Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-12-22 / 6. szám
101 102 lemmel kutatjuk az általános mennyiségi íényérzet fokát. És hogy ezen vizsga mentői alaposabb legyen, nem végezzük azt a szokásos módon úgy, hogy a beteget világos ablak elé állitva váltakozva hol rá eresztjük szemére a szétáramló világosságoot, hol meg kézelőtartás által útját szegjük annak, hanem a szemtükör viszszavetett fénykorongjával olykép végezzükazt, hogy a szemtükörrel ösmert módon rávetjük a szemre elébb a coneentrált fényt, lassankint mind távolabb tartjuk a tükröt a szemtől, mi által a fénykorong folyton nagyobbodik de egyszersmind fokonkint vészit fényerejéből. Ezen eljárás által nemcsak azt tudjuk meg, van-e fényérzet jelen, hanem azt is mily fokú. Hogy igen kis gyermekeknél ezen vizsgának nincs helye természetes. A 283 kórodailag kezelt beteg közül 46-nál történt műtét. Ide természetesen kisebb műtétek, mint habarcz, idegen testek eltávolítása, scarificatiója a köthártyánab, az előesett szivárványrészlet be- vagy lemetszése, a könycsatornák felhasítása, kutaszolás s. a t. nem számíttatnak. A nagyobb műtétek következők voltak: Hályogműtét, szivárványcsonkolás, szaruszivárványcsap-lemetszés és a teke eltávolítása. Hályogmütét történt 1869-ben 1,1870-ben2,1871-ben3. S ziv á rvány cs onko 1 á s 1869-ben 5, 1870-ben 14, 1871-ben 7. S zarusz i vár vány cs a p-1 em e t s zés 1869-ben 4, 1870-ben 6, 1871-ben 3. Teke eltávolítás 1871-ben 1. A hályogmütét, dacára annak, hogy mint láttuk, elég nagy mennyiségben fordult elő, mégis ritkán lett mükezelésünknek tárgya, Okát annak helyén elmondottam, még csak az marad ez irányban megemlítenem, hogy a hályogok között sok központi tokhomály szerepelvén, ezek közül némelyiknél szivárvány csonkolás által iparkodtunk a látáson javítani. A hat hályogműtéti eset 5 egyénre vonatkozik, egynél mindkét, a másik 4-nél egyTegy szemen — ez utóbbiak közül az egyiknél, egy 5 éves fiúnál, sértés következtében kellett az elhomályosodott és felpuffadt lencsét, eltávolítani — említenem sem kell, hogy a teke igen feszes volt és nagy fájdalmak kínozták a beteget. A műtét a szaruhártya külső szélén történt lándzsakéssel— a szarumetszés után szivárványcsonkolás- tokszétmetszés és kikanalazás. Az eredmény a fájdalmakat illetőleg legott a műtét után igen kielégítő, a látásra nézve alig volt nyereségesnek mondható, a mennyiben utóhályog zavarta meg azt; a gyermeket nehány hét múlva, midőn az amúgy is igen jelentéktelen visszahatás teljesen megszűnt, hazavitték azon Ígérettel, hogy legközelebb uj műtét végett újra behozzák. Ez eddig nem történt. Két másik fiúnál hasonló körölméDyek között, hasonló eljárás kielégítő eredményre vezetett, a mennyiben az illetők kellő domborüveggel apróbb tárgyakat könnyűséggel ismertek fel. A negyedik eset 25 éves nőre vonatkozik, kit mivel igen szegény és gyermekét szoptató anya volt, különös tekintetből vettük fel. E nő gyermekkorában történt sértés után megvakult jobb szemén ; de egyébkint mindekkorig nyugta volt. Nehány hete hogy roppant fájdalmai vannak a szemben és különösen a megfelelő fejfélben. A vizsgálat előesett és meglehetősen összezsugorodott lencsét mutatott a mellső csarnokban. A lencse a szem mozgásaira helyét nem változtatta és a mögötte rendetlen színben és szerkezetben feltűnő szivárványhoz tapadt. Látának semmi nyoma. A teke felette kemény és élénk belöveltséget mutat; ezen kívül a másik szem fényiszonyban kezdett szenvedni. A Graefe-féle módosított vonalas metszés után, csak nagy ügygyel-bajjal sikerült a kanálnak többszörös bevezetése után a lencsét eltávolitanunk. Az eltávolítás alatt dacára a jóformán zsaroló eljárásnak, üveg testnek egyetlen csepje sem esett elő, minek magyarázatát abban találtuk, hogy a láta merőben össze volt nőve. Szivárványcsonkolást, melyet a másik szem érdekében a lencsekivétel után alkalmazni terveztem, abbahagyám, az ezen műtétet megnehezítő köaülmények miatt és azon utóbb teljesedett reményben, hogy mind a fájdalmak, mind a másik szem veszélyben forgása meg , fognak szűnni, mihelyt eltavollittatott az idegen testként ható i kemény lencse. Nehány heti bennfekvés után a beteg teljesen sza- j badulva bajától elhagyta az intézetet. Az 5-dik eset következő: Egy 6 éves fiúcska születése óta roszul lát. A behozatal idején mar nem bir egyedül járni. Mind- I két szemén szépen kifejlődött puha kéreghályog. Tokmetszést alkalmaztunk elébb a jobb szemen. A tropin-becseppentés előzte meg a műtétet, és ez a műtét után közvetlenül és ugyanaz nap még kétszer történt. Másnap nagy meglepetésünkre az egész lencse a mellső csarnokban, alsó széle a csarnok fenekét érve. Viszahatás, fájdalmak vagy a teke belöveltsége által épen nem nyilvánulták a tovább teendőkre, illetőleg annak szükségességére nézve hogy kivegvük-e a lencsét a kórfolyamat magatartásától lestük az intést, azon reményt táplálva azonban, hogy a csarnokviznek egész teljességében kitett puha lencse annál könnyebben oszolhatik szét és szívódhatok fel. Ézen reményünk napról napra jogosultabbnak bizonyult, a mennyiben 2 hét lefolyása alatt a lencsének egész felső fele eltűnt és a még megmaradt fél széle foszladozóban volt. Hat hét alatt minden nyoma eltűnt, csak áteső és rézsut világítás mellett mutatkozott a kitágított látaszél mentén itt-ott egy darabkája a toknak. A csarnok fenekén látszottak az utolsó parányi omlodékok. Az egész lefolyás alatt visszahatásnak semmi nyoma. Megfelelő domborüveg X 3 teljes láterőt tüntetett fel. Fél évvel később a másik szemben alkalmaztuk a tokmetszést, azonban dacára az oly felette jó sikernek az első szemen, csekély és csupán egy metszést vittünk végbe, azt hívén hogy az első műtét utáni előesés a két függélyes és egy haránt mélyebb metszésnek volt el nem várt következménye; azonban csalódtunk, másnap megint ott láttuk az egész lencsét a mellső csarnokban, a lefolyás, illetőleg a lencse fogyása még gyorsabb tempóban haladt, már nyolc nap múlva volt fele eltűnve; kilenced napra azonban nagyon kellemetlen tünemény mutatkozott mindkét szemben, ugyanis heveny hurut lépett fel, melyet szemcsés köthártyalobban szenvedő egyénről tartván átvittnek, a fiút Pesten lakó szüleihez vitettük. (Ez időben volt az hogy a szivacsok használatát betiltottuk). A fiúnál lassankint mind világosabb lett, hogy szemcsés lobja van, de mely a lencsefelszívódást épen nem hátráltatta, 5 hét múlva teljesen eltűnt az, azon különbséggel a felszívódási lefolyásban, hogy az utolsó omladék néma csarnok fenekén hanem a tányérszerü gödör közepe alatt volt, a felszívódás tehát közközepes irányt követett. Eredmény ép olyan mint a másik szemen. A szemcsés lobb ellen valami fél évig volt még kezelés alatt. Szivárványcsonkolás a 3 év alatt 26 esetben történt. Nem szándékom a műtéti módot, mely eléggé ismerets előadni, a műtét helyének megválasztásánál ugyanazon mozzanatok vétettek figyelembe mint megnőtteknél, ott iparkodván mülátát képezni a hol a kellő terjedelmű tiszta átlátszó szaruhártya sikerrel kecsegtetett; természetesen ha a valamivel kisebb átlátszó szarurészlet be- és lefelé állt rendelkezésünkre, ezt, hacsak megfelelt a célnak, ösmert okokból mindig szívesebben választottuk, mint a sokkal nagyobb szabad tért ha fel- vagy kifelé esett. A mülátaképzést az esetek túlnyomó részében kisebb nagyobb szaruhegek, melyek megauynyiszor kissé domboruk voltak, ritkán tokhályok vagy látazár, két esetben részleges szarucsap tették javalttá. Nem fogom az eseteket rendre venni, igen messze vezetne, azért csak egyesekről fogok röviden megemlékezni, ismételve itt azt, mit már egyszer említettem ; hogy nem egy oly esetünk volt, hol a legszebben sikerült látaképzés után sem látott a beteg, de alkalmaztuk a műtétet, mert nem tudtunk a fény érzet jelennemlétéről meggy őződnyi, és hozzátéve még azt, hogy több esetben, hol a fényérzet állapota elég kedvező volt ismételt behatásra sem voltunk képesek valamire való látára szert tenni. Ezen esetben két tényező működött össze a művészet céljának meghiúsítására; a szivárványhártya elsorvadása illetőleg fölötte nagy szakadékonysága és széles mellső vagy hátsó odanövések; ily esetekben, min-hogy csak cafatonkint tudtunk a szivárványból egyes darabkákat kivenni, ha nyílt is egy-egy kis rés, ez korántsem volt elég optikai célra. Egy ily esetben többszöri műtét sikertelensége után dialysist alkalmaztunk, a szaru- • heg tájékán vezetvén be a lándzsát, és a szivárványt sugárösszefüggéséből akartuk elválasztani, hasonló eredménytelenség volt a következmény. A horog alkalmazása sem vezet, egyes esetek kivételével célra, rendesen a hol szükséges már is félig el van veszve a szem. A hol svivárványodatapadások nincsenek jelen azon felén a szemnek hol a műtét történik, többször volt alkalmunk tapasztalni, hogy a szarumetszés után a szivárvány önmagától jő elő, a nélkül, hogy a belnyomás volt volna fokozódva. Azért mondom a a szem azon felén hol a műtét t5rténik,mert 3 Ízben tapasztaltam «7*
