Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-02-05 / 1. szám
1 5- 6 — fénytörési rendellenességeket kellő üvegekkel corrigáljuk. Ez pedig a S n e 11 e n-féle látélességi tábláknak vagyis ezek alapelvének egy második nagy előnye, hogy azokkal rögtön felismerhetni a fénytörési illetőleg alkalmazkodási eltéréseknek netaláni jelenlétét. Ha pl. az egyén I-et 1 lábnvira, Il-t két lábnyira tisztán látja, miszerint V — —j—= 1, azonban XX-at 20'-nyira nem latja, kell hogy rövidlátásu legyen, azaz közelebb fekszik távpontja 20'-nál. Ha egy másik egyén ellenkezőleg XX-at tisztán lát 20'-nyira, de|I nem l'-nyira, akaor közelpontja távolabb fekszik mint 1', az illető tehát presbyops. Snellen tábláinak elkészítésénél a gyakorlati adatokat szem előtt tartva bizonyos betűket kihagyott, melyeket az elv alkalmazására kevésbé alkalmatosaknak ismert ; igy kimaradtak J. J. M. Q. W. Y., a helyett számokat tett nehány sor végére, talán azok számára, kik olvasni nem tanultak. De hosszabb tapasztalat arra tanította, hogy táblái mégis sokféle hiányokkal birtak, milyeneket minden szemész naponta észre is vett. Azért újabb kiadásában több változást tett, melyek mindannyira megnyerték a gyakorló orvosok tetszését. így a nagy A helyett a sokkal inkább megfelelő E—t tette, kihagyta a g—t, a H — t és K- t, az U—t és y—t, és végre a számokat, melyeket felismerni, minthogy a négyszöghöz voltak idomít va, még jó látélességnek is nehezen esett. Táblái kiegészítése végett már az első kiadásban arról gondoskodott, hogy ugyanazon betűket, melyeket fekete színben fehér papírra nyomtattatott, fekete táblán fehérben készíttetett, azon állapotak kutatása érdekében, melyekben az egyik vagy a másik mód előnyösebb. így pl. a közegek kezdő homályánál az egyén jobban látja a fekete betűt mint a fehéret. Azonkívül a betűket is különféle más színekben készítette részletes szinvakság kutatására. Hol t. i. az jelen van, ott több világosság kell, iletőleg a betegnek közelebb kell állnia azon szinti betűkhöz, melynek megérzésére a látélesség csökkent. Végre említenem kell, hogy Snellen a külön álló betűkön kívül míg oly mintákat is készített, melyek olvasási próbára szolgálnak, és a jellemzett négyszögfl betűkhöz hasonló betűkkel vannak kiállítva ugyanazon elv szerint számokkal ellátva 1% — 12 Az olvasási probanyomtatást illetőleg Snellen maga figyelmeztetett arra, hogy az olvasás, a látélesség nyomazásánál nem ugyanazonos külön álló betűk felismerésével, hogy némely tekintetben kőnyebb, némelyben nehezebb emenél. Könnyebb, a mennyiben egy szó értelme a másikat sőt egy betű is a másikat sejteti, nehezebb pedig, mivel az egyes betűk közelebb állanak egymáshoz mint az előbb jellemzett táblákon. De könnyen érthetni, hogy az olvasásnál még sok más mellékkörülmény is jö tekintetbe, úgy mint a gyakoroltság, a műveltségi fok stb. Mindenesetre szükséges, hogy a látélesség ilyetén meghatározásában a folyékonyság vétessék szemügyre, melylyel az illető egyén olvas. Ez kétség kívül bir saját tagadhatlan kórjeli becscsel, a mennyiben a láttér hiányainál, különösen pedig középponti foltnál, mely utóbbinál a beteg a rögzített szót nem, hanem a szomszéd szót látja, igen jelemzö kórképvonást nyújt. Ezek volnának röviden Snellen tábláinak sajátságai, melyeket úgy jellemezhetünk, hogy 1° a látélesség számbeli kifejezését, az által pedig módszert nyújtanak eg\es esetek összehasonlítására, 2° pedig úgy szólván rögtön figyelmeztetnek minden fénytörési hibára. Hogy ez nem csekély haladás volt, tanúsítja az átalános tetszés, melyben Snellen kiadásai részesültek, de kiviláglik az előttük kizárólagosan divatozott, Jaeger által kiadott probanyomtatással való összehasonlításból is. Az ifjabb J a e g e r t. i. itt is mint több más kérdésben megszerezte' magának a kezdeményezés érdemét. 1854-ben megjelent, „über Staar und StaarOperationen“ szimü munkájában külön fejezet van szentelve a láterö nyomazásának „egészségeseknél és betegeknél.“ Ezen czélra készített nyomtatási mintákat, melyek ugyanazon betűrend nagyságra nézve különböző próbáit mutatták, ez által skálát képezvén, mely igen kis betűktől meglehetősen nagyokhoz — a mint mondja lehetőleg egyforma arányban — fokozódtak. „A kutatásnak czélja, megismerni a 1 e g k i s e b b reczegképet, melyet a szem még percipiál, mivel a láterö annál jobb minél kisebb a reczegkép.“ Hogy pedig a legkisebb reczegképet kitudjuk, szükséges ösmerni a betűket, melyeket a szem még látni bir és azonkívül a távolságot, melyben azt látja. Ezekből egyszerű számítással megtudni a reczegkép mekkoraságát. Ugyanazon olvasási mintákkal még az alkalmazkodási képességet is nyomazta Jaeger, feljegyezvén a legnagyobb tájolt valamint a legnagyobb közeit is, melyben az illető szem azokat meglehetősen folyékonyan olvasni birta. Nagyobb távolságokra pedig a boltczimereket használta fel, melyek ablakától mintegy 35'-nyira az utcza ellenkező házsorán voltak felfüggesztve. Daczára annak hogv ezen eljárási mód közönséges gyakorlati czélokra — mint a szerző mondá — kielégítő, mégis érezvén, hogy exactabb nyomozást avval végbe vinni alig lehet, még más módról is gondoskodott, melylyel a látélességet bizonyos finomabb esetekben meg lehetne határozni. E czélra ugyanis a jeles Stampfer számításai alapján fekete csikók sorozatát készítette, mely csikók mind vastagságukra mind egymástóli távolukra nézve kisebbednek bizonyos kiszámított arányban. Ezen számítások szerint oly szem mondható rendes látélességünek, mely képes — eltekintve a szemtőli távoltól — a csikókat egész 80-ig megoldani; kitűnő szem még 8—5 csikót, rendkívül jó szem még 6—7 csikót a 80-on túl birja megoldani. Egy mellékelt táblázatban össze van állítva a rendes szem, illetőleg a legjobb vájtüveggel ellátott rövidlátó szem átlagos megoldó képessége a különféle távolokban, igy pl.: l'-nyira 80 csikót 2' „ 68 n 10' „ 42 » 20' „ 30 r> 50' „ 16 » 100' „ 5 55 bir megoldani. A megoldás szó alatt Jaeger nem érti a csikóknak megolvasását, mivel ez a gyakorlattól függ, hanem a csikók közti fehér tér megkülönböztetését. Jaeger a nevezett csikókat két külön táblán állította össze, s pedig egy nagyobbikön O-tól 20-ig, melyet nagy távolságban felfüggeszteni lehet, és egy kisebbet 10-től 80-ig, melyet a vizsgálandó egyén kezében tarthat. Maga vallja be, hogy az utolsó 10 esik nem épen szabatos arányban készíttetett, mi különben nem volna nagy hátrány, miután még a legjobb szem sem bir többet 70-nél 2'-nyi távolban megkülönböztetni. Ha most ítéletet kell mondanunk Jaeger látélességi próbanyomtatásai felett, minden elismerésünk mellett, melyet a kitűnő szakférfiú a jó szolgálat fejében érdemelt, melyet sok éven át azok a gyakorlatban tettek, lehetetlen nem látni a hiányokat, melyeket azok Snellen betüskalájához képest mutatnak. Már maga az az egy, hogy olvasási minták, nem pedig különálló betűk, igen leszállítja mind elméleti miud gyakorlati becsét, mi a fent mondottakból világos. Továbbá a betűknek alakja nem négyszögü és azért nem is hasonlíthatók össze Snellenével egyaránti észrevehetőségre nézve. De azonkívül nagy hátrány, hogy nem lehet az általuk nyert kutatási ere drnényt számértékkel megjelölni. Jaeger olvasási mintáinál minden egyesnél fel kell jegyezni a betűk számát és ezenkívül a távolt, melyben azt a beteg látja, aztán kiszámítani a látszöglet mekkoraságát. Miután pedig az egyes próbák nem arányosak egy bizonyos távolhoz, nem is lehet belölök úgy szólván rögtön mint Snelleneinél ráismerni a fénytörés két fő eltérési nemére. Mivel pedig igen elterjedtek, és sok ügytárs már szokásból marad meg mellettök, Snellen kiszámította az egyes próbáknak viszonyát a távolhoz, melyben szintén mint az ő próbabetüi ö'-nyi látszöglet alatt jelennek meg. E szerint Jaeg. 1 megfelelne Snellen I 5 55 „ II 7 55 „ III 20 55 a XXXVIII stb. 1* T
