Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-08-04 / 4. szám
55 56 dalmak miatt nem áthatott, hideg vizet borogatott szemére. Másnap, 1871-ki febr. 14-én hozzánk jött és a kórodára felvétetett, következő lelettel: bal szem sértetlen; jobb szemen a szemhéjak kevéssé vörösek és vizenyősen dagadtak, tekeköthártya fölül középszerűen belő veit, alól vérrel aláfutott, sötét vörös, kiemelkedő; a külső sugártájon, a szaruszéllel majdnem párirányosan és tőle mintegy 2'" távolban 2%'" hosszú szakított seb a tűikben és sugártestben, melynek szélei kissé kiemelkedők de nem tátonganak, a sebben nem fekszik elő sugártestrészlet vagy üvegtest; a szaru tiszta, a mellső csarnok külső fele rendesnél mélyebb, itt egy vérrőg foglal helyet, a láta oly nagy mint a sértetlen bal szemen, fénybehatásrajól—csak külső ré zében renyhén—mozog; szemtükkörrel a szem belsejéből nem nyerhető viszfény, a látás fényérzés megmaradásáig lefokozott,' a teke összeállás csaknem rendes. — Rendelés: 10 piócza a halántékra, többszöri atropin becseppentés, hideg borogatások a szemre, ágyban fekvés sötét helyen. A sérülés komoljnak volt veendő, mert a sugártájt érintette, vérömlenyt az üvegtestben kellett felvenni, a gyútokrészlet bizonnyal a szemben volt és hosszantartó lobos tüneteket volt előhozandó, de még talán reczegleválást is okozott. Legjobb kimenetelként várni lehetett, hogy a seb beheged, a gyútokdarab betokosodik és ez által a későbbi időkre ártalmatlan lesz, és hogy talán az üvegtest is feltisztul, úgy hogy több kevesebb látás is állhat helyre; kevésbé kedvező esetként a gyútokdarab genyes kiküszöbölése is a lehetőségekhez tartozott. A betokosodás leginkább nyugalom által volt elérhető, ez ajánltatott tehát mindenek fölött a betegnek. Az említett kezelési eljárás alatt az izgatási tünetek apadtak, úgy hogy febr. 24-ón a kórkép a következő volt: szaru és csarnokviz tiszta, láta tág, az üvegtestből a seb irányában szürkés sárga viszfény nyerhető oldal világítás mellett (genyes beszüremkedés), a köthártya nagyon kevéssé belövelt, nem vizenyős, a vérömlenyek eltűntek, mérsékelt körkörös de kívül jelentékenyebb sugárbelöveltség, a seb tája nem emelkedik ki, a seb maga záródott, szürke esik alakjában felismerhető, fájdalom semmi. Febr. 27-én a borogatások elhagyattak, védkötéssel a beteg a szobában járkálhatott. Márcziushó folyamában a seb táj kiemelkedni, a sebszélek tátongani kezdtek, a seb mélyében geny mutatkozott, a látában az üvegtestből mind telitettebb sárga viszfény volt nyerhető, fájdalmak és nagyobb fokú sugárbelöveltség is jelentek meg időnként. Vártuk hogy a genyedési folyamat a gyútokdarabot ki fogja küszöbölni, de ez nem történt, mert aprilhó elején a sebtáj ismét le volt lohadva, a szem halavány, az üvegtestben edények képződtek, mi oldalagos világításnál tisztán volt felismerhető. April 8—ig heves lobtünetek álltak be, a sebtáj dombosán kiemelkedett, a köthártya vizenyős és egyenletesen vörös lett, a szivárvány majdnem a szaruig nyomatott elő, a csarnokviz megzavarodott, a láta szűkült úgy hogy a sugártest és lefolyó nagyfokú lobos folyamat tüneteiből most már mitsem lehetett látni, a fájdalmak rendkivül hevesek lettek. Hideg borogatások, Morphium befecskendezések, vérelvonás csak kevés enyhítést hoztak. Miután az eddigi lefolyás mutatta, hogy az izgatási és lobtünetek egyhamar véget nem fognak érni, sőt hogy félni kell időnkénti kifakadásuktól; hogy az idegen lest nem küszöböltetik ki, és így a szem jövendőbeli nyugalmas állapota sem lett biztosítva, sőt a másik szemen rokonszenvi szivárváuy-érhártyalob is állhat be idővel; hogy látás visszatértére semmi kilátás ; hogy a jelenben beállott lobtünetek szemtekelobig fejlődhetnek, — legczélszerübbnek látszott mindezen bajoknak egy csapással venni elejét és a szemtekét kiízelni. Ezen javalatuak megfelelőleg april 12-én a kiizelést bódítás igénybe vételével véghez vittem. Utána a sebes felületek hehegedése a rendes módon következett be és a beteg april 26-án elbacsáttatott és ismét munkához láthatott balszemével. A kiizeit szemteke vízszintes átmetszete a sérülés helyét tüntette elő: e tájon a sugárnyujtványok a rendesnek mintegy négyszeres nagyságára voltak felduzzadva, a hátsó csarnok genyes izzadmánnyal kitöltve, ez által a szivárvány előre, a lencse hátfelé és az ellenoldalra tolva, az egész üvegtest genyesen beszüremkedve. Idegen testet és reczeglevállást az átmetszet nem mutatott, de ezek a teke alsó részében lettek volna keresendők, ha a készítményt nem akartuk volna kímélni. 10. A köthártya és szaru megégetése olvadt vas felcsapódása által. — Turgel János, 53 éves, aczélgyári munkásnak jobb szemébe 1871-ki febr. 9-én éjjel munkaközben olvasztott vas cseppek csapódtak fel. Reggeli 6 órakor a gyári orvos a szemet megvizsgálta, de égetésen kívül semmit sem talált. Később a beteg fia a belső szemzugból darab kihűlt és megszilárdult vasat vett ki! Hideg borogatások alkalmaztattak. Fájdalmak igen nagy fokban állottak be mindjárt a sérülés után, a szemhéjak gyorsan dagadtak ki. Beteg febr. 16-án vasúttal jött Bécsbe és a kórodára. Ekkor következő állapotot mutatott a jobb szem: a felső szemhéj már csak mérsékelten dagadt, leginkább a szemöldök alatt, hosszredői felismerhetők; véres-genyes váladék letörlése után beteg képes szemhéjrését némileg megnyitni, a felső és alsó szemhéjszél belső harmada égetési pörkkel fedett; a teke köthártya a belső-alsó szaruszél mellett nagyon mélyen elégetett, úgy hogy itt a tűik csupaszon látható, a külső-felső szaruszél mellett szinte elpörkösödés van, itt kevésbé mélyen hat, de kiterjedtebb. Az átmeneti köthárty n nincs pörk, a szemhéjbelin csak alól, szemben a tekén lévő mély anyagvesztett hellyel; a nem sérült köthártya részek véraláfutásokat mutatnak, egyenletesen belöveltek, duzadtak, a sérültek gennyel fedettek ; a szaru, egészben véve, megmaradt, halántékfelé leginkább, orrfelé valamivel kevésbé átlátszó, úgy hogy a barnaszinü szivárványt és a meg nem szűkült látát felismerni lehet, de a fönebb említett köthártyabeli pörkökkel határosán a szaruszél fekélyesedést mutat, így belül-alól, hol a fekély alapja genyesen beszüremkedett, és kivül-felöl, hol az állományhiány a szaruszél mentében mintegy 3hosszú és a szaruközép irányába mintegy 1“' széles, itt a fekély alapja csak némileg szürkés. Rendeltetett: az égetési fekélyek napjában többször fecskendeztessenek le langyos vízzel, a kőthártyára birsalmamag főzete cseppegtessék időnként hogy a sebes felületek egymáshoz ne tapadjanak és össze ne nőjjenek, a szaru bántalmazottsága miatt atropin cseppentessék be, a szem takartassék el olajba mártott vászondarabbal, erre rakott tépettel, mely ismét 2 ragtapasz csikkal rögzitessék. Éjjelre Morphium fecskendezés bőr alá. Febr. 21-ig a fájdalmak még nem enyhültek, a szemhéjak ugyan gyorsan ledagadtak, de a szaru a két ellentetés megperzselt széltől a közép felé mindinkább beszüremkedett, elpubult, sárgásszürke péppé elmállott, mit onnan hittünk kiindulönak, hogy a szaru táplálása a sugáredényekből a két s aruszéli mély égetések miatt akadályt szenvedett. Febr. 23-ára a szaru le volt foszolva, a szivárvány szabadon feküdt elő, a fájdalmak mintegy megszakadtak. E nap éjjelén beteg álmában kezével szeméhez kapott és heves fájdalmakra ébredt fel. A következő 4 nap alatt a szivárvány kinyomult, a lencsetok megszakadt, a lencse kijött, a lencse és szaru helyébe genyesen átszüremkedett üvegtest lépett elé. mely dugasz alakjába kifelé állott, heves fájdalmak közepette az egész teke kifelé nyomult, mozgékonyságát elveszítette, a szemhéjjak felduzzadtak, az egész szemtáj ökölnagyságnyira dagadt fel, a fényérzet elveszett, a köthártya bő genyes váladékot termelt: szemtekelobb volt kifejlődve. 6 napig beteg rendkivül szenvedett. Azonkívül a fájdalmak enyhültek, a daganat múlt, úgy hogy marczius 14-én a szeintáj nem domborodott többé ki, a héjak petyhüdtek voltak, a köthártya alig duzadt és kevés váladékot képező, a szemteke rendes állásába visszavonult és mindenfelé jól mozgatható, a szivárváuy lapos és a teke mellső nyílását elfedő felületén sarjadzó. Ekkor a felső szemhéjszél perzselt és sebes része a szivárvánnyal érintkezett és minden ellen kísérlet daczára vele össze nőve, Symblepharont képezett. Midőn beteg marcz. 21-én hazabocsáttatott, már a teke zsugorodásnak indult és kisebbedésével a szemgödörben vissza esve a felső szemhéjat is magával hátra húzta. Ha visszatekintünk ez eset lefolyására, meg kell vallanom, hogy a midőn a beteg még kevéssé fekélyes részei vették igénybn főfigyelmünket, ezeknek a tekéhez való növését megakadályozni hittük főköteleségünknek. És ime, néhány nap múlva a baj olyan váratlan fordulatot vett, hogy a szemhéjakra nézve czélunk elérése biztosnak látszott, de a szaru a szél én levő mély égetések folytán táplálásában zavartatván, egészen elpusztult. Ekkor a szivárvány szabadon feküdt és a felületéről képződött sarjadzások a szaru helyét pótló lapos hegszövetet (Phthisis corneae) állítottak volna elő, a teke alakjának és mélyebb részeinek sértetlen maradásával, a fényérzet megmaradt volna, bár menyileges látás már
