Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-08-04 / 4. szám
SZEMESZET Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 32-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 4. SZám. Vasárnap, augusztus li-kén. 1872. Tartalom: Nehány adat az érhártya ujképleteinek felismeréséhez. Dr. Hirschler Ignác z tr.-tól. — Kórodai esetek. Közli Schnlek Vilmos tr., ny. r. szemésztanár Kolozsvárit. (Folytatás.) — Visszapillantás a pesti szegény-gyermekkórházban 1869. jan. hó 1-től 1871. deczember hó 31-ig kezelt szembetegségekre. Vidor tr.-tól. (Folytatás.) — Lapszemle: Az egészen kis gyermekek látása Cuignet tr.-tól. Néhány adat az érhártya ujképleteinek felismeréséhez. *) Db. Hirschler iGNÁcz-tól. Az érhártyában székelő ujképleteket kórisméi tekintetből lehet, de kell is, két osztályba sorozni, melyek egyikében az érhártya sugár részében fejlődő dagok, másikában az érhártya hátsó részéből kiinduló ujképletek foglalnak helyet. Mig az első sorban levők rendesen elég korán ismerhetők fel, a másik sorbeliek kórismézése sokféle nehézségekbe szokott ütközni. A sarcoma, melyről itt szó van, az első időszakban többnyire nem okoz fájdalmat, tehát nem ébreszti fel a beteg figyelmét, és a szem működését sem zavarja meg jelentékeny módon az első időben, ha székhelye csak némileg távol esik a szemtengely hátsó sarkától. Tovább fejlődésével a reczeg rendesen leválik az érhártyától savós izzadmány által, mely szövemény hosszabb időre tökéletesen, álczázni szokta a tulajdonképi korállapotot, nevezetesen addig, mig a belnyomás nagyobbodásával az orvos nem lesz figyelmes azon ellentétre, mely a reczegleválás és a szemteke feltűnő feszültsége között létezik — ellentét azért, mivel a reczegleválás rendszerint a szemteke puhaságát és haladó sorvadását szokta maga után vonni. Ha a belnyomás később növekedve valódi glaucomát idéz elő. a mennyiben a szemteke kőkeménysége mellett lobos tünetek lépnek fel, egyszersmind a viznedv zavaros lesz, a szivárványhártya előrenyomul, és erős sugárzsába gyötri a beteget — s mind ezen tünetek mellett jelen van reczegleválás : akkor az orvos jogosan teheti fel, hogy a reczeg nem változtatta helyét egyszerű savós izzadmány folytán, hanem hogy ez utóbbi a maga részéről egy ujképlet jelenlététől volt feltételezve. Egy közelebb észlelt eset rajzolása legjobban fogja illustrálni a kórismére nézve fennálló kérdéseket és nehézségeket. S. 1). 28 éves kereskedősegéd f. é. május 7-én a reggeli betegrendelési óra végén jelenkezett nálam, mikor már menőközben valék. Miután arczkifejezése nagy fájdalmat sejtetett, még az ajtó mellett néztem meg bal szemét, melyet épen fájdalmassága miatt zsebkendőjével fedve tartott. Rajta már az első megpillantásnál a heveny glaucomának minden külső jele látható volt. A szemhéjak kissé duzzadtak, a szemhéjrés szükebb, a szemteke belövelt, a szaru fénytelen, a csarnok sekély, a láta rendesnél tágabb, széle vékony, szabálytalan, fényre mozdulatlan, a közegek zavarosak, a szerateke kemény. A fájdalom a felső szemgödörszéltől kiindulván, kisugárzik az illető félfejre egész a nyakszirttájig. A beteg röviden említi, hogy már négy nap óta minden éjszakán nagy kint szenvedett, mely azonban reggel mindeddig meg szokott szűnni. Csak ma a fájdalom folyton tart és minden perczben növekszik. Miután észrevettem, hogy a beteg szem meglehetősen kancsalit kifelé, mi egyszerű heveny glaucománál nem szokott előfordulni, megjegyeztem a betegnek, hogy ezen szem talán már régen nem látott kellő *) Előadatott a budapesti k. orvosegylet f. é. junius Só 15-én tartott rendes gyűlésében. módon. Erre ő elbeszéli, hogy csakugyan múlt héten véletlenül rá jött, miszerint bal szeme mit sem lát. Felesége ugyanis nálam tanácsot kért látakadályai miatt, mire hazajővén csodálkozását fejezte ki a felett, hogy egyik szeme sokkal roszabbul lát a másiknál. Férje akkor maga szemeit erre nézve megpróbálván, nagy meglepetésére azt vette észre, hogy bal szeme tökéletesen vak, mely felfedezés öt annyira meglepte, hogy jobb szemét betartván ismételten kérdezte nejét, váljon nyitva áll-e bal szeme vagy sem. De ő fovább nem törődött megvakult szemével, mig pár nap múlva az éjjeli fájdalom be nem állott. Bővebb nyomozásra szabad idő nem lévén, felkértem a jelenlevő Torday tr. barátomat, hogy a betegnek házánál szunyal-befecskendezést csináljon a fájdalom ideiglenes csillapítására. Más nap meglátogattam a beteget, magammal hozván a szivárványmetszésre szükséges műszereket, azonban szemtükörrel megvizsgálva a beteg szemet, a közegek nagy zavarosságának daczára meggyőződtem a reczeg tökéletes leválásáról, miért is a szivárványcsonkitástól egyelőre elálltam, az eset szorosabb nyomozása és észlelése szándékával. Több mint valószínű volt most előttem, hogy a reczeg mögött ujképlet van jelen, mely alattomosan fejlődve a kórjelek egész sorozatát előidézte: mórt, kitérő kancsalságot, reczeg-leválást és végre másodlagos heveny glaucomát. A beteget azonnal arra figyelmeztettem, hogy a szivárványcsonkitás, melyet a fájdalom megszüntetése érdekében terveztem, aligha fog megfelelni a várakozásnak, miután oly kórállapot van jelen, mely még a nevezett műtét után is tovább fog fejlődni, miért is a szemteke eltávolítását kell az egyetlen észszerű eljárásnak tekintenem. A fájdalom különben, a tegnapi szunyal-befecskendezésre elállván, látogatásom idejében még nem jelenkezett újra; miért is testi nyugalmat és újabb befecskendezést rendeltem azon esetre, hogyha a fájdalom este felé visszatérne. ' Vissza is tért az, és pedig minden nap, de nem egyforma fokban, egy nap erősebben, más nap enyhébben; a szunyái majd belsőleg adagolva majd bőr alatti befecskendezésben tette némileg türhetővé azt. A beteg egyrészről a szem kiirtásától irtózván, consiüumot kért, mely máj. 14-én Siklósy tr. úrral meg is tartatott. A nevezett t. ügytárs ur szintén meggyőződött a szöveményes tényálladékról, azonban szigorú ellenjavaslatot a szivárványcsonkitás ellen nem talált. Május 15-én vittem végbe a szivárványcsonkitást felfelé, mely műtétet csupán a beteg óhajtására elővett kísérletnek tekintettem, és pedig olyannak, mely czélhoz nem vezetend. A műtét a betegnek roppant érzékenysége folytán némi nehézséggel találkozott, a mennyiben csak a legnagyobb erőszakkal bírtam a szemtekét annyira lefelé húzni, hogy a lándzsával a tülkhártya illető helyén (a felső szaruszél mellett) hatolhattam be. Miután a szivárvány közvetlenül a szaru mögött feküdt, nem ürült ki semmi viznedv, vagy legalább oly kevés, hogy nem vettük észre, de a szivárvány sem esett elő, daczára hogy a seb jó 2"'nyi hosszú és szabatos meredekségü volt. Midőn a szivárványt csipeszszel megfogtam és ollóval lemetszettem, a beteg oly iszonyúan jajgatottf, hogy a szomszéd 4
