Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-02-18 / 1. szám
■zása dacára szarusérv (Keratocele) vagy szivárványiszam jött létre. 3) Legenyhébb alakok azok voltak, a hol a szarunak csak felületes rétegei lettek megtámadva, s a baj rővidebb hoszabb lefolyás mellett nagyobb szövetroncsolás nélkül visszafejlődött. A szarubántalom tetőfokán a köthártya vizenyős daganata lassanként alábbhagyott, hogy helyt adjon a szaruszél körötti belöveltségnek. E mellet a köthártya és szaru bántalmazottsága között határozott váltakozó magatartás észleItetett; a köthártyalob mindaddig fokozódott, mig a szarun homályos gócok meg nem jelentek, ekkor azonban a lobos tünetek iazonnal engedtek és lassanként eltűntek, mig a szaruhártya a lobfolyamat minden szakán keresztülment. Ezen váltakozás mindenkor igen szembeötlő volt. A kimenet igen különbözöleg módosult, miután a lefolyást a legtöbb esetben nem lehetett fékezni, vagy jobb irányba terelni. Legszemorubb kimenetelek mindesetre az 1. pont alatt jelzett eseteknél észleltettek, hol tályogképzödés, genyszem, szaruátlikadás és szivarváuyiszam után a gyógyulás mindenkor csak melső szivárvány-odanövések és kiterjedt szaruhomályok-, tehát a láterő tetemes csökkenése mellett jöhetett létre; ezek közül a legtöbbnél feltétlenül szükséges volt a mülátaképzés (Coremorphosis). A gyógykezelés a heveny köthártyavizenyő szakában főképen óvó rendszabályok — és könnyű elvezető szerek alkalmazásában állott. A halvanyos viz (Aqu. chlori) egyszer sem hozta meg a tőle várt kedvező hatást. A szaru homályosodásakor erélyes Atropin becsöppentés-, majd a vizenvő csökkenésével nyomkötés lett szigorúan és következetesen alkalmazva. Sok esetben ez utóbbi hatánynak róvható föl a szaru tökéletes elgenyedésének megakadályazása. E mellett meleg fűszeres borogatások, szunyái böraláföcskendése stb. egészítették ki a gyógykezelést. A járvány egyaránt kiterjedt a gyermekekre és felnötteKre, úgy a férfi- mint nőnemre. Ez rövid vázlata L. tr. átalános észleletének, mit tüzetesben nehány kóreset körülményes leírásával is megvilágít. Ezek Ijözül még más tekintetből is különösen érdekes egy 23 éves cselédleányra vonatkozó, kinél a jobb szem szarubártyája fele részben genyesen elpusztúlt; azonban szivarványiszam után melső odanövés (Synech. ant.) mellet a gyógyulás és a heg feltisztulása aránylag igen kedvező volt, úgy, hogy midőn beteg a koródát elhagyta Jág. 3-át olvasott; S. 5/,5. Hat hét eltetével egyanezen szemben erős fényiszony jelentkezett, mely az oldalvilágitássali vizsgálatot lehetlenné tette. Teke nagyfokban sorvos, határozottan kisebb mint a bal, mélyen ül a szemürben. Heves homlok halánték táji zsába; teke nyomásra fájdalmas. Szaru felületesen homályos; csarnok alig kivehető. Láttér és láterő nem nyomozható. A roham éjjel rögtön jött; egy nappal előbb ivarvérzése a rendes időre megjelent. Is n ételt szunyái böraláföcskendések és 1 Heurteloup-féle henger föltevése után a zsába lassanként megszűnt. Szemtükörrel a receg edényei nagy fokban kanyarulatosoknak és némileg fátyolszerüleg fedetteknek találtattak. A szarufelületes rétegében függőleges csikolatok. S. 5/4o + 24-el; Jág 12-öt —j- 10-el nehezen olvas. Láttér rendes. Teke ősszeállása még middig kóros. Hat nap múlva a tekebeli nyomás rendes ; szaru tökéletesen tiszta ; semmi izgatotsági tünet a szemen, S 5/20 Jág 7. Két hét múlva ugyancsak az ivarvérzés beköszöntésével ugyanazon roham a szemen, mely most már 48 óra múlva magától megszűnt, hogy 8 napi szabad időköz után egy, az eddigieknél sokkal hevesebb rohamnak adjon helyet. Ismét nagyfokú tekesorv. Szunyái befőcskendezésre a zsába kisó engedett, s más nap igen csekély csarnok mellett széles müláta képeztetett fölfelé. Az eredmény kedvezőbb volt a reméltnél, mennyiben a teke gyorsan visszanyerte rendes ősszeállását, az izgatottsági tünetek megszűntek, s a beteg nehány nap múlva s. 5/20; Jág. 5. bocsáttatott el. Később a látélesség 5/,0-re növekedett; szem háttere rendes, kivéve hegy mindkét szemben élettani látidegdombcsavájulat (physiolog. Excavation) volt jelien. Tehát ezen esetben azon tekesorvadás forgott fenn, melyst először Graefe „önálló tekesorv" (essentielle Phthysis bulbi) névvel jelzett, leirt, és ezen folyamat legközelebbi oka gyanánt a belső ereszték közelében fekvő azon heget hajlandó tekinteni, mely az alsó szemhély szabad szélétől (intermargin. Theil) a köthártyatömlön át egész a húscsa (Cárunkéi) felületes részére húzódik, és melyet ő ideges folyamatnak tartott. Ezen nézetet L, jelen esetére vonatkozólag nem alkalmazhatja, hanem legközelebbi kórok gyanánt itt a szivárvány azon vongáltatását kívánja fölvenni, melyet az a szaru átlikadása után létrejött iszamodás-, illetőleg odahegedés által szenvedett, és szerinte kétségbevonhatlanul ezen mozzanatból kell kimagyarázni a zsabák és a rendellenes elválasztás föllépését. (Graefe Arch. f. Opbthalm. 1871 pag. 292). Torday tr. Önálló (essentiell) tekesorv egy esete. Landesberg tr-tól.. Graefe tanította és Archivjában több kóreset leírásával be is bizonyította, miszerint a szaruhártyának bizonyos lobos folyamatai olykor szintén másodlagos glaucoma kórokai gyanánt szerepelhetek. A tekebeli nedvelválasztás azonban itt is különfélekép módosulhat, mint azt L. tr. 38 éves férfinél észlélte, ki már hosszú idő ótá szenved mindkét szemére, s kinél mindkét szaruhártyán többször gyurmabeszürődések voltak jelen, kivált a jobb szemen. Ezen szem egyszersmind élénkebben belövelt, és a teke nyomásra fájdalmas. Atropin becsöppentések és meleg borogatások mellett a bal szem állapota csakhamar javúlt, a jobban azonban úgy a belöveltség mint a teke nyomásrai fájdalmassága mindinkább növekedett, a fényiszony szemhéjgörcsig fokozódott. Két hét telt el javulás nélkül, de mégis tűrhető állapot mellett. Ekkor azonban a legcsekélyebb fény is elviselbetlen lett, szemhéjak görcsösen csukvák; bő könyezés és heves zsába. Teke igen puha, mélyen fekszik a szemürben, s annak leggyöngédebb érintésére beteg görcsösen összerezzen. Teteme: köthártya alatti belöveltség. Csarnok igen szűk: láta rendkívül kicsiny. Ezen lényeges roszabbulás éjjel rögtön jött. Langyos fűszeres borogatások, sötét szoba, Heurteloup eredménytelenek maradtak; csupán ismételt szunyái bőraláfecskendésre engedtek a fájdalmak némileg, és javult a tekebeli nyomás egy kissé. A tekesorv összes tünetei azonban napokon át fennálltak változás nélkül. A szarufekély minden kezeléssel daczolva csak igen lassan haladt a javulás felé. Egyik nap tévedésből vörös higany kenőcs tétetett a kőthártyazsebbe, mire másnap a szemben szembeötlő javúlás mutatkozott, sőt még a zsába is alábbhagyott; úgy, hogy beteg maga kérte a r csudakenőcs * folytatását, mely kívánságának hely adatván, az Atropin és langyos borogatások mellett ezen szer is megtartatott; ez után a szem javúlása oly gyorsan haladt előre, hogy :nár 8 nap elteltével a tekebeli nyomás rendesnek jelezhetett, sugárzsába és izgatottsági tünetek megszűntek, a szaru visszakapta rendes domborulatát; a fekélyek rövid idő alatt igen szépen és tökéletesen begyógyultak. Az óta a szemek egészségesek. (Graefe Archiv f. Ophthalm. 1871’ pag. 309). Torday tr. PEST, 1872. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. Dorot',ya-utcza 14. szám.)
