Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-12-22 / 6. szám
109 110 A fénytörési hibáknál három nézpont veendő tekintetbe. 1. Miután a hiba a reczeg és a fénytörési közeg középpontja közti rendellenes viszonyától ered, bizonyos távolságban levő tárgyak után tiszta reczegképek nem támadhatnak. 2. De épen a mondott viszony folytán azon távolságokra nézve, melyekben tiszta képek támadhatnak, ezeknek mekkorasága más lesz mint a rendes szemben támadt képeké. 3. A corrigáló üvegek végre szintén befolynak a reczegkép mekkoraságára. Az első pontot illetőleg, tudni kell, hogy a szem megláthat és felismerhet olyan tárgyat is, mely után tiszta kép nem támad, lát ugyanis szóródási körben. Mauthner táblázatot közöl, mely szerint a rövidlátás fokát körülbelől sejthetni, mielőtt homorú üvegeket megpróbáltunk volna. De csalódnék az, a ki ez után akarná a rövidlátás fokát megítélni. Mauthner pl. állítja, hogy M V30 mellett üveg nélkül még szokott S ««- fjj lenni, de hányszor látjuk, hogy ilyenkor alig van S = Ebben sok más tényező jut érvényre, mint a világítás, a láta mekkorasága, a szokás stb., úgy hogy ezen különböző mozzanatok hatásai öszszegét nehezen vagy épen nem lehet előre kiszámítani. Tapasztalásom szerint sokkal megbizhatóbb mértéket találhatni ama látétességben, melyet az illető rövidlátó stenopaeicus készüléken keresztül felmutat. Igen fontos megjegyzés az, hogy a látatágulat miatt, mely alkonyaikor fellép, erős hypermetropia a farkas vakság képét szokta előállítani. A második pontra nézve Mauthner mindenekelőtt kimutatja, hogy a tengelyhosszának változatát, melyen a reczegkép mekkorasága alapszik, a formula 1, 12 = £, £2 után kiszámíthatni, ha Donders egyszerűsített szemét vesszük kiindulási pontul. Ha akár Myopiánál, akár Hypermetropiánál a távpontnak távolát a csomóponttól nevezzük x-nek, akkor Myopiánál a 300 tengely hosszabbuláca 12 =----—, Hypermetropiánál pedig a X /U 300 tengely rövidülése — 12 = . Ezek után könnyen kiszámíthatni a reczegkép nagyságát, valamint ezt összehasonlítani a rendes szeméhez, mely összehasonlításból kiviláglik, hogy a reczegkép nagyobb a rövidlátó, kisebb a tullátó szemben, mint a rendes szemben, de hogy ezen különbségek nem oly nagyok, mint átalában gondolják. Két táblázat mutatja az ebbeli különbségeket. Annyi bizonyos, hogy magán ezen különbségen nem alapulhat a hypermetropiánál oly gyakran előforduló igen leszállított látélesség. A harmadik pontot t. i. a szemüvegeknek hatását a látélességre nézve, mely tárgyat Mauthner a szem physikai nyomozás mostoha gyermekének nevez, két előadásban, a tizedikben és a tizenegyedikben találjuk kimerítően előadva. A kérdések, melyeket szerzőnk egyszerű és átalánosan elfogadott elveken alapuló számítással megoldani törekszik, mind a két fénytörési rendellenességre nézve a következők: Mily viszonyban áll az üveggel ellátott szem lálélessége azon látélességhez, melylyel a puszta szem bírna, ha a tárgyat meglátni képes lenne, és pedig mindkét esetben, ha t. i. a fénytörési hiba a tengely hosszának vagy ha a íénytörő közeg törő erejének változatától eredne; továbbá mily viszonyban áll az üveggel ellátott szem reczegképének mekkorasága a rendes szem reczegképéhez ? Az e számításokra szükségelt láttani formulák előadása és megmagyarázása után M. az egyes eseteket szemügyre vevén, ezeket részletesen taglalja, még pedig oly módon, hogy a tanuló a számítási mozzanatokat egyszersmind az ezt kisérő rajzon szemlélhesse. Az eredményeket aztán nehány pontban állítja össze oly módon, hogy a lényeges tételeket de egyes fontos szavakat is változó betűkkel feltűnőkké te^zi. Az eredmény pedig mintegy abban culminál, hogy téves eljárás az, ha valaki a homorú üvegek kisebbítő hatását a látszöglet kisebbedése által értelmezni illetőleg kiszámítani akarná, vagy a domhoru üvegek nagyobbitó hatását a látszöglet nagyobbodása által. Ezen tétellel leginkább Woinow állításaival szembe száll, ki épen csak a látszöglet változatát veszi ily számolások alapjául. (Felelt is rá Woinow az archív legújabb kötetében [XVIII. I.J de e lapok gyakorlati feladata nem engedi, hogz ez érdekes polémia részleteibe ereszkedjünk.) Gyakorlati szempontból háládadatos munka volt a két táblázatnak összeállítása, melyben a homorú és domború üvegeknek kissebbitő illetőleg nagyobbitó hatása számokban található, mely számok közbejöttével a megtalált látélességet valódi mértékére lehet redukálni. Végre a tizenkettedik előadás tárgyalja a távolpont, valamint a közelpont meghatározási módját. Mauthner habozás nélkül declarálja, hogy a távolpont tehát a fénytörési minőségnek tüzetes meghatározása egyedül a szemtükörrel lehetséges, hogy a többi módok, melyek mellett a vizsgált egyén nyilatkozatai főszerepet visznek, távolról sem oly biztosak. De miután nélkülözhetlenek, szükséges, hogy minél több szabatossággal járjunk el a vizsgálatban. Az erre vonatkozó szabályokat szerzőnk szokott alapossággal és világossággal adja elő. Újat e tekintetben csak az emmetropiára vonatkozólag találtunk, a mennyiben szerinte nem szabad emmetropia nevével jelezni azon szemet, mely a leggyengébb homorú üveggel nem lát jobban, a leggyengébb domború üveggel pedig roszabbul lát, hanem azon szem emmetropicus, melynek látélessége 20'-nyira -j- 120 által nem vészit észrevehetőleg, de igenis roszabbul lát -[- 60-al, semmi homorú üveggel pedig nem lát jobban. Ha a szem + 120-al roszabbul lát, akkor csekély rövidlátás van jelen, ha egy másik szem + 60-al nem lát roszabbul (de igen -f- 40-el) akkor legcsekélyebb Hypermetropia van jelen. Ezen újítás, jó lehet hogy gyakorlatilag nem változtat sokat, mégis figyelemre méltó, a mennyiben szemvizsgálatoknál a szabatosság szigora soha sem fölösleges. Előadatik G r a e í e egyszemmeli és kétszemmeli optometere valamint más optometerek is (Burow, Perrin és Mascart, Thomson) mely utóbbi a Scheiner-féle kísérleten alapszik, melyet G r a e f e szintén saját optometerénél használt fel. Szerzőnk ezen fejezetben is polemizál Woinow ellen, ki azért tesz kifogást a fénytörés szemtükörreli nyomozásának érvényessége ellen, mivel a látidegdombcsát mérési pontul vevén, más láttani tényezőkkel (Constanten) van dolgunk, mint azok, melyek a láttani tengelyben találhatók. Ezen állítás esak bizonyos nagyfokú fénytörési eltéréseknél (Aphakia) igaz, de akkor a hiba, mely számításunkból ered, kisebb lesz mint az, mely támad, ha a próbaüveget csak egy vonalnyival közelebb vagy távolabb tartjuk a szemtől. A közelpont feltalálásának módja fejezi be ezen előadást és egyszersmind a munka átalános részét, mely utóbbiról itt ismételve állíthatom, hogy a milyen élvezetes olvasmányt nyújt az avatottnak, ép oly jeles tankönyvet talál benne az, a ki e fontos tanulmányba legrövidebb utón magát bevezettetni kívánja. Valódi szarnsOmör. SOHMIDT Herm. tr.-tól. Sch. H. tr. három szarusömöresete közül kettő azon alaknak felel meg, melyet Horner mindenkor súlyos tüdőbántalom mellett észlelt, ezeknél azonban az általános megbetegedés nem volt jelen; a harmadik A. v. Graefe által jelzett azon alakhoz sorozandó, midőn a szaruhártyán nehány óra alatt nagyobb számú, többnyire viztiszta, olykor talán kissé homályos folyadékkal telt, átalában gombostűfőnyi hólyagcsák fejlődnek minden helybeli vagy átalános lobtünet nélkül; a hólyagcsák oly gyorsan eltűnnek, mint megjelentek, úgy, hogy nyomai a szaruhártyán 12—18 óra múlva alig találhatók. A kitörést mindenkor fájdalom előzi meg (erősebb, majd csak szúrás és égés érzete a szemben), mely a hólyagok kitörése után alábbhagy, és az önkéntes vagy müleges megrepedés után legtöbb esetben egészen megszűnik. Mondottak nyomán a szarusömörnek egy lobos (vagy hurutos) és egy zsábától kisért alakját lehetne megkülönböztetni. r
