Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-06-18 / 3. szám
43 44 Sept. 30. mielőtt beteg Párist elhagyta a láttér még egyszer megvizsgáltatott, és az újból lényeges változást mutatott a legközelebbi vizsgálat óta: befelé 8 cm. kifelé 11 cm. fölfelé 4 cm. és lefelé 6V2 cm. Ezután beteg egy hónapot vidéken töltött, mely idő alatt leginkább vízgyógymódot használt, szigorú diaetat tartott, és belsőleg az álmatlanság ellen codeint szedett. Betegségéről a legpontosabb naplót vezette melyet laikustól kívánni lehet, melyhez a láttér vizsgálását a rendelő orvos időről időre mellékelve, a kórtörténet telyesnek nevezhető. Ez idő alatti kórtünetek közül mint kiváló jelentőségű felemlítendő az okt. 2-án legelőször tapasztalt azon látzavar, hogy egy függőleges tárgy megtekintésénél beteg a mélységet nem képes megkülönböztetni; igy a pohárból vizet iva, nem veszi észre amint a pohár üresedik. Midőn a beteg oct. 19-én magát S. tr-nak újból bemutatta történetesen Graefe tnr. is jelen volt, és megerősítette közlőnek a reczeg érzéshiányára tett, (de egyoldali mór szinlésének gyanúját is táplált) kórisméjét. Ekkor a láttér meglehetős szabályos kör alakú szűkülést mutatott. A további gyógymód közmegegyezés útján a vizgyógvmód folytatása mellett horgany készítmény vételére határoztatott. Egy újabb hónap elfolyása alatt semmi, az eddigiektől lényegesben eltérő kórtünet nem mutatkozott, valamint a további hónapok alatt sem egész 1869 febr. 9-ig, midőn beteg legelőször kezdte a szineket megkülönböztetni, és pedig a világosabbakat (tendres) könnyebben mint a sötéteket. Ezen időtől gyors léptekkel előrehaladt a javúlás, úgy hogy már máj. 3-án egy métre távolságra kisebb tárgyakat, mint irón, zsebkés sat. bizton felismert, szineket határozottan megkülönböztetett; mely javulás mellett az áltanános egészségi állapotis helyreállván beteg 1870. jan. havi sajátkezüleg irt levelében megát telyesen meggyógyúltnak jelenti, mennyiben a testbőr rendes érzékenysége mindenütt visszatért, a beteg szem visszakapta előbbi világosságát, csupán távolabbról elővett finom vizsgálatnál tapasztalni a láttérnek meglehetősen szabályos központos megszorítását. Ezenkívül visszamaradt álmatlanság, úgy hogy az illető daczára a húzamosb physikai vagy észbeli foglalkozásnak, nem képes 4 óránál többett egy húzómban aludni. Végül ezen esetből kifolyólag közlő megjegyzi, hogy itt három, különböző időközökben bekövetkezett, heves főszaggatás, vértorlódás és bizonyos ideges tünetektől kisért elvakúlási roham volt jelen, melyek közül főleg az utólsó igen hasonlított a hystericus rohamhoz, úgy hogy bajosan akadni a hvsteriának ennél, és még inkább az alább közlendő 2-ik esetnél tökéletesebb kinyomatára ; és hogy kórisméi tekintetből alig lehetne kételyt támasztani a reczeg érzéshiány vagy hystericus mór megnevezés helyessége felett. A második, ehez csaknem egészen hasonsó eset egy 26 éves nőre vonatkozik, ki 1868. oct. 26-án jelent meg a koródán, és kinél már 3 hét óta annyira elhomályosodott a látás, hogy alig képes egy maga járkelni; olvasni, irni épen képtelen ; a nap vagy lámpa fényt nem bírja eltűrni. Bajára vonatkozólag elbeszéli: hogy már 8—9 éves korában a mostanihoz egészen hasonló látgyengeségben szenvedett, midőn 6—7 hónapon át kénytelen volt minden munkát feladni. Majd ismét 15—16 évet elérve a baj újból megjelent, és őt 5 hónapon át megfosztó minden a szemet igénybe vevő munka végezhetésétől. Most 3—4 hét előtt igen nagy megijedés után ne hány perezre elvesztő eszméletét. Magához térve észrevette, hogy 1 átása elhomályosodott, és hogy tagjaiban önkéntelen görcsös mozgások gyötörték. A középtermetű nőn a sápkor tünetei igen élesen kinyomvák ; bal alsó végtagjára sánta, egy 3 év előtt kiállott genyedő izületlob folytán. A görcsös rángatódzás igen észrevehető az arcz és főlőg a jobb kar és váll izmaiban ; nem folytontartók, és leginkább megjelennek akkor, hogy ha a beteg a mozgást el akarja nyomni. Nővére beszéli, hogy a betegség kezdete óta igen ingerlékennyé sőt dühössé vált. Az egész test bőrének tapintási és érzési tehetsége kis fokban alábbszált. Olvasásra képtelen. Jobb szemmel Jiig. 12-öt -f- 30, ballal 14-et + 24 üveggel nehezen betűz. Jobb szem V=,0/50 bal ,9/70. Havi vérzés rendetlen; gyakori főfájások. Mindkét szem láttere központilag kis fokban megszükült. Világos kék üvegek igen kis mérvben növelik a láttélességet; másnemű színes üvegnek nincs semmi befolyása. Szemtükörreli vizsgálat eredménye nemleges. A betegnek kék szemüveg hordozása mellett a vizgyógymód és valeriána, később Greafe tanácsára horgany készítmények vétele ajánltatott. 15 illetőleg 25 nap elteltével már észrevehető javúlás állott be a jobb szemben, mig a bal változatlan maradt. Négy hó múlva a jobb szemben V=2%0, balban = l0/4o. Izomrángatódzás ritkán mutatkozik és csak ijedős vagy valamely gyors mozgás után; és nehány hónap alatt az is végkép elmaradt. (Annales d'oculistique máj. juni 1870). .................... lorday tr. Lövési sértés által okozott mórnak gyógyítása szoral befecskendezésével. Nagel tanártól. Ez idei első számunkban találták a t. olvasók Nagel tan. a szoral hatására vonatkozó közlését, melyben különösen kiemeltetik ezen szernek jótékony befolyása a sértés után bekövetkező mór eseteiben. A nevezett tübingeni tanár legközelebb egy idevágó esetet közölt, mely az eredményre nézve igazán nevezetes, hogy ne mondjuk csudálatos. A 22 éves beteg megsebesült aug. 14-én a mars la tour-i csatában. A körülbelül 50 lépésnyi távolságból lőtt Chassepot golyó szétszakitá a bal felső szemhéjat közvetlenül a felső szemgödör alatt, majd horzsolván a szemgödör külső falát képező pofacsontot, behatolt a halántékba fél hüvelyknyire a szemgödör külső szélétől, és ismét kijött a külső füljárat mellett, miután mind a pofaivet mind az álkapocs-izületet szétzúzta volna. Kezdetben a szerencsétlen igen roszúl volt, agykéri izgatásokban szenvedett, későbben azonban a betegség jobbra fordúlt és számos csontdarabok, valamint kisebb golyótöredékek kiküszöbelése után tökéletes felüdülés állott be. Nagel a beteget jan. 2-án látta először ; akkor a mellső seb már behegedt volt, a heg nem akadályozza a felső szemhéj mozgását; a bal pofa erősen túlterjedt, a külső füljárat feletti seben keresztül még kevés geny ürült ki, itt a kutasz lVg^-nyire mellfelé lecsupaszított csontra akadt. A bal fül gyógyithatlanúl süketnek mutatkozott. A bal szem csekély fényérzésen kívül vaknak bizonyúlt be. Nagyobb világos tárgyakat lát, és az előtte levő kéz által okozott homályt csak közvetlenül az ablak mellet veszi észre, de 1' távolra ezt se. Sötét szobában az égő lámpát csak kevés hüvelyknyire érzi meg. A láta mozog ugyan, de igen lomhán. A beteg függőleges fekete csikókat lát ezen szem előtt lebegni, néha pedig tüzes tünemények lépnek fel a láttérbeD. A jobb szem látereje szintén kisebbedett. V. körülbelöl = J/4, igen könnyen elfárad; a láttér egyközepű szűkületet mutat Külsőleg alig volt észrevehető rendellenesség a két szemben, csak hogy a bal látája kissé tágabb. Szemtükörrel a bal szemben két apró pont tűnt fel a szaru alsó felében. Az üvegtest nem egészen tiszta, miért is az idegdombcsa kissé befátyolozottnak mutatkozott. Közel ahhoz az üvegtest mélyebb rétegében orsó alakú kis szürkés testecske lebegett. A látideg maga vörösöbb a rendesnél, az alsó nagy visszér a dombosa területén kissé fedve van fehér homály által, úgy szintén a közép ütér valamint annak alsó nagy ága mintegy fehér csikókkal vannak körülvéve. A látidegdombcsa körül gyenge homály van, de azért határa nem elmosódott, és átalában mind ezen rendellenességek oly csekély fokuak, hogy csak is az egyenes kép nagyobbitásánál vehetők észre. Hasonló kisfokú eltérések még a jobb szemben is találtatnak; úgy szintén itt a lencse hátsó rétegében kis fekete pont létezik, melyről bizton nem tndni, micsoda; talán lőpor. Annyi bizonyos, hogy a golyó sem az egyik sem a másik szemet nem érintette közvetlenül, s hogy a lefolyt kisfokú belső lob, mely alkalmasint a lőpor behatásának eredménye volt, sem a jobb szem gyengeségét, még kevésbé a bal oldalt fennáló vakságot meg nem magyarázhatta; ellenben valószínű volt, hogy mindkettő a megrázkódtatásnak következménye. Ezen feltevényre alapította Nagel a gyógyúlás illetőleg javúlás reményét, melyet
