Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-08-04 / 4. szám
— 53 -meglehetősen nagy rövidlátás szemtengely hosszabbulásával, mivel ez egyik leggyakoribb feltétele a reczegleválásnak. A beteggel tudatván a kedvezőtlen jóslatott, gyengén levonó és hűsítő szereket rendeltem. 1863 júniusban ismét Pestre jött tökéletesen megvakult jobb szemmel, mit csak azért közölt velem, mivel szeme az utolsó időben többet fájt mint valaha. Másodlagos szivárvány — érhártya lobot találtam, mely a reczegleválás után oly ismeretes jelenség; szürkehályogot is, de ezen kivül a csarnok megszükülését, a szivárványhártya előrenyomulását, a szemteke keménységét, sugárzsábát, melyek mindannyi jellemző tünetei a heveny glaucomának. A zsába már tavasz óta van jelen, néha enyhébb néha nagyobb fokban, de soha sem szűnt meg egészen. A szivárványcsonkitásról mit sem akart hallani, miután a láterő visszanyerését még a műtét által sem helyeztem kilátásba; ő tehát inkább tovább tűri a kis fájdalmat és elment Marienbadba. De már octoberben visszajött és maga kérte a műtétet csakhogy szabaduljon a kellemetlen helyzetből. Most már magam nem akartam a szivárványcsonkitáshoz folyamodni, mely oly igen kevés kilátást nyújtott eredményre, miután az erős odanövések a tokhoz és egyátalában a régen dühöngő szivárványlob megnehezíti és talán meg is hiúsítja a műtétet. Azon kivül még azon gyanú is fennállott, hogy érhártya ujképlettel van dolgunk, miért is a haszontalan szemteke eltávolítását ajánlottam, mibe a beteg örömest beleegyezett. A szemteke bonczolása ujképletet nem mutatott fel, hanem tökéletes reczegleválást terjedelmes másodlagos érhártya- és szivárványhártya lobbal. Miben különbözik ezen eset a sarcomafélétől és lehet-e a fennálló különbségekre fektetni a megkülönböztető kórismét ? A különbség a két eset között nem csekély, és úgy hiszem, hogy hasonló körülmények alatt igen hasznavehető a kórisme megállapítására. Már az, hogy a második esetben a szemtengely hosszabulás ban és a sokáig fennálló vértorlodásban elég világos magyarázat volt adva a reczegleválás keletkezésére nézve, az elsőtől lényegesen megkülönbözteti. De itt a reczegleválásra még a változatoknak azon egész sorozata is következett, melyet a reczegleválás későbbi időszakában szoktunk találni, még a szürke hályog sem hiányzott. Igaz, hogy mindamellett a szemteke meg nem puhult, de keményebb lett, és sugárzsába keletkezett, szóval glaucomatosus bántalom csatlakozott hozzá. De mily nagy különbség a glaucoma megjelenési módjára nézve, az első esetben legheveuyebb alak, kiállhatatlan kínokkal (oly rögtön támadt, hogy a betegre nézve az első jele lett volna a szembajnak, ha véletlenül nem próbálja a szem láterejét pár nappal előbb); a másodikban lassan lefolyó inkább idült mint heveny alak, tűrhető, sőt hónapokon át még munka mellett is eltűrt állapot. De azért korántsem fogom állítani, hogy egyátalában biztos kórisméről szó lehet az érhártya ujképletre nézve, ha a beteget csupán csak a glaucoma időszakában és csak rövid ideig észleljük. Mellesleg legyen mondva, hogy eljárásunk — eltekintve a jóslattól — ugyanaz lehet mind a két esetben; még ha véletlenül nem is volna jelen sarcoma, mi a mondottak szerint oly nagy ritkaság, legjobb a szemteke eltávolítása már a rokonszenvi szemlob elhárítása tekintetéből*). Egészen másként áll a szóban levő kóralak — sarcoma Chorioideae — kórisméi kérdése, ha a glaucoma előtti időszakban látjuk az esetet. Már mondva volt, hogy a sugártest táján fejlődő husdagok felismerése semmi nehézséggel sem jár, ezek többnyire előrenyomulnak, és vagy a szivárványhártya mögött, vagy még a csarnokban is megjelennek. Egy ilyen, az utóbbi helyet elfoglalt sarcomét pár év előtt láttam egy 32 éves rabbi bal szemén. Hogy a sugártest táján fejlődő husdagok ritkábban és csak igen későn szoktak reczegleválást előidézni, onnan van, mivel az úgynevezett pars ciliaris retinae sokkal szorosabb összefüggésben van az uveával mint a tulajdonképi reczeg az érhártyával. Az 1868-ikiheidelbergigyülekezeten Knapp és Wecker *) Ezen előadás óta újra volt alkalmam oly glancomat látni — s pedig ez esetben idült glaucomát — mely az érhártya ujképlet jelenlétét engedte kórisméim a reczegleválás által. Talán máskor erre vonatkozó részleteket fogok közölhetni.- 54 — között a felett folyt a vita, vájjon mindjárt a (hátsó) sarcoma keletkezésekor lép-e fel a reczegleválás vagy csak későbben. Grafe mind a kettőt lehetségesnek állítá saját tapasztalása szerint, de sokkal gyakoribbnak tartotta az előbbit. Az óta Becker*) igen érdekes eseteket közölt, melyekben az érhártyasarcoma a sárga folt táján fejlődött és szintén reczegleválás nélkül folyt le. A macula lutea táján, mint tudva van. a reczeg szintén szorosabban összefügg az érhártyával mint a többi helyeken. mi némileg megmagyarázza a leválás kimaradását; ahhoz jönne még azon körülmény is, hogy ezen helyen nagyobb visszerek nem lépnek ki a szemtekéből, nyomásuk tehát szintén járulhat a savós izzadmány létrehozásához. Becker továbbá még olyan sarcomákat illetőleg is * melyek nem a nevezett két helyen fejlődnek, különbségeket észlelt a kisérő reczegleválásra nézve, a szerint amint a szerűtek® felső, alsó vagy oldali táján keletkeznek. Ha az alsó tájon székel, akkor a kisérő savós izzadmány szét fog terjedni minden oldal felé és természetesen a reczeget maga előtt tolni, és mig a reczeg az ujképlet csúcsán megmarad, itt tehát lehet néha az ujképlet edényeit a még kissé átlátszó reczegen keresztül felismerni. Természetesen egészen másként lesz a viszony, ha az ujképlet a felső vagy az oldali tájon ül, mivel ott a savós izzadmány saját súlya szerint sülyedvén a dagot inkább álezázui képes. Egyátalában mondhatni, hogy az ujképletnek kórismézhetése reczegleválás mellett attól függ, vájjon minő vastag azou savós réteg, mely a reczeget elválasztja a dagtól. Azért történik, hogy ez utóbbinak továbbfejlődésénél a felismerés megint könnyebb lesz, mivel a dagnak csúcsa most újra hozzá ér az előtte fekvő reczeghez, melyen keresztül néha az ujképlet saját edényeit láthatni. Ez pedig a fődolog, mert a reczegleválás alakja, illetőleg felületének mivolta sok tekintetben tévútra vezethet. Már régen tudva van, hogy oly levált reczeg, mely nem hullámzik, ránezokat nem mutat, hanem merev hólyagot képez, gyanús. Biztosan csak akkor állíthatjuk, hogy mögötte új képlet létezik, ha azt magát, illetőleg edényeit a reczegen keresztül látjuk. Ilyen esetet e tavaszszal láttam, melyben a reczegleválás már az által tűnt fel, hogy a neki megfelelő külső szemtekerészen igen vastag kitágult visszerek voltak jelen (Góliátéralkreislaul). A levált reczeg a szemteke alsó felében meredek kék dombot képezett, melynek csúcsán sötét kanyarult csikók merültek fel Sok, igen sok függ végre az üvegtest átlátszósági fokától. Ha az üvegtest zavaros, akkor le kell mondanunk minden határozott ítéletről. Közelebb egy brightkóros nőt észleltem, melynek mindkét szemében reczegleválás volt jelen. A jobb szemben az üvegtest átlátszó, a reczeg csak lent leválva, a le nem vált részén, valamint a látidegdombcsa körül az ismeretes lobtünetek voltak láthatók. A bal szemben az üvegtest oly zavaros, hogy csak nagy nehezen lehetett a hátul fekvő részeket felismerni. Itt majdnem az egész reczeg leváltnak mutatkozott, az általa képzett dudor nem mutatott semmi hullámzást, belső fala meredeken ment át a lencse hátsó tájából hátfelé egy hullámzó lapos reczegrészre. Itt kérdés lehetett ujképletről, melyet pedig határozottan állítani már a sajátságos szövemény (Morb. Brighti) de még a részek nagy zavarossága miatt nem lehetett. A halál után történt szembonczolás roppant vérömlenyt mutatott a bal szemben, mely a reczeget egész terjedelmében előretolta, és alvadás utján szilárdulván azt hullámzás nélkül kifeszítve tariá. Kórodai esetek. közli Schüler Vilmos tr. ny. r. szemésztanár Kolozsvárit. (Folytatás) 9. Gyútokrészlet a sugártájon hatolt a szemtekébe. — Wessely Ferencz, 18 éves esztergályos inasnak jobb szemébe pajtásai által elsütögetett gyútokok egyik éből darabka réz pattant. Kögtön heves fájdalom állott be, a látás elveszett, a vérzés csekély volt. Következő éjjel erős f'áj-*) Zur diagnose intraocularer Sarcom. (Archiv, f. Augen- und Ohrenheilkunde I. II. 214 1. 4*
