Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-02-18 / 1. szám
11 12 rára és egyéb melléktől ülméuyére leszek tekintettel még arra sem, hogy a 3 évnek melyikében volt kezelés alatt. A fejezetek bekezdésénél csupán azon számös^zeget fogom megemlíteni, melyben a kóralakok előfordultak, előre bocsájtóm azonban, miszerint, ha egyazon egyén mindkét szemén szenvedett, még ha különböző bántalomban is, ez csakegy esetnek vétetett fel, a két szembántalma között ugyanis a sulyosbik szerepelt. A gyógykezelést az egyes fejezetek végén fogom tárgyalui. ELSŐ FEJFZET. A köthártya bántalmai. A köthártya következő kóralakjai fordultak elő: Heveny és idült hurut, heveny és idült takár (szemcsés köthártyalob) küteges, roncsoló, zuglob, habarcz, fekély, farkas, még pedig kövktkező arányban: heveny és idült hurut, összesen 546, heveny takár 150, idült takár (szemcsés köth. lob) 54, küteges lob 203, hártyás lob 75, kőthártyaalatti vérömleny 7, zuglob 3, habarcz 3, roncsoló lob 2, fekély 1, farkas 1. A 3 év alatt tehát összesen 1045 köthártyabántalom volt kezelve. I. A heveny köthártyahurut, A nagy fokra fejlődött esetekben a hurut közönséges jelein kivül, melyeket fölösleges leírnom, kis tünemény az, mely sok esetben magára vonta a figy.lmet. Vagy azt találtam ugyanis, hogy a szaruhártya széle mellett be- és kifelé, különösen a béjrésznek megfelelő téren fehéres háromszögletű helyek (felszívódási fekélyek) vannak, melyeknek alapja a szaruszél, — csúcsa a szemzugok felé tekint. Ily esetekben a teke köthártyájának véredényei nagyfokú bclöveltséget és kisebb-nagyobb vérömlényeket mutatott, mi által az említett fehéres helyek csak annál inkább feltűntek, vagy hiányoztak ezen felszívódási fekélyek és ezek helyett a szaruhártya körül épen a limbuson igen apró pattanások mutatkoztak kisebb-nagyobb mennyiségben. Ezen eseteknél a vérömlenyek sokszor épen nem léptek fel, a köthártya felületes edényei azonban itt is nagyfokú belöveltségen mutattuk. A szaruhártya a felhám felernyedése miatt mindkét alaknál íendesnél kevésbé fényes. E kis alakot a további lefolyás miatt méltán lehet különválasztani, mert a míg az elsőnél számos esetet volt alkalmam látni, hol e felszívódási fekélylyes tőszomszéd szarurészletre folytatódott a fekélyedési folyamat, addig a második alaknál a azarubártya az említett felbámi felernyedésen kívül nem participalt a betegségben, legfőllebb szaporodtak a rövid idő múlva végképen eltűnő pattanások. Még egy nevezetes különbség van a két alak között, a míg ugyanis az elsőnél nem egyszer tapasztaltam, hogy mire a beteget másod ízben látom’ merőben megváltozók a kórkép és heveny hurut helyett takár vagy hártyás köthártyalob van előttem hosszabb és néha rósz lefolyással, addig a második alak mindig megtartja eredeti jellegét kütegzéssel pürosuló hurut maradvány az, kedvező és rövid lefolyással. A heveny hurut a legritkább esetben volt az egyik szemre korlátolva, a két szem megbetegedései között. Legtöbb heveny hurut tavaszszal és őszszel fordult elő és igen sokszor volt megállapítható, miszerint ragályozás hozta létre, a mennyiben egyesektől egész családok minden tagja megkapta a betegséget. A fertőzést ép úgy előidézte a közönséges heveny hurut mint annak fenntemlftett két külön alakja. Ezen betegségbeu szenvedők legnagyobb része magából városunkból jött az intézetbe, de nem mindegyiket volt alkalmam a betegség véglefolyásáig észlelni, minek bizonyára az az oka, hogy szegénység munkára kényszerítvén az illetőket vagy azok szüleit a beállt javulást gyógyulásnak tekintek. A kisebb fejlődési fokon megállt heveny hurutoknál a fenntebbi külön alakzatok nem váltak ki, ezeknél minden tünemény enyhébb volt, de egyes esetekben bevesbültek azok a miután aztán ezeknél is beállottak az elébb leirt jelek. II. II. Az idült köthártyahurut. Áz 546 kötháryahurutban szenvedő betegek csekély arányrészénél mutatkozott idült hurut. Ezeknél a szemteke, hacsak régi bántalom uyomai nem voltak még láthatók rendszerint egészen ép volt, a betegek többnyire az idősebb gyermekek közé tartoztak. Sokszor a huruttal héjmirigylob volt egybekötve, a midőn aztán egyes ritka esetekben a könytömlő és a könyutak nyákhártyája hasonló kórf »lyamatban szenvedtek. III. Heveny köthártyatakár. Ezen kóralak kórházunkban igen kevés kivétellel csecsemőkön észleltetett. A létrejövetel okát a legritkábban lehetett kipuhatolni az e tekintetben ösmert nehézségeken kívül már csak azért sem, mivel nagyrészt nem magok a többnyire szolgálatban levő anyák, hanem szoptató dajkák hozzák be a gyermeket, kik is határozottan tagadni szokták ivarszervükben netán jelenlevő bajaikat. Valamennyi esetnek csupán */4 részében maradt a bántalom az egyik szemre korlátolva és ha tekintetbe veszem a másik szemnek a kezelés közbeu keletkezett megbetegedését úgy az arány e tekintetben még kedvezőtlenebb. — A felvételkor a takárban szenvedő összes belegekuek jóval több mint fele kisebb nagyobb mértékben bántalmazott szaruhártyákkal hozatott be. Csak azon esetek, melyeknél vagy az egyik vagy mindkét szemen — mi legtöbbször észleltetett — a szivárvány hártya már nagy mértékben volt előesve az összes esetek % részét teszik, ide nincsenek beszámítva természetesen azon esetek, a hol még nem állott ugyan be az előesés, de a szaruhártya elgenyedése oly nagy terjedelmet mutatott már, hogy a szivárvány isvam kikerlhetlen volt és elébb utóbb csakugyan be is állott; ezen esetek száma sem csekély. Mindezekből azonban csak az derül ki határozottan, hogy azon számos megvakulás, melyet a kérdéses betegség nálunk okoz, nem annyira a betegség veszélyességének mint az illetők környezete tudatlanságának és hanyagságának tulajdonítandó; mert nemcsak azon szemeket sikerült, teljes épségben megtartani, melyeknél a felvételkor a szaruhártya ép volt, hanem kisebb-nagybb fekélyeket, ha nem voltak mélyek, kisebb-nagyobb beszűrődéseket is lehetett igen sok esetben korlátolni és a szemet oly álapotra juttatni, hogy a hátramaradó heg fekvés ennél fogva vagy épen nem károsíthatta a láterőt, vagy legalább jó kilátást nyitott arra, hogy később alkalmazandó műtét által lesz sigíthető a szemen. Nem tagadhatni, hogy a köthártyatakára magára hagyatva egyike a legveszélyesebb betegségeknek, mely gyakoriságánál fogva legalább csecsemőkoruak között a legtöbb áldozatot ejti, ámde az imént említett jó eredmények mellett tekintve egyrészt azt, hogy az intézetünkben járólag kezelt (ily betegek a legritkábban vétetnek fel) egyéneknél a helyes gyógykezelésen kívül az oly felette fontos ápolás követelményei az illetők szegénysége miatt alig teljesíthetők, másrészt azt, hogy 10 évi magángyakorlatomban, a hol nagy számban volt képviselve e betegség, alig fordult elő a szem elpusztulásá, ez azon nyilatkozatra késztetne, hogy a köthártya takárát, ha idejekorán jött orvosi kezelés alá a legtöbb esetben, gyógyíthatónak mondjam. A csecsemőköni köthártyatakár jelenségeire nézve nem különbözik a megnőttekétől, kivéve, hogy a csecsemőknél, ha eltávolítjuk a váladékot legott uj képződik a héjak köthártyáján melyről hártyaként választatik le, mire megint uj de már vékonyabb hártya keletkezik Maga a váladék a betegség szaka szerint, hol higabb, hol sűrűbb; csecsemőknél is mentői inkánb az elválasztott geny annál biztosabban várhatni a heveny folyamak végét. Jóslatí tekintetben itt is mint megnőtteknél fontos szerepet játszik a teke köthártyájának magatartása, a míg ez csupán átalános belöveltséget követel, addig nem igen tapasztaltam a szaruhártyának részvételét, de midőn ez kezdett vizenyősen megdagadni, akkor szokott a nyomás következtében megzavart táplálási folyamat a szaruhártyán előbb felületes átalános homályt előidézni, azután kisebb-nagyobb genygócz lép fel, mely csakhamar nyílt fekélyé válik vagy mint ilyen terjed mind széltében, mind lemezek mélyében és ha a chemosist korahamarább megszüntetni nem sikerül a genygócz illetőleg a fekély megfakad, mi az ösmert következményeket vonja maga után. Ha azonban a chemosist elég korán bírjuk csökkenteni vagy végkép legyőzni a fekély beheged és rendszerint kis heget hagy maga után. A genygóczot a szaruhártya különféle helyén láttam létrejönni, de leggyakrabban közepet!. Meg kell még azt is jegyeznem, hegy ezen csecsemők, kik elpusztult szaruhárgyával hozattak az intézetbe egyesek kivételével épen nem voltak roszul táplálva, valamint azt is, hogy volt roszul táplált csecsemő azok között, kik megszabadultak a bántalomtól. (Folyt, köv.)
