Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1873-09-07 / 4. szám

lehet, hogy az általa felhozott kérdések, a miut e pótsorozatból látszik, a dolgot távolról sem merítik ki.

Retinitis pigmentosa.

Nincs kétség a felett, hogy ezen kórállapot gyakran -öröklés utján jön létre; tanulmányozása tehát igen hasznos lehet átalában a betegségek öröklési szabályainak ismeretére nézve, A vérrokonságra különös tekintettel kell lenni, de egyersmind szem előtt tartani, hogy a vérrokonok házassága talán csak hozzá járult a netán más fenálló örökölt hajlandóság növesztéséhez, Ha a betegség első ízben jelen meg egy családban, gondosan kellene fürkésznünk minden mozzanatot mely kóroktaui szerepre hivatva lehetne. A bujasenyv legalább némileg hasonló szöveti változat kát hozván létre a reezegben, a nyomozásnál különös figyelemre méltó, főleg azon esetekben, hol a baj csak az egyik szemben van jelen és nem mutat részarányos (symmetrical) terjedést, miután a tisztán örökölt festanyag rakódmányok majdnem kivétel nélkül igen szabatos módon terjednek mindkét reczeg területén. Fontos továbbá feljegyezni minden a többi idegrendszerben netán előforduló kórjelt, úgymint: süketség, szaglási képtelenség, elmezavar stb.

Conjunctivitis diphtherit ica.

Szerző csupán kevés elszórt és nem nagyfokú esetet látott, járványosán soha, Úgy hiszi, hogy a baj Angolhonban ritka és járványosán éppen nem fordul elő, Ö többször vörhennyel észlelte. Minden egyes esetet kellene gondosan nyomozni a hajlamító okokra, a ragályra, a betegnek egészségi állapotára, lakásának hygienicus minőségére nézve. Nem tapasztalta és nem is gondolja, hogy a roncsoló köthártyalohra következik azon sajátságos izomhüdés, mely torokgyík után szokott fellépni.

Paralysis accomodationis.

Kívánatos volna tudni, melyik mozzanatnak tulajdoníthatni az ismert alkalmazkodási hüdést, váljon a roncsoló lob folytán létező vérminőségnek- e vagy a lob székhelyének ? Már torokgyuladás képes- e hasonló hüdést eredményezni ? Szerző hiszi, hogy igen. A szájüregnek más részein fellépett lobok nevezetesen inylob és fogzsába bírnak- e alkalmazkodási hüdést okozni ? A második kérdésre magam is határozottan igennel felelhetek, miután több alkalmazkodási hüdés esetet és azok közül egy meglehetősen komoly példányt jegyeztem fel, mely oly toroklob után lépett fel, hol a legszigorúbb észlelés roncsoló lobfolyamatnak nyomát sem bírta feltalálni.

Cataracta congenita.

Igazán veleszületett szürke hályog sokkal ritkább dolog, mint rendesen hiszik; nagyobb része azon eseteknek, melyek e név alatt leiratnak, nem egyéb réteges hályogoknál (cat. zonularis), melyek az élet első pár évében fejlődtek. Ha kifejlődött lencsehályog előfordul újszülöttnél, a következőkre kellene figyelni: átalános- e a homály vagy réteges ? van- e nyoma oly középponti homálynak, mely hasonló a kúpszerü hályoghoz? Mutatkozik-e a kisdeden más fejlődési hiba ? vérrokonsági házasságnak sarjadéka- e vagy sem? Fordult- e elő hályog a családban ? A későbbi korban az első valamint a második fogzás menete és általában a gyermekek fejlődési módja feljegyzésre méltó. — Ha a műtét akár mely okból halasztatnék, figyelem fordítandó arra, váljon mutatkozik- e a homályos lencsében önkéntes felvilágosodás ? Szerző az utóbbit észlelte tengeri nyúl szemében, mely lencsehályogot a világra hozott.

Cataracta monocularis.

Egyszemi hályog ritkán fordul elő a gyermekkorban, kevésbé ritkán a felnőtt korban. Több mint egy esetben a másik szemnek megbetepedése csak időkérdés, de még akkor

is érdekes tudni, mi okozhatta a két szem közti különbséget. Néha csekély sérülés megelőzte a hályogképződést, mely vagy kikerülte a figyelmet, vagy későbben feledékenységbe ment. Ezen esetektől eltekintve, az igazi egyszemi hályog eseteiben, feljegyzendő lenne, váljon a két szivárványhártya színe különféle- e, van- e más fénytörési viszony a két szemben és végre mutatkozik-e az illető egyénnek még más testrészeiben is assimetria.

Szerző czikkét, melynek folytatását kilátásba helyezi, azon óhajtással fejezi be, hogy az egyes világvárosokban gyűjtessenek adatok arra nézve, milyen befolyást gyakorol a faj bizonyos betegségek előidézésére. Ha pl. a szemcsés köthártyalob Francziaországban és Irlandiában oly túlnagy kiterjedést mutat, ő azt nem hajlandó az életmódnak hanem a faj befolyásnak tulajdonítani (Ophthalm. Hospit, Reposti Part IV. 431. 1.)

11.

— 58 -Ismétlődő szarulob két esete galaudócz mellett.

Torday Fék. tr-tól.

A bélhuzamban tartózkodó férgek kórtani jelentőségét illetőleg mig' a régi és újabb gyógyászok nézetei homlokegyenest ellentétesek, addig az újabb iskolát hívei ismét két nézetnek hódolnak. Még csak nehány évtized előtt is a gyermekbetegségek jó része, különösebben a bélhurutok és a hol a betegség kinyomata inkább homályos volt; a fogzásnak vagy bélférgeknek tulajdonittatott. Mióta az egyes szervek vizsgálata természettani alapokon mindinkább tökéletesbült, azok szövezeti szerkezete, élettani működése tanulmányoztatott, a kóros megváltozások a bouczasztalon majd górcső és vegytan segélyével felismertettek; a kórágynáli tünetek is lelkiismeretesebben elemeztettek és öszhang/ásba hozattak a tudományos kutatásokra alapított szervi bajokkal. Mint mindenütt úgy itt is az actio egyeseknél téves reactiot szült. Ugyauis azért, mert a bonczasztalon számtalanszor találtak bélférgeket a nélkül, hogy akár az elhaltak életükben arról tudomással bírtak volna, akár pedig különösebb, a férgeknek beszámítható kóros változások a bélhuzamban találtattak volna; ezen élősdieket a szervezetre nézve egészen ártalmatlan, közömbös zselléreknek tekintették. Ezen nézetet azonban egész merevségében ma már csak kevesen osztják s még a legszigorúbb theoreticusok is beismerik, hogy bizonyos kórtünetek ha nem más, de az együtteridegrendszer izgatása, illetőleg közvetítése folytán egyenesen a bélférgek által támasztatnak; csakhogy a bélférgek jelenlétét gyanittató alanyi és tárgyilagos tünetek annyira határozatlanul és annyira sokféle alakban jelentkeznek, hogy biztosnak úgyszólva egyik sem tekinthető. A kórisméi bizonytalanság ugyan Gerhardt szerint többé be nem következhetik, miután a bélsár mindenkor oly nagy mennyiségben tartalmaz petét, hogy a górcsöveli vizsgálat mindenkor csalhatlanúl felvilágosit nemcsak arról vájjon jelen vau é bélféreg, de arról is, melyik élősdivel van dolgunk. Mennyire bizonyúl be esetenkint ezen állítás, és egyátalában biztosítva v.igyunk-e a bélsár górcsöveli viszgálatának nemleges eredménye után arról, hogy bélféreg csakugyan nincs jelen , alkalmilag más helyen szándékozván úgy ez időig már gyűjtött mint még ezentúl gyűjtendő tapasztalataimat közzé tenni, ez alkalommal csak is azon két esetet kívánom röviden nyilvánosság elé hozni, a melyekben a visszatérő szarulob és galandócz között — a szemlobnak a sikeres elhajtást követett végleges megszűnése alapján — kóroki összefüggést kell felvennem.

Első eset. E B. hat éves, korának megfelelőleg fejlődött, jól táplált, de kissé halvány bőrszínű fiúcska már 11/i év óta szenvedett 2—3 hónaponkini ismétlődött szemlobban hol csak egyik, hol pedig mindkét szemére, mindannyiszor makacs fényiszonnyal 2—4 heti tartammal, midőn atyja által 1870. ,0/4 Hirschler tr. úrnak következő állapottal bemutattatott: mindkét szemben, kivált a jobban fényiszony,' szemhéjak mérsékesen duzzadtak, szemrések erőszakos megnyitásánál bő könnyezés; jobb teke köthartyája erősen belövelt, a limbustól néhány finom