkalmazható gyógymód ezen esetben ?

A kórelőzményt illetőleg, kívánatos lenne, a beteg vérbelvegyi (diathesis), családjában netán előforduló leüszvény, az egyének haj- és szivárványhártya színe körül adatokat szedni; különös figyelmet érdemel az előrement ssába, mivel úgy látszik, hogy gyakran sok fogzsába előzte meg a glaueomát. Vannak-e oly glaucoma esetek, melyekben arezzsába megelőzte a szembajt, inkább hajlandók ezek ismétlődésre mint mások? Atalában minden idegműködési zavar, akár az ötödik akár más ideget illeti, feljegyzésre méltó. így pl. szerző több nőt látott, kiknél a könyelválasztás tökéletesen megszűnt a glaucoma kitörése előtt.

Úgy hiszem, ezekkel a glaucoma körüli sötét pontoknak sora nincsen befejezve. Nevezetesen még távolról sincs megállapítva a glaucoma simplex lényege és a lobos esethez való viszonya. Graefe által eredetileg felállított lálideg vájulattal járó mórból lett a glaucoma simplex, de ezen névváltozással a dolog nőm lett érthetőbb. A fokozódott belnyomás mindkét gl ucomanemnek alaptünete, az egyiknél jelen vannak lobtünetek, a másiknál nem; tapasztalásból azonban tudom, hogy oly esetekben utólagosan sőt éppen a műtét után léptek fel lobtünetek, hol eleinte évek során át tökéletesen hiányoztak. Szintúgy a szivárványhártyáknak magatartása még mindég tüzetesebb tanulmányozásra vár. Ezen hártyának szövetsorvadása az idült glaucomának egy ik tünete, de nem fordul elő valamennyi esetben. Igen feltűnő az egyiknél, míg a másiknál merőben hiányzik; mi által különbőznek ezen kétrendbeli esetek egymástól ? Mi által van tulajdonképen feltételezve a má- 1 sodik szem heveny megbetegedése az elsőnek műtété után? Ezen egymásután rokonszenvi jellegre mutat-e vagy sem ? A második szem már lappangó glaucomában szenvedőnek vehető-e minden esetben vagy nem ? A „successiv1 csak heveny baj után jön-e létre vagy idült glaucomának mütevése után is ? Sokan azt vélik hogy a hólyagszerű (cvstoid) heg csupán idült glaucománál fordái elő, mig több mint egyszer az ellenkezőről győződtem meg ; mi annak oka, hogy előszeretettel sújtja az idült alakot és milyen körülmények alatt csatlakozik kivételképen a heveny glaucomához ?

A múlt évtizedben még nagyon divatozott azon vélemény, hogy a rövidlátó szem legalább a heveny glaucoma ellen mintegy biztosítva van; nem hiszem hogy ezen állításnak most még sok hívője volna. De minden esetre igen fontos teendő, minden glaucoma esetet, mely nagy fokú tengelyhosszabbodás mellett lép fel, szorosan tanulmányozni és godosan közzé tenni. A glaucomának porczhártyalobbal való szövetkezése, melyre Graefe utolsó dolgozatában figyelmeztet, még mines tisztába hozva valamint átalában a másodlagos glaucoma különféle módozatainak ismerete még a bölcső-kort túl nem lépte.

Összeállitandók továbbá azon glaucoma esetek melyekben a láttér hiányossága nem annak belső hanem külső feléből indul, tekintettel az illető szemekben talált reczegedény — felosztásra. — Még sok más készletekkel bővithetném e vázlatot, melyeket a működő szemész mind a betegség alapos tanulmányzására, mind a gyakorlatban való magatartásra, nevezetesen a jóslat hozatalára nézve főfontosságúnak kell hogy elismerjen; de egyelőre a felsoroltakkal is eléggé ki lesz mutatva a tan eddigi hézagossága, melynek orvoslása csak úgy lehetséges, ha a jelenleg világszerte szétszórt tanulmány anyag szorgalmatos feldolgozása és összeállittása után mindnyájunk birtokába jut, a mi a sok jeles szakember és számos szaklap mellett nehézségre alig akad. Hutchinson ebbeli érdeme az, hogy kezdeményezése által a programm készítést megindította, jól-