Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-02-18 / 1. szám
. befecskendezése által öblítetnek ki. Megengedem, hogy ezen vizsgálati mód ügyetlen kezek által végtére veszélyt hozhat a szemre, azonban azon orvos, ki mindenütt a hol szükséges következetesen így jár el, bizonyára oly gyakorlottságra fog szert tenni, hogy a félt balesetre alig fog okot szolgáltatni. Nagyobb és okosabb gyermekeket csak kivételesen kell lefektetni, ezeket szemközt magammal vizsgálom meg. Ha rézsut világítás mellett vagy szemtükörrel kell a bántalmat kutatnom, a szobát elsötétítem és a rokonczátlan gyermeket vagy csecsemőt az ápolónő által ölben vagy karon tartatom és fejét szilárdul rögzítve végzem a vizsgát. Hogy kisdedeknél a láterőnek foka vagy a láttéunek minősége kitudhatlan természetes, de még megnőttebb gyermekeknél is csak akkor állapítható meg, midőn elég értelmesek a hozzájok intézett kérdésekre helyessen megfelelni, rendszerint hiányos marad és megbizhatlan ezen vizsgák eredménye és csak az okosoknál és az olvasáshoz értőknél lehet szó a láterő és láttér szabatos meghatározásáról. Említenem sem kell, hogy a dolgok ilyetén állásánál a kórjóslat sok esetben, tisztán a tárgyi leletre támaszkodhatván, ejtévesztethetík, a mennyiben a legjobb reménynyel megindított kezelés eredménye messze mögötte marad a várakozásnak. Áll ez jelesen azon esetekről, hol a tárgyi lelet alapján műtét van javallva és végre is hajtatik, holott helyes alanyi lelet a mitétei már eleve kizárta volna. A késelési mód, A szembetegek osztályán működő ápolónő teendője a gyermekek átalános tisztántartásán kívül az orvosi rendeleteket pontosan végezni. Hogy ezt tehesse értelmességen kívül némi kézi ügyességgel is kell bírnia. A szobát tisztán tartani, gyakran szellőztetni, a szemeket megmosni, bekötni, ragályos szembetegségben szenvedő gyermeket a többiektől távoltartani, úgyszintén arra vigyázni, hogy a mosó eszközök, fehérneműek, edények sat. által ne terjesztessék a bántalom egyik szemről a másikra, ezek azon egyszerű de mégis elég fontos teendők, melyek teljesítésére az intézet legjobb ápolónője szokott kiszemeltetni. Ennek élőtte a szemek tisztogatása szivascsal történt *). Tapaeztalvan az osztályon kinek ágyában kell maradnia, ezt a rendelés előtt szoktam megtekinteni, a többiek a rendelési szobába hozatnak vagy vezettetnek és itt alkalmazom a javait gyógyszert. A beteggel együtt mindig behozatik a fejezédula is, melyre a felvételkor pontosan feljegyzett kórállapothoz folytatólag minden nap odairatnak a szemen észrevett és a kezelésben történő változások. Magát a szerekkeli kezelést illetőleg ez azon mód szerint történik, mint a vizsgálás, nyuktalan gyermekeken fektetve, nyugodtakra velem szemközt állva. A kórházi betegek után a járólagosak bocsájtatnak be és láttatnak el a szühséges szerekkel. Az először megjelenők jegyzőkönyvi számot kapnak, melyet megannyiszor elő kell mutatniok, hogy a segédorvos nevük felkeresése után legott bejegyezhesse az észrevételeket, A műtétek közönségesen a kémlelés bevégzése után történnek, egy 3 ablakos terem középső ablaka mellett. E czélra asztalmagasságú, hosszára nézve változtatható, kipáruázott ágyacskára fektetjük a beteget, és az ágyat úgy helyezzük el, hogy a világosság a legjobb irányban essék a müteendő szemre. Három másodorvos, egy-két ápolónő áll ilyenkor a műtő segélyére. A műtétek menetét c helyen nem fogom körülményesen leírni, csak azt akarom megemlíteni, hogy nehány legutóbb végzett műtéten kívül mindig kábítás alatt hajtatott az végre, mi szerfelett hosszadalmassá tévé a dolgot különösen azért, mert nem lévén barátja a nagyon mély elaltatásnak, már akkor szoktam a műtéthez fogni, mihelyt a szaruhártya ujjam tapintására semmi érzést sem kúlöl; azonban ezen jel sokszor megbizha'lannak bizcnyúl, a mennyiben a műtét legelső mozzanatánál, t. i. (itt j ván azonban másfél év előtt, hogy egy szemcsés köthártyalobban szenvedő gyermekről a bántalom csaknem vilamennyi gyermek szemére átterjedett, azóta a szemek tisztogatásán mindig tiszta ócska vászondarabkákkal történik, és az egész idő alatt nem volt továbbterjedés tapasztalható. Valahányszor oly beteg "—" *) Szabad legyen megjegyeznem, hogy én azt működésem idejében soha sem tűrtem, lia e rósz szokás késeiben újra felkapott, úgy a felügyelő személyzet hanyagságának tulajdonítandó. Sgerk.- 9 — teon műtéteket értem, melyek a szemtekén végeztetnek) a héj— repesztő bevezetésénél, a szemben rögtön tetemes nyugtalanság, a héjjak erőszakos összehúzódása áll be, úgy hogy a terpesztöt újra ki kell venni és a kábítást folytatni; ezen procedúrát néha igen gyakran kell ismételni, és megesik nem egvszer, hogy türelemfogyottan nem marad más hátra, mint a műtétet félkábulás és a szemnek nyugtalansága mellett végezni. Én ezen, valóban kellemetlen eseményt a héjterpesztö bevezetésének tulajdonítván azon goudolatra jutottam, hogy az egyszer bevezetett héjterpesztőt, ha a szem nyugtalansága miatt nem fogok is azonnal a műtéthez, bennehagyom és így lolytatom a kábítást mindaddig, míg ezen uj fájó érzés is végkép eltompul, azt nyervén ez által, hogy a terpesztőnél okozható ébresztési mozzanat elmarad, másrészt pedig azt, hogy ennek folytán maga a ^ műtét legott és a kábulat legmagasabb foka alatt végezhető. És várakozásomban nem is csatlakoztam, a műtétek azóta, hogy így járok el, gyorsabban mennek végbe. A legutóbbi időben kétszer kábítás nélkül vittem végbe a műtételt. Először egy leánykánál szivárványcsonkolást. Ezen gyeénnél ugyanis e műtétet már egyszer alkalmaztam volt, azonban a kábítást fennt elősorolt kelletsenségei folytán kevés szivárvány lett kivágva úgy, hogv a láta igen kicsinyé vált. A másodszori műtétet tehát kábítás nélkül, sokkal gyorsabban és a gyermek hasonlíthatlanul nyngodtabb magatartása mellett hajtottam végre. A második esetben szarucsap volt jelen. A szemészet t, olvasói az ezen műtétről közlött czikkemből *) tudják, hogy én ezen eseteknél amint egyrészt az üvegtest előesését ritkán tapasztaltam, úgy másrészt annyira nem tartom azt károsnak, hogy bizonyos körülmények között magam bocsájtok ki belőle kis menynyiséget. Ennélfogva ép ily esetben volt czélszerü a kábítás mellőzésének következményeit tanulmányozni. És itt is ugyanazt tapasztaltam mint a másik esetben; a műtét közbeni viszonyok nem voltak roszabbak mint akár a legjobban sikerült kábitás alatt azon, mindenesetre nem csekély előnynyel, hogy hányástól, mi kábításkor oly gyakran lép fel, sem a műtét alatt, sem utána alig kell tartani, már pedig, hogy mily háborgató sőt néha a szemet is veszélyeztető dolog az, ha műtét közepet hányni kezd a gyermek, könnyű elképzelni, régészben véve tehát, ha ezen eseteket nem tarthatom és nem is tartom elégségeseknek a kábitás teljes kizárására, azon elébbi véleményemet, mely szerint gyermekeket csak kábitás által szabad és lehet mütenni minden esetre megingatták és méltán feljogosítanak további kísérletek tételére, melyek ha csakugyan annak főlöslegessége mellett bizonyítanának, ez mind az orvosra, mind a betegre nézve egyaránt felette előnyös volna, a betegre mivel, merőben eltekintve az életveszélytől, sokaknál valóságos kínzás az, az orvosra pedig mert még akkor is, ha saját magának egyszer sem volt kábitás alatti vagy általi halálesete, az irodalomból ismert ily esetek mindannyiszor kell, hogy szeme előtt lebegjenek, és hogy ez őt legelőbb is kissé elfogulttá képes tenni kétséget sem szenved. E pontra nézve kell, hogy még egy igen fontos érvet hozzak fel a mindennapi gyakorlatból, azt t. r., hogy fölötte gyakran tapasztaljuk, miszerint megértteknél és ezek között ugyancsak a legbátrabbaknak látszóknál a várt nyugodtság helyett nemesak a szem, hanem az egész ember egyszeire fellázad ellenünk, és mégis mitteszünk ? kábítást alkalmazunk ? nem, hanem hatalmunkba ejtjük a szemet, bevégezzük a műtétet és nagyrészt a legszebb siker koronázza fáradságunkat. Miért ne lehetne ugyanezen elv gyermekeknél is mérvadó?! A műtét után a gyermek ágyába vitetik, és az ápolónőnek kötelessége mindaddig a beteg mellett maradni, míg veszély nélkül hagyható az magára. Az esti látogatáskor a másodorvos megtekinti a műtett szemet, és a netalán kedvezőtlen lelet követelte intézkedéseket megteszi. Ezen általánosságok elmondása után áttérek az egyes kór} csoportokra, kiemelve a fontosabb kóralakokat és mustrálva ezeket egyes idevágó érdekesebb esetekkel. Nem fogok boneztani rendet követni, hanem azon kórcsoportokat fogom elébb tárgyalni, melyek bővebben voltak képviselve, és fokonként térek majd át azokra, melyek ritkábban fordultak elő. így hiszem legczélirányosabban felhesználni a rendelkezésemre álló anyagot. Az egyes kóralakok fejtegetésénél a betegeknek nemére, ko— 10 — *) L. Szemészet 1871. 4. sz. I
