Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-07-30 / 4. szám
1- 61 — Ez azon daganat, mely a szemürbeli csoutszú kórjellegét képviseli, miért ennek idejekoráni kórismerésére nagy súly fektetendő. A bántalom gyakoriságára vonatkozólag S toe h r ellenében, ki azt sokkal ritkábban előfordulónak mondja mint az idült alakot, S. állítja, hogy azon nézet egyedül a baj fel nem ismeréséből magyarázható, mert ellenkezőleg az ő tapasztalatai nyomán a heveny csontszú legalább is oly gyakori mint az idült. A már felsorolt kórjellegeken kivül jelenlehetnek még a nyirkos, görvélyes vérvegyü egyéneknél más jellemző tünetek is, mint: kancsalság, kettős látás, csekélyebb mozgathatósága a szemtekének. Egy hasonló körtünetektől kísért, ezen betgséget kézzelfoghatólag megvilágító, és a gyógykezelést ismertető kóreset részletes leírása után következőleg nyilatkozik a szerző. Hasonló daganatok mindig igen lassan gyógyúlnak ; a dag megnyitása és a geny kiürítése után a lemeztelenített csont sarjadzásának előmozdítására ajánlott és feldicsért helybeli szerek csak ritkán voltak nagyobb hatással; legjobbnak bizonyúlt renyhe gyógyipar mellett a pokolkőveli gyenge edzés; sokkal nagyobb súly fektetendő a gyógyipar kedvezőbb megváltoztatása tekintetéből az átalános véralkat javítására, mint a helybeli szerelésre. Emellett azonban nem szabad elhanyagolni a sebészet által megszabott rendszabályokat sem : végezzük kellő időben a punctiot, hogy ez által gátat vessünk a csont lemeztelenítésének; gondoskodjunk a geny szabad kiürülhetéséről; végre távolítsuk el a netalán ellöketett csontdarabot (sequester). A hátramaradt sipoly menetek rendesen lassan és csak a csontszú meggyógyulása után hegednek be; pokolkőveli edzések némileg gyorsítják a hegedést, mit azonban csak akkor engedjünk meg, ha a csontbaj már teljesen rendbejött, mert a külső nyílás időelőtti elzáródása mellett új genygyülem, tehát új dag fog képeződni, mely ismét megnyitandó. A kórvegyes egyéneknél előforduló más, fentebb megérintett jellemző kórtünetek közül a kancsalság (majd össze- majd széttérő), csaknem mindenkor kettőslátással van párosúlva, és a szemteke rendellenes helyezkedésének kifolyása. Ezen kitérése a szemtekének mindig a daggal átellenes oldalra esik, korlátolva lévén a mozgás fel, illetőleg lefelé. A kettőslátás és a teke mozgásainak megszorítása csupán járulékos kórtünetei az oldalagos kitérittetésnek. Tetemes geny kiömlésénél a szemürbe, kivált a teke előretolatásánál, a mozgathatás minden irányban fel lehet függesztve, tehát jelen lehet valódi dülszem. Ilyen esetekben a teke összenyomatása és a látideg vongáltatása elég gyakran tetemes látzavarhoz, sőt móros láttompúlathoz vezethet, mely a szemürbeli kóros folyadék idejekoráni kibocsátása után ismét végkép eltűnhet. Megeshetik azonban, hogy a megvastagodott csonthártya mögötti genygyülem lassanként előretolja és összenyomja a szemtekét, midőn a látás,miután a látideg közvetlenül nincs illetve, mégis tökéletes marad mindaddig, míg az összenyomatás által adódott gátolt vérkeringés következtében a szaruhártya meglobosodik, genyesen beszűrődik, majd elmállik. Némely ritkább esetben a szemür felső falának megbetegedésénél a nyomás következtében hűdött lesz a szemmozgató ideg felső ága, minek kifolyása: a felső szemhéj iszama és a teke fölfelé mozgatásának lehetlensége. A daganat elmúltával lassankint ezen tünetek is megszűnnek. A daganat átalában feszes, mozgathatlan alappal ül a szemür falán, legalább az egyik oldalon; csupán egy eset fordult elő, hol a kisebb dag mintegy kocsányon lógva, ide oda volt tolható a szemürben. Nyílt hullámzás csak akkor érezhető, midőn a dag legalább kis dió mekkoraságot elérve, meglehetősen előre nyomult a szemhéj alá A helyet illetőleg Mackenzie többször észlelte ezen bajt a szemür alsó falának külső részén, míg S. számos adataiból kiderül, hogy az elsődleges csontszú előjön ugyan a szemür bármely részén, azonban határozott előszeretettel vau a felső fal iránt. Hol a dag mtileges megnyitása elmulasztatott a természet végezi azt; midőn a szabad szemürbe ömlött geny sejtszövetlobot, majd tájogokat támaszt, melyek felfakadása után több sipolymenettel gyűlik meg dolgunk. Ilyenkor , iőleg ha a sipolyok hosszú időn át nyitva maradnak, mi leginkább már az idült csontszúnál fordul elő, a nagyobb szövetpusztúlás után visszamaradt heges — 62 -behúzódások következménye: n y ú 1 s z e m majd k i s z e g é 1 y lehet. Erélyes lobellenes szerelésre, miután a baj keletkezésével — leszámítva a sértési eseteket — nem igen találkoznuk, alig van szükség; hanem inkább a lágyító, majd fájdalom csilapitó és véralkat javító szerek foganatosítandók. Buja és görvélykóron alapúit elsödsleges eseteknél a higany és iblany, nem különben az antimon és brom kitartó adagolása gyógyúláshoz vezeti a legtöbb megbetegedést, hol a daganat hosszú időn át majdnem észrevehetlen lassúsággal növekszik; és itt belső kezelés mellett ajánlhatók helybeli bedőrzsölésre a hiányos vagy jődos kenőcsök is. A geny kiüriiése ellentétes nyomogatások által nem igen sikerül, és a szemtekerés, valamint a lobos lágyrészekre nézve hátrányos is, miért előnyösebb a genyszalag, vagy rendezett tépet pontos bevezetése mellett a fejnek — a geny kifolyásának leginkább — kedvező helyzetet adni; a befecskendezések akár vízzel, akár más valamely folyadékkal túlságosan izgatnak, miért S. azok alkalmazását nem ajánlja. Csontkirétegzés (exfoliation) az el nem hanyagolt esetekben vagy épen nem, vagy csak jelentéktelen fokban jött létre, ollenben hol az kiterjedtebb volt, csaknem kivétel nélkül halálosan végződött. A szemteke kifejtése vagy kiirtása csupán azon esetekben lehet elkerülhetleuül javalva, ha, mint M. B e c k egy esetében a szuvas folyamat a szemür egész hátsó részét körébe vonván eltűr - hetlen, folytonos és nem csillapítható fájdalmak mellett agy kér - lobtól kell tartani. Kisebb nagyohb fokú n y úl s zem majdnem mindig viszszamarad, kivált ott, hol önkéntes felfakadások után több sipolymenetet kellett felhasítani. Ezen éktelenség lehető leszállítása tetekintet éből mennyire lehető a megnyitást minél távolabb tegyük a szemürszéltől; a hegedős alatt ajánljunk az illetőknek gyakori pislogást vagy a szemhéj húzogatását; igyekezzünk edzések által oda hatni, hogy a heg minél vékonyabbá alakuljon. A szemürbeli másodlagos csontszúnál fel kell venni, hogy kezdetben itt is jelen volt daganat, de a legtöbb esetben csak akkor kerülnek az esetek a sebész kezelése alá, midőn már a daganat elroncsoltatott, és a sipolymeneteken át a csontszú félreismerhetlenül felismerhető. Egyedüli kivételt képeznek e tekintetben a lágyrészek és csonthártya telyes átválasztásával járó sértések után támadt csontszúk. Az esetek nagy számában azonban nem volt jelen elsődleges, tehát helybeli behatás után támadt lobos folyamat, hanem a csontszú tisztán másodlagos jellemű; azaz a lobos folyamat és genyedés nem valamely helybeli behátás folytán, és nem is az üszkös részben keletkezik, hanem attól közelebb vagy távolabb a test valamely más részében, és csak azután lepi meg a csontot. A szerzők nagy része előtt egyedül ezen neme a csontszúnak volt ismeretes. Beer (müve 2-dik kötetében) csak futólag teszemlítést a szemürbeli másodlagos csontszúról, ezen üreg lágyképleteinek genyes lobja következtében. A másodlagos csontszú ezen neménél a kórtünetek és kórlefolyás kivaltkép az által térnek el az általunk jelzettől, hogy daganat nincs jelen. Átalánosságban megjegyzendők a következők 1. A szemürbeli lágyszövetek lobja, ideértve a szem kültakaróit is, két módon vezethet csontszúhoz: a lob átterjedése által a csonthárgyára és innét a csontra, vagy tájogképződés által a lágyrészekben, midőn a geny veszteglés folytán elroncsolja a csonthártyát és üszköt támaszt a csontban. Épen nem szükséges, hogy a szemürbeli lágyképleti lob nagyon kiterjedt legyen; czélszerii kezelés, kivált a tályog idejekoráni fölnyitásának elhanyagolása mellett egészen kis lobgócz is vezethet csontszúhoz. Olykor a csontszú rendkívüli pusztításokat visz véghez a homlok, felső állcsont, orr és könycsontokban,sőt kemény szájpad és ikképíi csontokban is. Ilyenkor a bántalom kiterjedéséről kürülbelőli tájékozást nyújt azon eljárás, hogy a szemürbe valamely közömhöz folyadékot befecskendezvén, az részben az orr vagy szájürökön át ürül ki. 2. A szemtekének átalános űrbéli lobja is támaszthat csontszút akkor, ha a teke hátsó részén megpattanván, genyes hennákét a szemüregi lágyképletekbe ömleszti. 3. Többen (J. A. Schmidt, Beer, Benedickt) állítják, hogy