Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-08-04 / 4. szám
51 52 lakásokban hallották. A vérzés rendkívül bő vala, közvetlenül a műtét befejezése után % szem. szunyáit fecskendeztem a bőr alá. A műtét által okozott fájdalom pár óra múlva enyhülvén még az nap megszűnt. Más nap a beteg megelégedettnek látszott, mivel pár óráig jól aludt, és most még is azon reményt táplálta, miszerint a szemteke eltávolítása szükségtelenné lett. A seb vonalszerű, véres, a coloboma párhuzamos széleket mutat és fekete háttért, kis mennyiségű vér a szaru és szivárvány közt. A szemteke mint eddig erősen belövelf, tapintásra kevésbé fájdalmas. A beteg jól érzé magát 18-ikig, mikor uj erős zsába állott be. A coloboma már szükebb volt, a még mindig párhuzamos szélek piszkosok, a sebhely körül szürkés izzadmány. Igen gyenge kis érütés, hűvös végtagok, álmatlanság, étvágyhiány, roppant lankadtság. Belsőleg kinal szunyallal; meleg illatos borogatások a szemre. Máj. 19. már alig látni a colobomát, szélei — melyek szűrkés izzadmány által össze vannak tapadva — annyira közeledtek egymáshoz, azon kivül vékony vérréteg fedi a szivárvány többi részét. Falura mentem és így csak négy nap múlva láttam a beteget, ki akkor már kérve kérte a szem eltávolítását. Fájdalom felváltva erősebb és enyhébb, de tökéletesen soha sem szűnik meg. A szaru, valamint az alatta fekvő részek áthatva vértől, úgy, hogy a csarnok nem látható, valódi cornea sanguinea, mint azt Ammon lefestette. Május 24-én távolítottam el a szemtekét a szokott módon, a Tenonféle seb széleit varrattal kötvén össze. A lefolyás igen jó volt, a beteg pár nap múlva kijárt és mindeddig igen boldognak érzi magát. A szemtekét egy órával későbben bonczolván, azt két részre osztottam függőleges metszéssel, mely hátul a látidegtől befelé esett. A szemteke nagyságát illetőleg mind a 3 fő átmérője körülbelül 25 mm., alakja ennek folytán kerekded vala. A metszés alkalmával kissé zavaros sárgás piros folyadéknak nagy mennyisége ürült ki, mely a reczeg és érhártya közti tért elfoglalta volt. A reczeg ugyanis kúp alakú kötelet képezett, melv a látideg végétől a lencse felé húzódott, ez utóbbit hátulról foglalván mellső végébe. A látidegtől le- és befelé az érhártya emelkedik majdnem mogyoró mekkoraságu dag alakjában, mely dag két részből áll, egy kerekded magos és egy lapos részből. A kisebb, kerekded rész közvetlenül a látidegdombcsa mellett van, mekkorasága körülbelül nagy borsónyi, emelkedése mintegy 5 mrnnyi, szélei igen meredekek. Ezen rész mély barázda által el van választva a nagyobb lapos résztől, mely legyező (fächerförmig) alakjában terjed az egyenlítő tája felé, ott éles határ nélkül az ép érhártyába átmenve. Mind a két dagrésznek felülete sötét fekete, némileg fényes; ósszeállása szilárd, nyomásnak ellentálló. Megemlítendő, hogy ezen dagon kivül még más rendellenesség is találtatott az érhártya terén, és pedig a látidegdombcsa szomszédságában, de a nevezett dagtól le- és kifelé. Ott t. i. az érhártya felülete körülbelül 8 mm. átméretü helyen piszkos sárgás-szürke, fény nélküli és kissé a többi érhártya színvonala fölé emelkedett. A megfelelő külső tülkhártyatájon sötét-barna folt volt látható, jeléül annak, hogy a tülkhártya e helyen megvékonyult. A szemteke többi részeiről csak annyi legyen itt említve, hogy a lencse átlátszó kocsonyás volt, a sugártest és szivárvány fris véres izzadmánynyal fedve találtatott. A dag külső jelleme után ítélve, nem lehetett kételkedni, hogy sarcoma egyik nemével van dolgunk. Scheuthauer tanár megvizsgálta, és azt M elanosarcomának ismerte fel, „mely nem igen sejtdus, magában az érhártyában székel, az ér„hártyának lamina vitreája, valamint a tülkhártya tökéletesen „épek, mely két hártya között terjed az uj képlet; ezt több át„metszeten tisztán lehetett látni. A levált reczegen valamennyi „szövetrész felismerhető, kivéve a pálczika- és csapréteget, mely „tökéletesen hiányzik. A látidegrostok, valamint a látidegducz.réteg kissé hájasodott állapotban , a támrostok szaporított „mennyiségben találtattak. A híg folyadékban, mely a reczeg„és érhártya közti térből kifolyt, meglehetősen fris vörös vér„tekecskék és barna festanyag-szemcsék kerekded Protoplasma„töredékekben találtattak fel, melyek talán a reczeg felhámi „festanyagrétegéből származnak. “ A bonczlelet tehát ezen esetben fényesen igazolá a kórismét. Vegyük most ezen utóbbinak egyes mozzanatait szorosabb elemezésre a végből, hogy felelhessünk azon kérdésre, vájjon lehet-e minden hasonló esetben az érhártyai sarcoma kórisméjét szilárd alapra fektetni ? Fő jelenség volt a heveny glaucoma-roham. Hogy ez nem a közönséges elsőleges glaucoma lehetett, kétségen kivül állott a kisérő tünetekből. A beteg szem már ezen roham előtt tökéletesen megvakult volt, mit az egyén csak véletlenül vett észre. Igaz, hogy sok esetben idült glaucoma több ideig jelen van, mielőtt a heveny glaucoma kitőr, de még egyszer sem fordult elő esetem, melyben ily körülmények alatt a körfolyamat tökéletes vakságig fokozódott volna a nélkül, hogy az egyénnek róla tudomása volt volna. Mivel idült glaucoma általi megvakulás mindig a belnyomás roppant öregbedése útján jön létre, mely ezen alakban szintén sokáig tartó, félbenhagyó zsábával párosulva jár. Igaz, hogy az úgynevezett glaucoma simplex minden zsába nélkül folyhat le, de erre megint nem következik a hevény roham. Maga a kitérő kancsalság szintén inkább mutat minden más belszemi bajra mint közönséges glaucomára. De mindenek felett áll kórisméi tekintetben a reczegleválás jelenléte, mely közönséges glaucománál soha sem szokott jelen lenni, de mely igenis egészen más körfolyamatot képvisel. Tehát egy igen sajátságos és sok tekintetben ellentétes szöveménynyel: glaucoma acutum és reczegleválással volt dolgunk. Hogy melyik a másodlagos, arra nézve természetesen kétség nem állhat fenn; de nézzük meg közelebbről a kettő közti viszonyt. A reczegleválás — fájdalom — igen gyakran előforduló szembaj, mely majdnem kivétel nélkül gyógyithatlan vakságra vezet és igy minden szemorvosnak bő alkalma van e szomorú folyamatot kezdetétől végéig észlelni és tanulmányozni. Mit szoktunk pedig a reczegleválás későbbi időszakában a szemen tapasztalni? A glaucomának épen homlokegyenesti ellentétét t. i. a szemteke megpuhulását és sorvadását. Ez pedig rendesen másodlagos szivárváuyhártyalob és szürkehályog keletkezése mellett és után szokott létre jönni. Ha tehát, mint az előadott esetben, reczegleválás mellett a szemtekét nem látjuk megpuhulni és sorvodásnak indulni, nem látjuk a lencse homályosodását, hanem a leghevenyebb glaucomát, jogosan tehetjük fel. hogy a reczegleválás maga nem elsőleges, azaz nem képezi azon kórnemet, mely egyszerűen és egyetlenül az érhártya savós izzadmánya által lép fel, hanem hogy maga a reczegleválás másodlagos tünet, mely egy, a reczeg mögött létező, lassan növekedő uj képlet által van feltételezve. Ez is Graefe érdeme, hogy ő már korán figyelmeztetett arra, miszerint ujképlet valószínűséggel kórismézhető oly levált reczeg mögött, melyhez a belnyomás öregbedése és sugárzsába csatlakozik. E valószinőség még most is tagadhatlan, bár be kell vallanunk, hogy kivételes esetekben közönséges reczegleválás mellett mintegy glaucomatosus keménység áll be, és ellenkezőleg némely érhártya ujképlet mellett a s/emteke legalább időnkint megpuhul. Graefe utolsó munkálatainak egyikében *) e tárgyról szólván említi, hogy csupán kétszer észlelt határozottan glaucomatosus folyamatot reczegleválás után. Magam is észleltem egy ilyen esetet, melyett itt röviden felemlítek. B. M. 49 éves férfi jött hozzám 1862. október havában jobb szemének haladó hanyatlása miatt. A láterő nagyon csökkent volt, minek okát a szemtükörrel terjedelmes reczegleválásban találtam, mely majdnem az egész alsó félre kiterjedt. I A láttérnek megszorítása ennek megfelelő volt. Egy évvel előbb gyanús fekélyedésben szenvedett a jobb orrüregben, melyet — miután 1846-ban Chancre jelen volt — higanynyal gyógyítottak. Azon idő óta nem szűnt meg a jobb szemnek izgatottsága és vértorlodása, mely lassankint a mostani állapotra vezetett. A reczegleválásra nézve fontos volt különben a *) Zusätze über intraoculare Tumoren Arch. f. Ophth. XIV. II. 103, 1.
