Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-12-22 / 6. szám
112 I. esetben egy 28 éves férfinál a jobb szemhéjak reggelre j nyákosan összeragadtak, fájdalom mellett a teke vörös volt. j Fényiszony és könyezés, átalános kóros tünetek hiányoztak. A I megbetegedés utáni 9-ik napon a felső szemhéj mérsékesen 5 duzzadtnak, szemhéjak kötbártyája erősen belöveltnek, a tekéé halványnak találtatott, csupán a szaru belső szélt? közelében volt csekély körülirt belöveltség. Szaru szabad. Felső szemhéjra gyakorolt nyomás igen fájdalmas, Más napon a szemhéj duzzadtsága alábbhagyott, ellenben már az érintés is feltűnő fájdalmat okozott, és a szemürszél körül heves, önkénytes fájdalom jelentkezett. Kifejezett köthártyai és köthártya alatti belöveltség mellett a szarun nagyobb számú apró, szabálytalanul határolt, felületes és átlátszó anyagveszteség, melyek némelyikón a leemelt fölhám még ott feküdt. Következő napon az anyagveszteség és leemelt fölhám alig volt felismerhető; különben eltűnt a belöveltség és fájdalom is. Reá következő éjen még egyszer ismétlődött a fájdalom a szemben a nélkül, hogy reggelre újabb hólyagcsaképződést lehetett volna megállapítani. Beteg ugyanezen bántalom ellen a bal szemen hat, illetőleg nyolcz hó előtt már két ízben kórodailag kezeltetett. A n. esetben a 41 éves férfinál két napi rosszullét és hideg borzongás után a jobb szemben éjjel rögtön fájdalom lépett fel, és reggelre a szemhéjak megduzzadtak, s összetapad- \ tak. Négy nap múlva a szemhélyak bőre még duzzadtnak és feszültnek találtatott, szemhéjak és teke köthártyája erősen belövelt. A szaru alsó belső negyedében mintegy kendermagnyi felületes átlátszó állományvesztéség, mely fölött a levált fölhámdarabka ide-oda mozdítható volt. Jelentékeny fájdalom és fényiszony, Három nap múlva fájdalom és szemhéjdag tetemesen csökkent, és még 9 nap elteltével a szarun minden lobos tünemény elenyészett. A III. eset 19 éves leányra vonatkozik, ki mindkét szemén rögös köthártyalobban és kisebb fokú szaruposztóban szenvedett. Nála először 1869. 21/11 mindkét szaruhártyán számos, zavaros szürke szinti, gombostüfőnyi emelkedések észleltettek, melyek calomel behintése után legközelebbi reggelre eltűntek, és helyüket alig kivehető sekély bemélyedés gyanittatta. Ezentúl a sömör naponta 3 %—4 órakor — két órai heves sugárzsábától megelőzve — kitört; kinal hatástalan maradt; Morph, hydrochlor bőr aláföcskendezésre a fájdalom 2% órával késett, mig a sömör szokott időben megjelent. A szemgödör fölötti zsába szokványos magatartásával, Solut. Fowleri, nagyobb kinal adagok, Bromkalium, Asa faetida, Coffein, vérvételek eredménytelen alkalmazásában szemben 1870 111 a bal szemgödör fölötti ideg átmetszése vétetett elő. Erre a megfelelő oldalon az érzékenység megszűnt, azonban a hólyagcsák mint különben megjelentek. Hat nap múlva a jobb szemgödörfölötti ideg is átmetszetett, s ennek daczára a sömör ki nem maradt. Hasonlag eredménytelen maradt az állandó villamáram és mülátaképezés is. Febr. 26-án a bal szem roncsoló kötkártyalob által támadtatott meg, mely bántalom márcz. 1-én a jobb szemre is átültettetek, hol, daczára a tetemes köthártyavizenyőnek a sömör nyomai másnap délután még láthatók voltak. Mészviz alkalmazása mellett ezen lobfolyamat gyorsan leküzdetett, úgy hogy 9 nap múlva a helyenként szürkésen beszüremkedett helyek tisztábbak lettek, s d. u. 5% órakor a sömör nyomai nyilván kivehetők voltak, holott egy órával előbb erre vonatkozólag mit sem lehetett felfedezni. Ezután a beteg még 14 napon át időzött a kórházban, és ezen idő alatt a sömör naponta megjelent, csakhogy valamivel később. (Kiin. Mnbl. für Aughlk. 1872 Mai.) Tordny tr. — Ill — Vérömlenyek a reczegkártyán valószínűleg váltóláz következtében; kinal általi gyógyulás. Dr. Gueneau egy 22 éves fiatal ember kórtörténetét írja le, ki váltólázas rohamok között mindkét szemén homályosan kezdett látni. Novemb. 18-ikán számos vérömlenyt észlelt a | jobb szem reczegbártyáján, a látidegdombcsának kerületén és a macula táján. Egy vérömlenyes folt szintén a bal szem .maculája táján létezett. A láttehetség nagyon csökkent volt, a beteg minden tárgyat mintegy megtörve, a betűket és sorokat elmosódva látta. Dr. G: e szembajt a lázgerj behatása alatt támadt vértorlódásnak tekintette. Négy nadályt alkalmazott a fültövek mögé, higany bekenéseket a homlok- és halántéktájon, végre pedig kénsavas kínait adagolt; decz. 12-én a jobb szem látélessége rendes, a bal szintén a legfinomabb tárgyakat is megkülönbözteti, csak mintha gyöngéd fatyolon keresztül látna. A reczeghártya vérömlenyei eltűntek. Mindenesetre nagyon feltűnő a vérömlenyeknek eme 24 nap alatti eltűnése. (Journal d’Ophthalmologie I. Jani 1872. Annales d’Oculistique 1872. I. 113.) Dr. Baruch. Adatok a „Glaucoma haemorrhagicum“ tanához, Pagenstecher ez érdekes kóralakot oktanilag és lényegileg kórtörténetek közlése kíséretében ösmerteti, mely ismertetésből mi a következőket vesszük át: A „Glaucoma haemorrhagicum vei apoplecticum“ névvel rendesen a glaucomának azon nemeit illetik, melyek idősb egyéneknél reczeghártya vérömlenyek után szoktak néha fejlődni. Eme vérzéseket a glaucomaticuz tünetek néha már néhány nap, leggyakrabban azonban csak néhány hónap múlva szokták követni, és rendesen nagvfoku sugárzsábával és a tekének nagy feszültségével járnak. Még a szünetek közt is igen nagyfokú fájdalmak léteznek. Láttérbeli hiányok, valamint nyomási, nincsenek, (csakis a reczegvérzéseknek megfelelő csekély körülírt láttérhiányok találhatók.) A szem összes szervei, különösen a szivárványhártya vértorlódásban szenvednek, ütérérverés nem észlelhető. Az iridectomiának nincsen tartós, legfölebb pillanatnyi eredménye, gyakran a teke kivételét kell megtenni az iszonyú fájdalmak miatt. Rövidlátó szemeken e baj nem észleltetett. a mi a bajnak keletkezési módját és legközelebbi okait illeti, az ép oly kevéssé deríthető fel, mint egyátalában homályos még a glaucomának tana; két körülményt kell számba vennünk a teke tartalmának szaporodását és a teke falazatának ellentállási képességét. Világos, hogy a teke folyékony tartalmának egy és ugyanazon mennyisége az egyik esetben, ha t. i. a teke falazatai engedékenyek, alig fogja az emelkedett nyomás tünetét előidézni, mig azon esetben, ha a falazatok nagy ellentállást gyakorolnak, a nyomás nagy mértékben szaporodottnak mutatkozik. Ez okoskodás mindenekelőtt' a falazatok, különösen a tülkhártya vastagságának vizsgálatára vezet, mely pedig különféle a szemfénytörés viszonyai szerint. Csekélyebb pl. a rövidlátó szem tülkhártyájának vastagsága. A tülkhártya vastagságának és ennélfogva ellenállhatási képességének eme különfélesége nagy jelentőséggel bir a kérdéses baj keletkezésénél. Világos ugyanis, hogy mihelyest az edények falazatai ruganyosságukat elvesztik, a tülkhártyát is ugyanazon sors éri. Ha tehát a reczeghártya edény falazatai szenvednek, ez okvetlenül viszahat a tülkhártya tápláltságára is. A teke tartalmának szaporodása, illetőleg annaí fölszivódása, nyomási tüneteknek előidézése egyrészt az edényektől függ, de másrészt a falazatok, különösen a tülkhártya ellentállási képességétől. A baj, ha egyszer kifejlődött', igen kedvezőtlen kórjóslatu, bár egyes esetekben az iridectomia gyógyhatással birt. Egy esetben pedig a glaucomafolyamat sympathicus utón a másik szem által okoztatott és ennek kivétele által meggyógyittatott. (Arch. f. Ophthalm. XVII, II. 98-130. 1.) Dr. Baruch. PEST 1872. KETÓR éa WEIN KÖNYVNYOMDÁJA (Dorottya-utcza 14. sz.).
