Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1872-12-22 / 6. szám

-1 — 93 — után csakhamar elmúlt ismét. A kórokra nézve itt felette nehéz az eligazodás annál nehezebb, mert szemmel látható anyagi elváltozások épen nem kínálkoznak és mégis a megfelelő ideg bántalmazottságát könnyen szöveményezhetik a szem mé­lyebb képleteinek rendellenességei, melyek minőségének meg­határozása elé részint a tükör vizsga ez esetekben tapasztalt leküzdhetlen nehézségei gördülnek, részint, a hol sikerül is e nehézségek uraivá tenni magunkat, a tükörvizsga nemleges ered­ménye kor'ntsem zárja ki annak általunk csak fel nem ismert rendellenes voltát. A jóslat, daczára e tényállásnak mindig ked­vező, ezt bizonyítja a tapasztalat, mert a kezelésnek még ott is jó sikere van, hol a fentérintett másodlagos bántalmak állanak be. Mindezen észrevételeim a merevgörcsre vonatkoznak, a rángó görcsnél másként áll a dolog. Nem az intézetünkben idevágó egy eset, hanem magángyakorlatomban előfordult számos észle­lés alapján állíthatom, hogy a rángó görcs, a mig egyrészt a merevgörcsnél hébe-korba beálló utóbajaktól tökéletesen ment marad, másrészt számosak nála a visszaesések, és sokszor merő­ben gyógyithatlan a kórállapot. Nem lesz talán fölösleges e helyt futólag megérintenem azt is, hogy az évek előtt boldogult R e­­mak tanárnak azon nézete alapján, mely szerint a szemhéjgörcs ezen alakjánál az együttérzideg nyaki részének nyomogatására, ha ez úgy az orvos mint a beteg által következetesen történik hetekig, a görcs hovaelébb megszűnik, ez eljárást azóta kivétel nélkül minden idetartozó esetben alkalmaztam, de őszintén meg­vallva nem juthattam szilárd véleményre, mert ha megengedem is, hogy egyes esetekben meglepő eredményt láttam rögtön beál­­lani, bizonyos az is, hogy a görcsöt végkép megszűntnek csak azon esetekben szabad gondolnom, a mely esetek rövid kezelés után többé szemem elé nem kerültek, azaz, hegy a Pesten lakó és általam többé nem is kezelt, de, véletlenül talált betegek megannyia régi baját hasonló vagy talán még nagyobb mérték­ben birtokolja. A rángó görcsöt a félbehagyások jellegzik, ennek tulajdonítandó egyrészt, hogy mint ilyen másodlagos bántalmakat nem idéz elő, de talán ennek azon, néha igazán meglepő körül­mény is, hogy az együttérzideg nyaki duczáoak megnyomására rögtön megszűnvén valamivel hosszabb időre a görcs, téves kö­vetkeztetésre vezéreltethetünk különösen, ha nem méltányoljuk a beteg feszültebb figyelmét, melylyel a művelet idejében a vete szemközt ülő orvosra nagyobb kitartással szegzi tekintetét, mi erősebb alkalmazkodást és ennek folytán a görcs ellensulyo- ! zását idézheti elő. A rángó görcsnél tehát a jóslat tapasztala­taim alapján igen kedvezőtlen, jelesen ott, hol már nagyon megrögzött a baj, a friss és kisfoku esetekben több Ízben volt alkalmam teljes gyógyulást észlelni. A 13 eset 7 leányra és 6 fiúra vonatkozik, osecsemőkorban egy sem, legtöbb a 3—7 életév között és mind oPva volt. 1869-ben 1, 1870-ben 6, 1871-ben 6 egyénen volt a bánta lom észlelve. A kiszegélyt 8 esetben észleltük. Ezek közé tartozik azon 4 is, melyekről a szemcsés köthártyalob taglalásánál rövi­den már megemlékeztem és melyek közül, a különben rendsze­rint az alsó héjra szorítkozó bántalom 3-nál mindakét felső héjat, egynél csak az egyik szem felső héját láttuk átfordítva. A többi esetnél az alsó héjak belső ajkai voltuk kissé kihajlitva, 3 egyén­nél szintén a köthártya szemcsés kórfolyamata következtében porczlágyulás és megnyúlás folytán, egynél a szemgödör külső zugán lelolyt csontb utalom alatt létrejött odahegedés által. Ezen utóbbi négy esetben idült volt a folyamat és a legutóbb említett egyénen kívül, ki képlő műtét végett volt berendelve, de el nem jött, igen hosszas kezelés után, ha nem is tökéletes, de elég jó eredmény lett elérve. A kérdéses esetekben az áthajlás mindig a héj szél egész hosszára terjedt, és legnagyobb fokot a belső zug tájékán mutatott, minek természetes következménye a folytonos és bő könycsur^ás, a nélkül, hogy maguk a kőnyutak mutattak volna rendellenességet, daczára ennek, egy esetben megkísértettem az alsó könycsatoma felhasítását, és kutaszolását, és még akkor sem múlt el a könycsurgás, midőn az áthajlás foka jóval csök­kent, a miért is a másik két esetben ezen műveletet nem foga­­natositáin. — 04 -Az egyének közül egy még csecsemő korában volt, kettő 12—13 éves, a többiek kora az első és hetetik életév között változott. A nemre nézve az arányszám egyenlő. A csecsemőn kívül mindegyik be volt oltva. Görvélykór biztos jeleirecsupán azon egyénnél találkoztunk, kinél csontbántalom idézte elő a kiszegélyt. 1869-ben 1, 1871-ben 7 eset fordult elő. A most következő kóralakok oly csekély számú esetek által voltak intézetünkben képviselve, hogy azokat bővebben tárgyalni semmi által sem látszik indokolva. Hogy névleg mégis felemlí­tem, ennek semmi más czélja, mint kimutatni épen azt, mily ritkán fordulnak elő. A kettős pillaszőrsor, szörhiány, égetés, sebzés, üszkösödés, megannyi kóralakok, melyek aránylag sokkal gyakrabban észlelhetők megnőtteknél, a miért is ezekről szólani akkorra hagyom fenn magamnak, midőn részint magángyakorlatomban, részint az izraelita-kórházban, melynek 1% év óta szintén szemésze vagyok, gyűjtött kóranyagot fogom hasonló czélra felhasználni. A lapos tetüről azonban mint oly bántalomról, melyet eddig csakis gyermekeknél volt alkalmam látni, nehány szóval kell hogy megemlékezzem, ugyanazon okból, mint a mely az egyszerű árpaszem bővebb fejtegetésére indított, t. i. a kórjelzés miatt. Ezen bántalom az igaz, sokkal kevésbé fontos betegséggel szokott összetévesztetni mint az árpaszem, csu­pán szemhéjmirigylobbal, azonban a tévedés sokkal kellemetle­nebbé válhatik azáltal, hogy egész családok minden tagjánál befészkelheti magát. Egy tünemény az, mely az állatkák mozgá­sán kívül — ez természetesen a legbiztosabb — rendszerint rög­tön elárulja a bajt, még pedig a héjszél barnafekete színe, melyet a pillaszőrökre göcsök alakjában lerakott számtalan pete hoz létre. Én legalább a mirigylobnál elszáradó pörköt mindig sárga és sárga-vörös színűnek láttam lenni, holott ezen bántalomnál a szin állandóan barna-fekete. Az állatkák sokszor el vannak terjedve a szemöldökökre, sőt a homlokot bekeretező hajzatra is; mindezen részeket figyelmesen kell megvizsgálni, ha végkép meg akarjuk az egyénkéket szabadítani, ezen nem fontos, de mindenesetre igen undok állapottól. A szemhéjbántalmak gyógykezelése. A héj bántalmak kezelésénél födolognak tapasztaltam, úgy a beteg, mint az orvos részéről kifejtendő türelmet és szorgalmat. A körfolyamat igen sokszor rendkivül hosszadalmas és itt aztán ha a türelem és szorgalom fogyatékos, a betegség bizonyosan meg­­rögzik, ha nem is a láterő, de mindenesetre az arcz szépségének rovására, azért az orvos jól cselekszik, ha legott figyelmezteti betegét a gyógyulhatás ezen postulátumaira. Az átalános héj mi­rigylob minden esetében, a helyi kezelésen kívül, ámbár csak ritkán állapíthattuk meg a görvélykórt, mégis görvélykórellenes belszereket nyújtottunk, azon szempontból indulván ki, hogy ezzel semmiesetre sem ártunk a betegnek; az életrend is ehhez volt mérve. A mirigylob bármily alakjával volt legyen dolgunk, fődo­lognak tartottuk a helyi kezelésnél a felpuhító langymeleg zsem­lyepépek szorgalmas alkalmazását, részint a netán lehetsé­ges eloszlatás, részint a beszűrődött részletekben megindult genyedés előmozdítására, végűi azért, hogy azodaszáradt pörkök könnyen és teljesen távolittathassanak el, mi által az alkal­mazandó gyógyszer közvetlen érintkezésbe juttathatok a meg­betegedett részletekkel. A hol az ekként megtisztogatott héj­­szélen apró genygóczok tűnnek fel, ezeket fel kell szúrni, a genyt kiüríteni és a fekélyecskéket tömény pokolkővel vagy kékkővel érinteni, ha nem is mindennap, legalább kétszer heten­ként, a hol nem mutatkoznak ily góczok, a héj egyszerű meg­­kérgesedése ellen elég valamely gyenge higanyvegyitékből álló kenőcsnek gombostűfőnyi darabkáját akként kenni a héjszélre, hogy abból a szemre magára ne jusson semmi, ez fölösleges izgatottságot okozhatván. Ha a még nagy-dúsau jelenlevő pilla - szőrök gátolnák úgy a megtisztogatást mint a szerek alkalma­zását, ezeket el kell távolítani. Midőn a betegség a kőnyutak rendellenességéhez csatlakozott másodlagos alakként jelenik meg, ezeknek rendszeres gyógyítása a fődolog ,a könycsatorna tehát hasittassék fel és mind vastagabb és vastagabb kutaszok vezettes-T 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom