Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-12-22 / 6. szám
1 X szemeszet. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 51-dik számához. Szerkeszti Hirsohler Ignácz tudor. 6. SZán. ' Vasárnap, deczember 22-kén. 1872. Tartalom: Kórodai esetek. Közli Schulek Vilmos tanár. (Vége.) — Adat a reczegbeli vérömlenyek kórisméi jelentőségéhez. Torday Pere n c z tr.-tól. — Visszapillantás a pesti szegény gyermekkórházban 1869. jan. hó 1-től 1871 decz. hó 31-ig kezelt szembetegségekre. Vidor tr.-tól. (Vége.) — Irodalom ; Vorlesungen über die optischen Fehler des Auges von Prof. Dr. Ludwig Mauthner 1. Abteilung. Allgemeiner Theil. — Valódi szaruhártya tömör három esete. Schmidt Herman tan.-tói. — Reczegvérömlenyek mint álczázott váltóláz tünete. G u e n e a u tr.-tól. — Adat a glaucome haemorrhagicum tanához. Pagenstecher Herrn, tr.-tól. — A glaucom tanához. Rydel tan.-tói. —A reczegbeli vérkeringés szemtükörrel látható nehány tüneménye felett. Becker Otto tanártól,— Nagy idegen test a szemüvegekben. Boréi tr.-tól. Kórodai esetek. közli Schulek Vilmos tr. ny. r. szemésztanár Kolozsvárit. (Vége.) II. Vegyeseit. 1. Huzamosb ideig fönállott szarusérvből fejlődő sipoly, gyógyulás szivárvány metszés által. — B. J. 39 éves zsíbárusnő, gyermekéveiben sokszor szenvedett szemlobokban, azután évek hosszanta ment volt ilyenektől. A jobb szemen tisztán látott, a bal szemen szaruközponti homály miatt roszul. 1870-ki julius hóban a jobb szarun ismeretlen okból . mély fekély keletkezett, mely ellen járólagos kezelés mellett atropiucseppek és védkötés alkalmaztattak. A fekély akkor kendermagnagyságot ért el, a szaru közepétől csak némileg be- és aláfelé székelt, meredek tölcsér alakot mutatott, alapja szürkén volt beszüremkedve, a kisérő lobos tünetek mérsékeltek és a fejlődés lassú volt. Hat hét múlva a fekély tisztultnak mutatkozott, a sugárpir elenyészett és az állományhiányt pótló hegszövetképzódésnek lehetett eléje nézni. Ezen időben az egész állapot oly benyomást tett, mintha az egyébként tiszta szarunak majdnem közepéből likcsapó eszközzel, 1,/ä'" átmérővel biró, korong vágatott volna ki egész a Descemethártyáig, mely utóbbi hártya a meredek szélű tisztult | fekély alapját képezte és némileg kitágulva, boltozatszerüen ! állott mellfelé. Félni kellett, hogy a Descemethártya, ily nagy i terjedelmű lecsupaszitása következtében, meg fog szakadni és a csarnokviz ki fog folyni. Egyébkor, ha a fekély nem nagy és nem meredekszélü, ha szivárványiszam és következményei nem fenyegetek, az átlyukadástól nem félünk, sőt csapolások alakjában magunk is elősegítjük az átfuródást, biztosan számítva arra, hogy a fekélyszélektől kiinduló izzadmány rövid időn be fogja tömni a nyílást. Itt átfuródás esetében nem lehetett a gyors betömülésre kilátás, mert a lik a kidomborodó Descemethártya közepén jött volna létre, elég távol a szaruállománybeli fekélyszélektől, hogy csak hosszabb idő után képződhessék elfedő és így záró hegszövet. Az átszakadás e szerint, mint sipoly képződéssel fenyegető ártalom, minden lehető módon akadályozandó volt. Több hétig hordattunk jól illő védkötést, betegnek minden emelést, lehajlást, nehezebb házi munkát és felindulást eltiltottunk és hegszövetképződés előmozdítására naponta egyszer mákonyfestenyt csepegtettünk be. A védkötés megakadályozta ugyan az átlikadást, de a hegképződés sokáig váratott magára, mert hetek múlva is csak kidomborodva maradt a Descemethártya és csak széle volt keskeny heggyürü által fedve. Végre beteg elhagyta a kötést, tiltakozásunk daczára, mert ezen szemével jobban látott mint a másikkal és nemsokára azután kimaradt a tankórodáról. A Descemethártya nagyobb terjedelemben lecsupaszodása és kidomborodása, a szarusérv, ritka bántalom és ez lehet oka, hogy tankönyveinkben felületesen tárgyaltatik. Súlyosabb baj az, mint milyennek rendesen vétetik. Veszélye az áttörés valószínűségében és a lik nehéz záródásában áll, minek folytán körzeti fekvésnél szivárványiszam következményeivel, központi fekvésnél szarusipoly képződés fenyeget. Az áttörés valószínűsége és a záródás nehézsége azonnal szembe szökik, ha nem azon gyakoriabb esetekre gondolunk, melyeknél a fekély alapján a Descemethártya előtt még vékony szaruréteg megmaradt, melynek mellfelé domborodása még nem nevezhető szarusérvnek, hanem inkább csak fekélynek kiemelkedő alappal. Itt azon eseteket vegyük szemügyre, melyeknél a fekély alapja csak a Descemethártyából áll, mely utóbbi ismét legalább 1/a"l-nyi átmérővel biró kiterjedésben csupaszodott le. Ilyeneknél az említett hártya nagy és időnként rögtön növekvő nyomásnak lesz hátulról kitéve, a mint a négy egyenes izom összehúzódásánál vagy a szemhéjak mozgásánál a teke gyorsan nyomatik és a belfeszülés növekszik, mig kivülröl semmi ellennyomás által sem védetik. Kitágulás mellfelé és később valamely kedvezőtlen alkalommal megrepedés lesz a természetes következmény. A sérv fölött csak lassan jöhet létre kellően fedő hegszövet, mert az csak a fekélyszélektől képződhetik, az alaptól nem. mert itt a szöveti elemeket nélkülöző Descemethártya nem állít elő uj sejteket. A hegszövettel való bevonás a sérvnél széli heggyürüből indul ki, mely központ felé szélesedve lassan telik meg. Hasonló lesz ezen folyamat szarucsap lemetszése által előálló lik behegedéséhez, de különböző a szivárványiszam behegedésétől, mint a melynél ismét nem csak a szél, hanem az egész felület termel hegszövetet. Miután nagy a felület, melynek bevonására hegszövet igényeltetik és kicsi a felület (a szél) mely uj sejteket termel, több heti idő fog kelleni a sérvnek kellő befedésére. Ezen idő alatt pedig mily könnyen jöhetnek elő oly viszonyok, melyek közt a belnyomás nő és a sérv megszakad, — köhögés, orrfuvás. prüszkölés, nehezebb székletétel stb. Ha a sérv megszakad, a Descemethártya lebenykéket képez, melyek a kinyomuló csarnokviz által mellfelé a fekély széleihez nyomatnak. Azután ismét visszatérhetnek eredeti fekvésökbe, de össze nem tapadnak, mert sem izzadmány, sem sejtek széleiktől nem képeztetnek. A mint a csarnokviz újra meggyül, szabad nyílást talál, mert a Deseemetlebenykék kifelé nyíló szelentyüként szerepelnek. A szarunyilás széleitől képződő izzadmány és sejtbujálkodás nem áll elő oly nagy mennyiségben, hogy a viszonylag nagy állományhiányt gyorsan pótolná és igy tömeszt képezhetne, a rövid időközökben, vagy szüntelen, kinyomuló csarnokviz pedig a bedugulás létrejöttét folytonosan zavarja. Ily viszonyok közt könnyen érthető, hogy körzeti elhelyezése mellett a fekélynek szivárványiszam alig fog kimaradni, mig központi fekvésnél szarusipoly képződik, melynek záródása nehezen hozható létre. Ha szarusérvnél átlyukadás nem áll be, a széltől kiinduló hegszövet lassanként elfedi a sérvet és zsugorodás által feszülve, a kidomborodott Descemethártyát le is lapíthatja. Mily lassan hegedhet be szarusérv, azt erős testalkatú és viruló ifjún észleltem, kinél 372 év múlva a sérv közepe még mindég nem volt hegszövettel bevonva, hanem mellről tekintve oly benyo6 f
