Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-12-22 / 6. szám
103 104 szilárd mellső odanö vésnél, de hol a kiveendő szivárványrészlet szabad volt, hogy / a metszés után rögtön mintegy kiöblittetett a levágandó részlet. Én ezen tüneményt annak tulajdonítom, hogy a hegesedés pontja felé húzódván az egész szivárványhártya, ez által a csarnokviz nagyrészt a szivárvány és tok között gyűlik meg, minek következtében a szemür megnyilásákor maga a csarnokviz tolja elő a szivárványt. Hogy ez igy van, az bizonyítja leginkább, hogy a csarnokviz, mely eleintén nem is ömlik csak szivárog, vizsugárként locscsan szemünk közé, mihelyt a láta zárizma jut a sebnyilásba. Egy eset kórjelzési tekintetből volt reánk nézve annyiból érdekes és tanulságos, mert nagyon csalatkoztunk. Az eset következő: 8 éves fiú szeme kés által sértetett meg. A sértés átható sebet ejtett a szaruhártya közepétől le- és kifelé. Szivárvány nem esett elő, és a heveny, fájdalmakkal járó lob ellen alkalmazott kezelésre nehány nap múlva az elébb végkép megszüntetett mellső csarnok kiválni kezd, és a sebhez fekvő szivárványrész valamivel hátrább jut. A szaruhártya fényes, átlátszó, a lencse terjedelmében homályos. Tehát sértési hályoggal van dolgunk. A hályogkivétel van javasolva, még pedig kikanalazás által. A mint a lándzsát bevezetem, nagy meglepetésemre úgy tapasztalom, hogy a lándzsa hegye a homályos réteg mögé jutott, kétséget nem szenvedett többé, miszerint feltevésünk téves, és nem hályoggal, hanem a szaruhártya legmélyebb rétegének genyes beszivódásával volt dolgunk. A lencsekivétel helyett tehát szivárványmetszéssel, mely ezen esetben nagyon javalva volt értünk be. A kórfolyamat elég gyors és igen kielégítő volt. A szaruszüremlet elmúlt, a láta az igaz jó nagygyá lett. Két esetben a csonkolást részleges szarutágulat ellen alkalmaztuk sikerrel. A tágulat mindkét esetben tetemesen visszafejlődött. A műtét 26 szem közül 16-nál teljes, 3-nál tökéletlen és 7-nél semmi siker. Ha tekintetbe vesszük az intézetünkben ily betegek iránt szokásos előzékenységet, melynél fogva, hacsak lehet senkit sem utasítunk vissza, tehát nem igen válogatjuk meg az eseteket, úgy ezen eredménnyel meg lehetünk elégedve. A csap mütett eseteiről e helyt nem szólok. A múlt évi szemészet 4-dik számában mondottakhoz még csak azt tehetném, hogy az ott Ígért kísérleteket következetesen folytatóm azon nehány esetben, melyet azóta mütettem, és ezek beválottak. A esap leválasztása után azóta mindig kieresztem az üvegtest egy részét, és megannyiszor a lefolyás szelíd, sorvadt teke szép volt, és igy sem Critchett methodusához visszatérnem, sem Knapp módosított eljárását megkísérelnem nem látszott tanácsosnak, megmaradván Beer ép oly egyszerű, mint minden tekintetben célravezető módjánál. Az ujképlet következő esetre vonatkozik: 3 éves különben egészséges leányka bal szemének részletei a bemutatáskor, 1871 april 13., nem látszottak, hanem a szemürből vörös, alig vérző hártyától befedett daganat emelkedett ki körülbelül 1/i hűvelyknyire. A daganatra alkalmazott nyomás fájdalmat nem okoz, a gyermek anyja állítja, hogy egy év óta van a bántalom fejlődésbenés a gyermek időközben mindig egészséges volt. Szabatos vizsgálatnál kiderült, hogy a szemgödri csontszélektől körkörösen mintegy strangulált dag fölé a héjak nem húzhatók, mert szövetük nagyrészt elpusztult. A dag nem volt körülfogható és mellső vörös felületén, különösen közepeit, harant barázdák vonultak, melyekbe sehol kutaszszal bejutni nem lehetett. Ezen lelet alapján éppenséggel nem bírtunk a korállapot lényegére jutni, és csak a műtét után várhattunk felvilágosítást. A műtét menetére nézve, meg kell jegyez • nem, hogy miután nem volt ésszerűtlen azon feltevés, miszerint az előttünk fekvő hártya, a szemhéjak kifordított és talán kuruzslók által alkalmazott erélyes étető szerek folytán elválaszthatlanul egybenőtt köthártya, mely mögött a szemtekére fogunk akadni, elhatároztuk vájtkutasz fölött vezetni el a metszéseket a szemgödörszéllel párhuzamosan úgy, hogy megtarthatva a tekét ezt egész teljességében fejthessük ki. Az első metszések után ezen feltevés helyesnek bizonyult, a hártya mögött gömbölyű tekealakú testet találtunk, az izommetszéseket egymásután egész szabatossággal végeztük, csak a látideg kettémetszése nem akart sikerülni, illetőleg nem akadtam az idegre. A teke eltávolítása után láttuk, hogy a látidegnek nyoma sincs, és a hol azt keresztül metszeni véltem ujképletnek mutatta metszlapját. A gyermekről röviden csak anynyit, hogy május 28-án, igen kedvező kórlefolyás után elhagyta a kórházat szép szemcsésedéssel, és a gyéren elválasztott genynek szine, szaga, Ősszeállása igen kielégítő, azonban a legutolsó héten, a különben mindig piros, jó színben levő gyermek halványodni kezd, mi miatt haza is bocsájtottuk. Azóta nem halottunk róla. A kivett tekét Sehe ithauer tanár vizsgálta meg és úgy találta, hogy az egés^ gömbölyded test rákképlet, és a mellső felületén rajta hagyott hártyás képletben foglaltatik az egészen összezsugorodott szemteke, melynek alkatrészei teljesen elfajulvák. Az apróbb műtétekről még nehány szót. Idegen testek, eltkeintve a tekébe hatottakról, jobban vagy a szaruhártyára vagy a felső héják belső felületén voltak. Az utóbbiaknál a felső héjat kell kifordítani. Ez mind az orvosra mind a betegre nézve úgy sikerül legkönyebben, ha az orvos csupán egy kezével, nem pedig, mint több koródán láttam, kettővel történik. Ha a beteggel lefelé nézetünk, hüvelyk és mutató ujuuk közé fogjuk a héj belső felén levő pillaszőröket és a mig a hüvely ujjat fel a mutató ujjat pedig le és kifelé mozgatjuk az átfordítás kivétel nélkül sikerűi, feltéve, hogy a köthártya nem heges és sorvadt, a midőn rendszerint épenséggel nem lehet a héjat átfordítani. Az átfordítás után az idegen test néha magától esik ki, többnyire letörlés, ritkábban Dáviel kanál vagy hályogtű segítségével. A köthártyaérintéseknél szintén igy történik az átfordítás, ha nagyobb egyénekkel van dolgunk, Csecsemőknél kiknek feje térdeink között van, más a műfogás; itt a felső héjat mutató ujjunkkal fel- és kifelé huzzuk egyszersmind befelé nyomva azt. A szaruhártyára pattant idegen test, ha nines beékelve mint emlitém, finom papirtölcsér élesre vágott csúcsával szokott általunk eltávolíttatni, sikertelenség esetében szintén a Dáviel kanállal vagy hályogtüvel. A köthártya-habarcokat csipesszel fogjuk meg és ollóval metszük le tövükön. A kis vérzés csakhamar megszűnik. Előesett szivárvány-részletet midőn ez sértés következménye, nem bántunk, azt tapasztalván, hogy mindig magától fonyad az el, vagy nyomkötés és atropin alkalmazása alatt részben visszahúzódik. Midőn szarugenyedés folytán jő létre és mind nagyobb mértékben nyomatik előre, egyszerű bemetszést eszközlünk a lándzsával, ez által a lencsekijövételén könnyitünk és a csapképződést hisszük megelőzhetni; hol a bemetszés után az összelohadás nem áll be, a szivárvány egy részét ollóval vágjuk le. Akönycsatornácska felhasítását elébb Arit féle ollóval, most a sokkal kezelékenyebb Weber féle késsel visszük végbe, a felhasítást mindig kutaszolás előzi meg különösen a könypont tágítása végett. Hogy a felsebzés egyenes irányú legyen, a héjat, akármely mód szerint történjék a műtét, mindig erősen kell le és kifelé feszíteni, e nélkül a Weber féle kés épen nem hasit. Akönyvezeték kutaszolására vonatkozólag a montakon kívül még csak azt jegyzem meg. hogy a kutasznak nem kell minden betegnél külön külön hajlatot adui, szabályként csak az áll, hogy a hajlat annál nagyobb legyen, mentői hátrább esik a vezeték. A kutaszt bevezetni legkönyebben lehet, ha szemközt ülünk a beteggel; a művelet mentői lassabban történjék. Ahéjköthártya bemetszéseit scarificatorral eszközöljük, a metszések rendszerint csekélyek, a vérzést a köthártyának vászondarabbal való huzamos tapogatása által tartjuk fenn; midőn a szaruhártyáu képződött edénybalózat bemetszései alkalmaztatnak, a vérzést a héjak rásimogatása által hosszabitjuk meg. És ezekkel visszapilantásom végére jutottam. Nem vonom kétségbe, hogy hossza nem áll arányban a benne felhozott észleletek belbecsével. De nem is volt egyéb szándékom, mint az oly ritka bőségű kóranyagot nagyobb olvasó-körrel megismertetve, felderíteni azon kóralakokat, melyek leggyakrabban fordulnak elő gyermekeknél, és melyeknek egymásba való áttéréseit tudva, jóslati nyilatkozataink számára az oly nagy mértékben szükséges biztos alapra elébb utóbb szert tehetünk. A gyógykezelésre nem fektettem nagy súlyt, mert magam is az ismert főelvek szerint járván el — azokat tartottam kiemelendöknek, melyekben némileg eltérő.
