Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1871-07-30 / 4. szám

63

64

ritkábban a könymirigy és az őt körülvevő kötszövet lobja is verethet csontüszökhöz. Valamint:

4. a szemür közelében fekvő csontürök daganatjai és tájogjai is. Nem különben:

5. a koponyaürnek a homlokcsonton vagy annak közelében támadt dagjai és a kemény agykér lobja.

6. Üszkös folyamat fejlődhetik a szemür csontjaiban akkor is, ha valamely dag kiirtásánál a szemüregből, a csonthártya kisebb nagyobb kiterjedésben lemezteleníttetett, vagy szétroncsoltatott.

7. Ide kell végre számítani mint támasztó okokat, a szemürszél közelében, az arczon vagy homlokon támadt, genyedéssel és

fekelyedéssel járó lobokat a lágyrészekben.

Befejezésül, mint az értekezés harmadik része, a könyszervek közelében észlelteim szokott szemürbeli csontszú külön van tárgyalva és nehány kóreset részletes leírásával megvilágítva. Szerző nem azon csontszúról értekezik itt, mely a könytőmlő genyes lobja következtében a könyvezeték csontfalazatán létrejön, hanem hasonló elsődleges megtámadtatásáról a szemüreg ezen csontjainak, mint a többiekre nézve az első fejezetben kifejtett. Támadásakor ezen csontbántalom, az alakot és keletkezési helyet illetőleg, megfelel a könytömlődaganatnak; és később másodlágos úton csakugyan valódi könytömlődaghoz és sipolyhoz vezethet. Egybe van kötve a könyvezeték elzáródásával a csonthártya megvastagodása vagy a csont kinövése, széttolatása-, és más szervi megváltosások folytán a lágyrészekben. Különben a kórjellegek ugyanazok, melyek az első fejezetben felsoroltattak, csupán a kórt jellemző daganatnak a belső szemzugbani megjelenése teszi a különbséget. Ezért átalánosságban nem nehéz a kórisme, midőn a belső szemzugban találkozunk ilyen daganattal; de nem oly könnyű akkor, midőn az nem oly határolt, hanem beterjed a könytőmlő csontjaiba.

Ilyenkor a könytömlőlob és elsődleges csantszú megkülönböztetésére nézve irányadó az, hogy ez utóbbi dagja inkább kemény, kevésbé ruganyos, a nyomásnál épen nem, vagy csak jelentéktelenül fájdalmas, hiányzik a bőr veres színe, vagy az felettébb jelentéktelen; továbbá nem fejlődnek oly hevenyen és gyorsan a lobos kórtüneíek, mint az a könytömlőlobnál az eset. Még a daganat megnyílása után is olykor — nehézségbe ütközik a kórisme ; mert a sípolynyiláson át bevezetett kutasz könnyen behatol a tömlőbe, de annak falán nem talál lemeztelenített, érdes csontrészre, mivel vagy igen kicsiny lévén a csonthártyán át önkéntesen támadt nyílás, arra egykönyen nem akadni; vagy a lemeztelenített esontrész puha, sarjadzó kötszövettel van fedve, igy annak fölfedezését mintegy elpalástolja. Mindezen esetekben azonban útbaigazít az ismételt pontos kutaszolás. Nem szabad kőnyelmüen venni a könytömlőtáji daganatot soha sem, valahányszor az a megnyitás után több kevesebb ideig megtartja előbbi alakját, nagyságát és keménységét; ez legjellemzőbb kórtünete a csont elsődleges bántalmazotságának.

Gyógykezelés tekintetéből semmi kiilönösb megjegyzése nincs szerzőnek azokon kívül, miket már föllebb előadott, óvatos tisztogatás mellett a geny szabad kifolyásáról kell itt is gondoskodni (Annales d’oculistique 1870 Juillet et Aout.)

Torday tr.

Kiual mint helyi szer a köt- és szaruliártyaliántalmak bizonyos alakjai ellen.

Pboüt J. S. tr.-tól.

Előadatott az amerikai szemészek 1870 julius havában tartott gyűlésén.

Szerző B r i n z tr. és mások vizsgálatai által figyelmeztetőn a kínainak befolyására, melyet ez a fehér vértekecsek amoeboid mozgására gyakorol, nehány kóresetben megkísérelte azt értékesíteni.

I. Egy 14 éves erős testalkatú fiú köthártya-szemcsésedése ellen kezdetben jó sikerrel kezeltetett; a gyógyítás rendetlen folytatása miatt azonban oly rosznl látott hogy nem volt képes maga járni. Többféle gyógyszer sikertelen alkalmazása után sz. végre kénsavas kinalport hintett a kőthártyára. Nehány hónapig folytatva e szert a beteg bal szeme annyira helyreállott ismét, hogy olvasni is tudott vele. A szer alkalmazása fájdalmat okozott ugyan, de korántsem oly nagyot mint a kénsavas rézéleg. A fájdalmak rendszerint fél óráig tartottak.

II. Egy 17 éves leánynál, ki 6 hónapig kezeltetett eredmény nélkül köthártya-szemcsésedés ellen, hasonló jó siker mutatkozott a kinal alkalmazására. Ezen beteg állítása szerint a szaruhomályok minden egyes behintés után nagyobb mértékben tisztulnak fel mint az előtt használt szerek bármelyike által.

Szerző más esetekben is alkalmazta a kérdéses szert, de egyiknél sem tapasztalt oly kitűnő eredményt mint e köttönél. (KI. monatsbl. f. Augenhlk. 1871 januárius—marczius füzete után.) Vidor tr.

I ....................

£Az összetörő kancsalság kezelése az alkalmazkodás által.

Geben John tr.-tól.

Elóadaott az amerikai szemészek 1870 július havában tartott gyűlésén.

Szerző a következő gyógymódokat említi, melyek a kancsalság ellen alkalmaztatnak:

1. Az alkalmazkodási izom támogatása.

2. A külső egyenes izmok támogatása. Mind a kettő úgy történik, hogy az izomtevékenység munkáján az első esetben dombor, a másikban hasábüvegekkel könnyítenek, vagy gondosan ellenőrzött rendszeres gyakorlat által, minél az üvegek lassankint gyengébbekkel cseréltetnek fel.

3. A belső egyenes izmok injának átmetszése, miáltal az ellentétes izom munkája könynyíttetik;

4. Végre az atropin-becseppentések, mi által az alkalmazkodás és ezzel együtt a belső egyenes izmoknak együttérzés utján az alkalmazkodásra gyakorolt hatása megszűnik.

Szerző csupán ez utóbbi gyógymódra figyelmeztet. Ezt a kancsalság akármelyik szakában alkalmazhatni még akkor is, midőn inmetszés után újra beáll a kancsalság.

D o n d e r s mint tudjuk, azt állítja, hogy a túllátás legnagyobb fokainál csak ritkán lehet összetérő kancsalságot észlelni, mert a szemek nagyobbodott összetérése nem képes eléggé istápolni az alkalmazkodást. Erre alapítja szerző a kérdéses gyógymódot. Ő ugyanis atropint cseppent mind a két szembe, hogy alkalmazkodási erejüktől végkép megfossza, és erre azt észlelte, miszerint ily feltételek alatt az összetérési kancsalság megszűnik. Ez nyilván úgy értelmezhető, hogy a tökéletesen hüdött alkalmazkodás fölött a szemek összetérési állása nem uralkodhatik többé ; ez által pedig a kancsalság tulajdonképi oka el van távolítva. Szerző állítása helyességének megerősítése végett több kórtörténetet beszél el, és azon következtetésre jut, hogy az atropinnal és a semlegesítő üvegekkel combinált és hónapokon át folytatott kezelés a bántalmat rendszerint a domborüvegek gyógyhatalma alá juttatja. (KI. monatbl. f. Augenhlk. januárius—marcziusi füzete után.) Vidor tr.

PEST, 1871. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. (Derottya-utcza 14 szám.