Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-09-07 / 4. szám
51 52 dik szem megtartása céljából jogosították. De másrészt némi valószínűség volt arra, hogy dacára a jobb szemben előrehaladt táplálkozási zavaroknak, ha az idegen test eltávolíttatnék, az igen bántalmazott látszerv mégis lehetőleg nyugalomra fog jutni. Azért a tömegnek kivételét határoztam, fentartva szükség esetében a szemteke utólagos enucleatióját. A műtét kivitele. A Graefe-féle keskeny késsel a concrementum átmérőjének megfelelőleg egy periphericus épen 3 vonalnyi metszett sebet (a tűik- és szaruhártya határán) ejtettem. A tömeget eltávolitandó finom iriscsipeszszel a metszett seben át behatoltam, megfogtam a tömörületet és könnyűséggel kihúztam. Elsőbbséget adtam a csipeszszeli kihúzásnak a közönséges nyomó kézfogás fölött, nehogy a metszett seb a durva felületű tömörület által izgattassék. Ezen test eltávolítása alatt üvegtest előiszamlása történt, minek folytán a szaruhártya összesett. A tömörület kőkeménységü , sárgásfehér színezetű, rákkőszerü, laposan összenyomott golyóhoz hasonló és egész felületen érdes, csoportos (drüsig), A két felület egyikén kis kerek nyílás észlelhető, mely befelé tágasb űrbe vezet, mely semmi tartalmat nem mutatott. A tömörület elmeszesedett kristálylencsének bizonyult. Hátfekvés és nyomkötés mellett a seb 6 nap alatt gyógyult. A szaruhártya fénye ismét gyarapodott. De a szivárványhártyalob tünetei csökkenés nélkül fenmaradtak, sőt később mérsékelt genygyülem támadt a mellső kamrában (hypopyum). A gyógykezelés azután többször naponta alkalmazott atropinbecseppentésben állott, azonkívül többször napjában lágyító pépborogatás adatott a szemre, belsőleg pedig édes higanyt szedettem kis adagban dacára annak, hogy ezen szer hatását szivárványhártyalobnál több tekintély kétségbe vonja, mely gyógykezelés nemcsak jelen, hanom számos egyéb hasonló esetben is kedvező sikerrel járt. Hat heti tartózkodás után a kórházban a mütett szem valóban kisebb volt mint a baloldali. A sugártest tájára ujjal alkalmazott nyomásra fájdalom többé nem mutatkozott. Tapintásra a szemteke valamivel feszesebb, mint a műtét előtt. A szaruhártya megint tükrözött. A szivárványhártya habár szerkezetében változott, nem lobosodott. A láta átmérője legfeljebb 1 vonalnyi vala A látás vizsgálása mutatta, hogy beteg concentrált lámpafényt tisztán észrevett. Mintegy fél év múlva beteg magánrendelésemben jelenkezett, hogy szemébe jutott egy idegen testet eltávolítsák, mely alkalommal azon kellemes észleletet tettem, hogy a mütett szem minden izgalomtól ment és hogy a beteg azon idő óta, hogy a kórházat elhagyta, semmi visszaesést nem szenvedett. 3. Elmeszesedett hályog , mely a szivárványhártya mögött csésze alakjában mutatkozott. Ezen esetet függelékül az előbbihez fogom leírni és a nem látképes szem valamint a hályog képét mellékelni. (Rajzolta Dr. Schimann). 1872. junius havában K. B. egy 32 éves nő jött a szemészeti osztályra faluról azon kérdéssel, vájjon látási képességétől megfosztott bal szemén segíthetni-e még. Beteg egészséges testalkatú és három gyermek anyja. 11 év előtt fejés közben a tehén hátsó lábával erős ütést ejtett balszemére, mire mindkét pilla erősen duzzadt, úgy hogy többnapon át szemét nem nyithatta. Több napon át használt hideg borongatás és nyugalom mellett a duzzanat lelohadt. Midőn beteg közönséges házi munkájához visszatért, tapasztalá, hogy ha balszemével tartósan rögzített, a tárgyak egymás közt összezavarodtaK. Ezen állapotot nem tűrhette sokáig és a tótzavarnak az által vette elejét, hogy balszemét bekötötte. Mintegy két évvel a szenvedt sértés után beteg észrevevé, bogy a bal szemmeli rögzítésnél a tárgyak többé össze nem zavarodnak, hogy ellenben ezen szemével keveset láthat, egyúttal környéke észrevevé, hogy szemcsillaga fehéres színűvé válik. Mintegy hat évvel a szenvedt sértés után beteg bal szemén gyakran visszatérő vörösség és fájdalmak által kinoztatott, melyek azonbau mindannyiszor nadályok, lábfürdők és a homlokra alkalmazott kenőcsök használatára enyhültek. Mintegy két év óta a szem teljesen nyugalomra jutott. Beteg azon elhatározással jött, hogy magát akármiféle gyógykezelésnek alá fogja vetni, ha e szemnek látképességét visszanyerheti. A megtekintés teljesen rendes látású jobb szemet mutatott. A bal szem valamivel kisebb, mint a jobb, puhább, szaruhártyája és mellső kamrája ép. A szivárványhártya helyenkint sötétebben festenyzett, mint a jobb szem irise. A láta átmérője 2 vonalnyira tágult, a láta háttere fekete. A látképesség arra szorítkozott, hogy beteg a kézmozgását 8 hüvelyknyi távolságra észrevette. Pontos szemtükörreli vizsgálás czéljából a szembo atropint csöppentettünk, ami a látát elegendőleg tágította. A szivárványhártya hátsó felületén fel- és lefelé egy fehéresszürkés kerülékszerü csészealaku tok mutatkozott, mely a belső szemzugfelé egy háromszögű hasonló szinü és állományú csipkétől félbeszakittatott és a szivárványhártya hátsó felületével összefüggött. A szemtükörreli vizsgálat alatt a - - a szemhátterét, ha erősen alkalmazkodtam, némileg felismerhettem: de amannak észlelése tisztábban sikerült, ha üveget vettem segítségül, a mi nagyobbfoku tullátására mutatott, mely a lencse hiányából (aphakia) támadt. Az üvegtest nem teljesen átlátszó, benne a szem mozgásainál egyes úszkáló sötét testek láthatók. A látideg vége valamint a központi edények nem tisztán kivehetők. Az edényhártya felhámja helyenkint nagy terjedelemben tönkre jutott; az egyenlítő táján egyes csipkésfekete, valamint fehéres foltak, melyek edényhártyasorvadásból keletkeztek, minek folytán az érhártya áttünt és a melyeken egyes edényhártyaedények haladtak. Az egész lelet egy legtöbbrészt bevégződött kórfolyamatra engedett következtetést vonni, melynek keletkezte a szemnek 11 év előtt szenvedt sértésére volt visszavezethető. E sértés következtében, mely mint föltehető rázkodtatással párosulva a szemre hatott, kétségkivül a Zinnius-féle övcse folytonossági megszakadást szenvedt, minek folytán a lencse rézsútos állásba jutott, a mire a sértés után bekövetkezett látászavar tárgyak rögzítésénél mutat. Idő folytán a lencse hályogszorü átváltozást szenvedt; a később bekövetkezett másodlagos hályogváltozások nagyobb terjedelembeni felszívódását eredményezték a hályogtömegnek, a hályog visszamaradt része zsugorodott, mely aztán az övcsével lazán összefügve ingadozásokba jutott , melyek következtében idült érhártyalob támadt és ennek folyományai, t. i. az üvegtest higabbá válása és a visszamaradt hályogrészek elmeszesedése. Feltűnőnek látszott, hogy a szivárványhártya oly kevéssé vett részt a kóros folyamatban. Minthogy a kifejtett kóros folyamat a többszőr említett szemben befejezettnek vala tekinthető, mindennemű gyógyeljárásra nézve „ noli me tangere “ gyanánt tekintettem. 4. Vélt szivárványhártyatömlő. Eltávolítás. R. A. 72. éves, budai születésű, gyámoldának aggaszályos ápoltja a jobb szemben valamint a homloktáján folytontartó és 4 hó előtt keletkezett fájdalmak miatt felvétette magát a szemészeti osztályra. A megtekintés a következőket mutatta. Mindkét szem kicsiny, mélyenfekvő, mindkét szaruhártyán széles aggastyániv (gerontoxon) látható. A bal szemkamra szűk, a láta füstszürke. A szemtükörreli vizsgálás a látának gyengén piros láttéren fekete vonalakat mutatott , melyek a mellső lencserétegben székeltek. A domború lencsével történt világításnál e csikók szürkéknek tűntek elő. E tünetek kezdődő agg-hályogra mutattak. De ezen szemnek látképessége kielégítette a közönséges teendőket. A jobb szemen a köthártya vérdusnak tűnt elő, azonkívül egy 2 vonal széles viola-vörös
