Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-02-18 / 1. szám
13 14 Irodalom: Prof. A. von Graefe’s klinische Vorträge über Augenheilkunde, — herausgegeben, erläutert und mit Zusätzen versehen von Dr. J. Hirschberg Priratdocent an der Universität und Dirigent einer Augenklinik zu Berlin. Ig71. Verlag von August Hirschwald. (Folytatás.) A mélybe ható határolt szirulobnemek közül főképen a következő kettő érdemel nagy figyelést: 1) Keratitis pustulosa 2) Infiltratum Corneae torpidum. Keratitis pustulosa. Ez még’ gyakran összezavartatik a tüszös szaruloabbal (K. phlyct.j, melyből azonban az által kölönbözik, hogy elejétől fogva a mély rétegekbe behatoló genyes beszürödést mutat. Az illető kórgócz rendes-n a szaruszélen, ritkában a szaru közepén támad, többnyire félig a tülkhártyán , félig a szaruhártyán ülvén, lencse mekkoraságú és kerekded alakú, szíue sárgásfehér, környéke szintén sárga színű udvart képez. Bár felszívódás utján gyógyulhat, ezen baj rendesen a szaru átfuradáshoz vezet, különösen ha több hasonló beszűrödmény össze talál olvadni. Előfordul a himlő második időszakában, de izzag, közpörseg és más arcz- vagy szemhéjbántalmaknál. Görvélyes gyermekeknél vegyes alakok észlelhetők, melyek rokonságban állnak a tüzös szarulobhoz. A jóslat mindig kényes. A gyógyeljárás atropin becseppentésében és lágymeleg eorogatásokban áll, mely utóbbiak által az anyagcserét a szaruban bmelni igyekszünk. Keratitis torpida. Ez egyike a legveszedelmesebb szarubántalmaknak és képezi az átmenetet a helybelileg korlátolt a terjedt (diffus) szarulobokhoz, mivel eleinte mint határolt beszűrödmény tűnik fel, azonban csakhamar szétterjed és valódi roncsoló kórfolyamatot állít elő. Utolsó időben Saemisch ezen lobot Ulcus corneae serpens nevével jellezte és körülményesen írta le. Olvasóink találják az illető kivonatot a szemészet 1870. 4-iki számáoan. Rose r méi azelőtt Hypopyon-keratitis neve alatt irta le; mások azt üszkös vagy phagadenicus beszürődménynek nvezték. Ismeretes, hogy a bánta'om majdnem elejétől fogva oly fekély által kitűnik, melynek egyik széle sárgásfehér beszűrödménynyel van ellátva, jeleül, hogy ezen részen a tovaharapodzás történ. Nem sokára azután genygyülem a csarnokban csatlakozik hozzá, a szemteke maga azonban kifejtett sugár belövelésen kivül úgyszólván nem is mutat izgatottsági jeleket. A másodlagos szivárványlob (inducirte eitrige Iritis) mindig jelen van, és pedig valódi gyuimai duzzadtság, mely különben az által különbözik az elsőleges szivárványlobtól, hogy a látaszélt kevésbbé támadja meg mint ez utóbbi, de móg az által is, hogy a sngárzsába csekély vagy még tökéletesen is hiányzik. Igaz, hogy későbben, a baj nagyobbodásával a látaszél is meggyulad, az úgy nevezett Hypopyon posterius is támadt, oly genygyülem t. i., mely a látaszélen úgy szólván nyargal, cyklitis és chorioiditis is keletkeznek, melyek a szemteke átalános genyedéséhez (Panophthalmitis supurativa) vezetnek. A baj első keletkezési módja kétféle lehet, vagy t. i. kezdődik iszonyú fájdalmakkal, melyek rögtön szűnnek a geny képződés beálltával, vagy minden fájdalom nélkül. Az előbbi hevenyebb, a másik lassabb lefolyást szokott mutatni. Szerencsétlen esetekben a kimenet vagy Phtisis bulbi vagy Leucoma totale. Eltekintve az uj szülöttök takára által előidézett átalános szaruhegektől, ezeknek nagyobb száma az ulcus corneae serpensnek köszönheti eredetét. Kedvező esetekben és helyes eljárás mellett sikerűi a roncsoló folyamatnak gátot vetni, mi föképen a fekélyben felmerülő edényezés által (Reparationspannus) jelleztetik. Á kórokra nézve két mozzanat kiválólag fontosnak látszik. 1) Régi könytömlőtakárnak jelenléte, mely mintegy a hajlamító okot képezi, 2) sértések, melyek az alkalmi okot nyujtják.eAz eseteknek több miut 80%-éka oly régi könytömlőbajt mutatott; nem ritkán kiváló bűzös ozaena volt észlelhető. A gyógyeljárás más a középfokú, más a súlyos esetekben. Az előbbiekben: nyomkötés, lágymeleg kamilla-borogatások (felváltva), Atropin, Aqua Chlori. A nyomkőtéssel fel kell hagyni, ha a könytömlögeny nagyon szaporán jön, vagy ha a sugártáj nyomásra érzékeny lesz. Legjobb az alsó könycsatornát felhasítani és még kétszer naponta bevezetni a kutaszt is. Az aqu. Chlori tisztán vagy vízzel vegyített állapotban magára a fekélyre hozatik. Ha a fekély ezekre nem javul, annak érintése gyengített pokolkővel van javalva. Magától érthető, hogy a betegnek fejét gondosan rögzíteni és az étetö szert sós vízzel utólagosan semlegesíteni kell. Súlyos eseteknél, erős szivárványlob és hatalmas genygyülem mellett szivárvány-metszés az egyedüli mentő eljárás. Graefe azt keskeny késével és pedig lefelé vitte végbe. De még ezen műtét által sem vagyunk képesek minden szemet megmenteni, azért nem valószínű, hogy Saemisch felhasító műtét módjával ezen czélt mindig érhetné el. A közönséges szarucsapolás (Punctio corneae) a geny kiürítése czéljából még sokkal kevésbé megbízható, sőt némileg veszedelmes eljárásnak tekinthető. (Vége köv.) Sajátságos alakü járványos szemlob. Landesberb trtól. 1869 év tavaszán rövid nehány héti idő alatt több olyan szemlob-eset fordúlt meg L. tankorodáján, minőt ő azelőtt nem észlelt, s az irodalomban sem talált följegyezve. A betegek mindannyin ugyanazon, az egész szervezetet megtámadott átalános kórtünet-öszletet külölt. Ugyanis a betegség kitörését átalános elgyengültség, lehangoltság, étvágytalanság és székszorulás jelezte. Beköszöntő kórtünet gyanánt többen lázrohamot említettek, melyet rázó hideg előzőt meg Ezen átalános roszúllét nehány napig tartott, s közönbös szerek nyújtása mellet mindannyiszor megszűnt. Pár napra a közérzet megzavartatása után tompa fajdalom, nehézség és feszültség érzete lépett föl egyik vagy másik szemben, és pedig a legtöbb esetben rögtön, gyakran éjjel. így valamennyi beteg már a szembaj elején, vagy rövid időre a kitörés után orvosi segélyt keresett. A szemre vonatkozó helybeli kórtünetek oly jellemző, és úgyszolva egy öntetü kórképet alkottak, hogy már az első eset látása maradandó benyomást hagyott vissza a szemlélő emlékében. Ezen tünetek következők: csukott-, rendes külemü de emeltebb hőfokú szemhéjak; ezek megnyitásakor bőmennyiségü forró köny ömlik a köthártyatömlökből; tekeköthártyája erősen belövelt, feszült és fénylő, kemény tapintatú, hol a folyamat már előbre haladt vastag hurka alakjában emelkedik a szaruhártya fölé; szemhéjak köthártyája ismórsékés fokban duzzadt; szaru és csarnokviz tiszta; láta igen szűk. Már kezdettől igen heves zsába a homlok és halánték tájakon. Gyermekeknél a folyamat tetőpontján nem ritkán hányás is észleltetett. Váladék az első napok alatt semmi, később tisztán savós természetű, s a váladék beköszöntésével egyidejűleg a szaruhártya megtámadtatása lépett előtérbe. Az addig tiszta, ép szaru egyes helyeken elveszté átlátszóságát, felhöszerüleg elhomályosodott. Ezen homályos helyek oldal világításnál apró pontocskákból összetetteknek látszottak, pár napig egy fokon megmaradtak, hogy azután átlátszatlanságban és térfogatban mindinkább gyarapodjanak, majd sárgásba játszó szint öltsenek ; az igy megváltozott gócok a szarunak inkább környi részein székeltek, s közepükben csakamar megjelent egy gombostüföuyi, kerekded foltocska, mely oldalvilágitásnál azon szaru beszürödéshez hasonlított, melyet csekély szarusértések után szoktunk észlelni. Hasonló beszürödés egyszer sem fordúlt elő magányosan, hanem egyszerre közönségesen kettő három volt jelen, egy mástól ép szarurész által szigetszerüleg elkülönítve. A lefolyás későbbi szakaiban az esetek 3 fő csoportját lehetett megkülönböztetni í és pedig 1) hol a szaru íekélyedése lapmentesen terjed, és a fekélyek összefolytak. Ez volt a legveszedelmesebb és legkonokabb alak, mert nem ritkán az egész szaru bevonatott a fekélyedésbe, és egész a Descemet hártyáig elpagztittatott, sőt a legtöbb esetben ez is áttöretett, 2) Az esetek nagy számánál megvolt ugyan a hajlam helybelisülésre de a fekély mindenkor mélybe terjedt, elpusztítva a szarut egész vastagságában, mígnem minden gyógyhatáuy alkalma-T
