Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-06-18 / 3. szám
41 42 a) Blenorrhoea spontanea, ritkaság. b) Bl. secundaria könytömlő takárral vagy elhanyagolt szarulob folytán. c) Bl. infectiosa ragály után és pedig: a) Bl. infect abortiva ß) Bl. infect, neonatorum. l) Bl. infect gonorrhoica. 7. Conjunctivitis diphtheria, mely megint 3 alakban fordúl elő úgymint: partialis, disseminata, diffusa. A mint látjuk, hiányzik e sorozatban a hártyás köthártyalob (Conjunctivitis membranacea vagy crouposa), mely különösen a gyermekeknéli gyakorlatban kiváló fontosságú alak, és saját tapasztalásom szerint nem épen felette ritkán járványosán is szokott fellépni. Úgy látszik, hogy G r a e f e ezen kóralakot a conjunctivitis diphtherina partialis keretébe sorozza be, mit azonban helyeselni nem mernék, mivel a diphtheriticus lob főjelleme t. i. a köthártya gyurmabeli beszürődése a nevezett hártyás lobnál nem lelhető fel, minek folytán lefolyása is egészen másnemű, mondhatni ártatlan, ha csak ferde kezelés által a beszürődés hozzá nem jön. Igen valószínű, hogy az éghajlat különbsége e dologban nagy befolyással van; lehet t. i., hogy éjszakuémethonban a hártyás köthártyalob ép oly nagy ritkaság mint nálunk a valódi diphtheria Conjunctivae. Annyi bizonyos, hogy részemről a köthártyaloboknak a természet iránti hűséges képét nem állíthatnám fel anélkül, hogy a hártyás köthártyalobot mint egészen sajátságos kémemet ne említeném, a mint azt S t e 11 e v a g is teszi, ki különben szintén nem látszik ismerni e baj gyakoriságát valamint önállóságát, minthogy azt takárral és szemcsésedéssel összefüggőnek állítja. Graefe — mi tőle csakugyan várható — arra figyelmezteti hallgatóit , hogy szem előtt tartsák , miszerint a rendszer mindig csak mesterséges munka, melynek a természet csak félig felel meg, az egyes alakok többnyire vegyülvén és egymásba átmenvén. De ezen átmenési hajlam valamint a létező vegyült alakok sem gátolnak meg bennünket/ hogy az egyes kórképek typicus tüneteit felismerjük, mi felette szükséges arra, hogy megvethessük a kórisme, jóslat és gyógykezelés alapját. Épen a köthártyalobok terén még nagy fogalomzavar mutatkozik a gyakorlatban, valamint az elméletben. S pedig rendesen nem különböztetik meg a ragályos köthártyahurutot (Schwellungscatarrh) mint külön nemet, hanem egy keretbe hozzák a takárral (Catarrhus blenorrhoicus), mitől pedig gondosan elkülönítendő. Továbbá a heveny szemcsésedést szintén ugyanazonosnak szokták tartani a takárral. A legnagyobb zavar azonban a szemcsésedésre nézve uralkodik, melynek kifejlődött nemét trachomának nevezik, míg a gyengébb kifejlődésü eseteket Blenorrhoea chronica nevével jelölték, a mi pedig azért hibás, mert épen ezekben a genyelválasztás feltűnően csekély. Az átalános megjegyzések sorából még említést érdemelnek a váladékra vonatkozók. Minden leöthárlyalob váladéka által ragályos; a váladék azonban nem hat specifice, azaz; nem hozza szükségképen ugyanazon kóralakot létre a másik szemen, melynek kifolyása volt. A váladék csupán lob-ok gyanánt működik, a létrejött lob minősége pedig nagybbrészt a megfertőzött egyéntől függ. így pl. egy újszülött takárától keletkezhetik diphtheriticus köthártyalob egyik vagy másik testvérénél, heveny szemcsésedés pedig az anyánál. Szemcsés köthártyalob eseténél az orvos vagy ápoló kaphat diphtberitist. Kisebb'fokú köthártyalobok váladéka csak közvetlen érintkezés folytán vihető át, és akkor is rendesen csak .kis fokú bán • talmakat szül, mig a kórházi tapasztalás a heveny hurut, valamint heveny szemcsésedésre nézve arról tanúskodik, hogy itt a ragály a kilélegzés utján a köthártyazsebből a levegőbe és ez úton más emberek szemébe jut, ebben rendesen súlyosabb megbetegedést, úgy mint szemcsésedést, takárt vagy diphtheritist hozván létre. Ily módon keletkezik a szemcsésedés járványa. A takár ragálya valamint a diphtheritísé oly ismeretes, hogy még mint gyógykezelési mód is felhasználtatott a pannus ellen. A conj. phlyktaenulosa magában véve nem ragályos, de azzá lesz, mihelyt másodlagos hurut csatlakozik hozzá. (Folytatjuk). A rcczeg érzéshiányának két esete ijf. Sichel tr.-tól. Sichd tr.-nak alkalma volt a reczeg érzéshiányának (anaesthesia retinae) két igen érdekes esetét nyomról nyomra a legpontossabban megészlelni. A részletekig leirt, és 17 a láttér hiányosságát körülményesen kimutató ábrával megvilágított első kóreset egy 28 éves. miveit de romlottsággal párosúlt párisi kicsapongó életmódott folytatott kereskedő ifjút illet, ki látíompulata végett 1868 sept. 24-én fordúlt S. tr.-hoz. A közép termetű, halvány arezbőrü, kissé finomabb testalkatú egyén szembajára vonatkozólag előadja, hogy 1856-ban jobb szeme látását nehány nap lefolyása alatt, elég heves szemhurút mellett, anyira elvesztette, hogy akkor nála egy orvos ezen szemben látidegsorvadást kórismert (?) Ezen mór 1 ‘/a éyen át tartott; a beteg 11 hónapon át egy alvajáró nő (somnambula) tanácsát követte, mire természetesen javúlás be nem következvén, magát orvosi szerelésnek vetette alá, mely gyógyúláshoz vezetett. 186l-ben ismét megjelent a mór. Ekkor egy előkelő párizsi szemorvos beható gyógyszelelést rendelt el, melynek daczára azonban a baj három hét alatt mindinkább súlyosbodott, miért a beteg szülői őt hasonszenvi gyógymód megkísérlésére utalták, mi a szembajon természetesen mit sem változtalott. Újabb 3 hét elfolyása után idősb Sichel tanácsa kéretett ki ; és ö szintén látidegsorvadást jelzett, zsongitó gyógykezelést ajánlván. Ezen időben a betegnél jelen volt húgycsőtakár is. A szembaj ellen elrendelt kezelés mellett a látásban nemsokára némi javúlás mutatkozott, mely 8 hó elteltével tökéletes gyógyulással végződött. Most 17 nap előtt a beteg egy vidéki kéjkirándúlás alkalmával napszúrást (insolation) kapott, — Más nap 12 óra hosszáig eszméleten kívüli állapotban volt, emellett hányt és gyakran székelt. Öt nappal azután heves főzsába jelentkezett, melyet közvetlenül követett a jobb szem láterejének fokozatos roszabbodása. A vizsgálat alkalmával: a jobb szem tökéletesen el volt vakúlva. A szemtükör közellátó szemalkat mellett a látidegdombcsának nagyobb kiterjedését mutatta felülről le és belölről kifelé. — Hátsó csap (staphyloma post.) nincs jelen. A két szem között a háttérben semmi, egymástól eltérő tünetre sem találni, legfólebb egy igen csekély vérbőség a bal — és egy alig észrevehető elszinesedés a jobb reezében. Mindkét szem érhártyájáuak edényei gyengén megtöltvék vérrel. A láták úgy fénybehatásra, mint együtérzetileg rendesen mozognak. A bal szem Jäg. 1-et 7 cm.-re jól olvassa. Láttere azonban nevezetes szűkülést mutat, főleg a felső részében. A 35 cm-távolságban felvett mérésnél a központról számítva kifelé 12 cm. befelé 11 cm. lefelé 572 cm. és fölfelé 5 cm-t cett a láttér kiterjedése. A legfeltűnőbb itt a test külbőrének különböző részein találtatott érzéstelen és túlérzókeny helyek. Az elsők főképen a bal térd és könyögizületre, majd az egész jobb ágyéktájra terjedtek. A túlérzékenység elfoglalta a jobb szemgödör alatti, a bal ágyék és lapocz feletti tájakat. Sept. 25-én a láttér jóvál szőkébb mint tegnap, majdnem kerek alakú. Sept. 28. A Phospháena (szemvillámlás) mindkét szemben tökéletesen jelen van, kivéve a jobbnak külső részét. Jobb oldali homlok és halánték táji szaggató fájdalom mellett a jobb teke gördítése is fájdalmas. Egy újabb lényeges kórtünetet képez a részletes szinérzés-hiány (achromatopsia). Ugyanis valamely tárgy rögzítésénél beteg a fehér színű papirt zöldnek látja. A különböző színek közül egyet sem képes megkülönböztetni, mindannyi zöldesbe játszónak tűnik fel, kivéve a sárgának különböző árnyalatait, melyek megtartják saját színüket. Egyéb tünetek a testen ugyanazok, csupán még a túlérzékeny bőrrészek lettek annyira fájdalmasakká, hogy a csekélyebb érintés is elviselhetlen fájdalmat támaszt. A láttérhiány igen rendetlen alakot tüntet elő; 3'/2 cm. központtóli terjedelem mellett fölfelé, 7*/2 cm. lefelé, 5*/2 cm. be és kifelé 12 cm. Ma reggel óta rágni nem képes, mivel a rágás igen heves fájdalmakat okoz a halántéktájon, a szemgödör felett és az állkapocs alatt. T
