Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1871-02-05 / 1. szám

Snellena betűk magasságát vette a számítások alapjául, de a gyakorlat az eredményt némileg meghazudtolja. Karst Zachariás Laurence könyvének német fordítója szintén igyekezett Jaeger nyomtatási mintáit a Snellenféle elv szerint reducálni, de ő úgy járt el, hogy gyakorlatilag kisértette meg a dolgot, kikutatván, hogy a rendes látélességü szem mily távolsági viszonyban látja a kétféle hetüket, táblázata azonban nem csekély fokban tér el az immént emlitetttől. Stellweg uj kiadásában szintén találunk arra nézve gyakorlati segítséget, a mennyiben táblázatban ki van mutatva, Jaeger egyes mintái mily távolságban jelennek meg 5' látszöglet alatt.

Ha a felsorolt hiányoktól eltekintünk, nem tagadhatni, hogy oly esetben, hol szigorú vizsgálat nem szükséges, hanem csupán általános tudomást akarunk magunknak szerezni a beteg láterejéről, e czélt tökéletesen elérhetjük Jaeger betüsorozatával is. Mindenki átlátja, hogy kezdődő hályog vagy belső szemlobnál gyakorlati igényeknek megfelelünk, ha kiderül, hogy a beteg pl. Jaeg. 14. számát 10"-nyire jól olvassa; s ha azt jegyzeteinkbe felvesszük, későbben beálló roszabulást vagy javulást e szerint megítélni képesek leszünk. Másként áll a dolog a fénytörési és alkalmazkodási hibáknál, ott nem nélkülözhetjük a szabatos eljárást, minőt Snellen tábláiban bírunk. Megjegyzendő, hogy Jaeger későbbi kiadásaiban a német nyelv mellett még más nyelvekre volt tekintettel, mi különösen a polyglott osztrák magyar orvosok számára nagy előny. Képviselve van a franczia, angoll olasz, hollandiai, magyar, cseh, orosz, görög és héber nyelv, ügy látszik, hogy a darabok válogatásában nem volt igen szerencsés, legalább több oly darab találtatik a különféle nyelvű szakaszokban, melyeknek egyes szavai nem épen olyanok, hogy a kutatást könynyebbitenék; sőt mondhatni, hogy igen nehezítik és ez által ítéletünket zavarják. A német darabok, melyek klassikus írókból vétettek még megjárják, ámbár itt is a második szám alatt az első szó „Naiv“ olyan, hogy csak kevés beteg ismeri azt fel első pillanatra, a műveletlenebb még a „Genie“ szón is fennakad, mi minden esetre hátrány ott, hol épen a folyékonyság teszi a látéllesség meghatározásának fő zsinórmértékét. A magyar szakaszban a dolog mégsokkal bonyolódottabb. Oly szók, mint. Amurat, Brighton, Bright elmstone, Adrianopolis, protector, Corfu, Byzantium, Istámból stb. nem épen alkalmatosak mesterembereink, cselédeink, földművelőink olvasási képességének nyomozására, egészen mellőzve a minden beteget zavarba 'ejtő 20 számot, hol sajtóhiba által azduvarnokok áll udvarnokok helyett.

A héber szakaszban pedig, mely a más nyelveket olvasni nem biró gácsorság határán lakó izraelita klienseinkkel szemközt különben jó szolgálatot tenne, az a hiba történt, hogy az egyes darabok oly imákból és bibliarészekből vétettek, melyeket ezen egyének többnyire könyv nélkül tudnak, úgy hogy az első felismert szó után indulva a többieket könnyű móddal recitálják.

Daczára mind ennek a gyakorló orvos örömest vette Jaeger 1865-ben megjelent zsebkiadását, melyben csupán német nyomtatás van; tagathatlanul kényelmes ránk nézve, hogy a szokott próbák kezünknél vannak, mikor a beteget házában vizsgáljuk. Evvel Jaeger hiányt pótolt a gyakorlatban, mivel annak előtte hasonló körülmények között nem ritkán már használható könyv hiánya miatt a látélességet épen nem nyomozhattuk.

A fennt jelzett csikók sorozatát illetőleg, úgy látszik, hogy maga Jaeger sem folytatta azoknak használatát, mert az 1854- ben megígért bővebb kutatásai eredményét nem közölte. Alkalmasint ő is átlátá, hogy épen csikók legkevésbé alkalmatosak ily nyomozásokra az astigmatismus folytán, mely teszi, hogy majd a függőleges, majd a vizirántos, majd más ferde délkörben kiválóan nehezen különböztethetők meg.

Azon okból Bonders is elállott csikók e czélra való használatától, melyeket forgó korongon összeállított, (a beteg erre rekeszlukon keresztül tekintvén) s Snellen methodusát tökéletesen magáévá tette.

Említendő, hogy Stellwag valamint Smeé is saját rendszerre alapított betűsorozatokat tettek közé, melyek azonban gyakorlati használatra soha sem vergődtek. így tehát Snellen 1862 óta vetélytárs nélkül maradt, mivel G-iraud-Teuton betűskálája, melyet a párisi szemészi gyűlésnek bemutatott, szintén csak szűkebb franczia körökben tudott magának elismerést szerezni, ámbár

ugyanazon elvekre van fektetve, melyeket Snellen először hirdetett.

Mindamellett tagadhatlan, hogy Snellen táblái bizonyos hiányokban szenvednek, melyeknek egy részén ő maga segíteni igyekezett újabb kiadásában, amint már fennt említém ; más részén pedig segíteni alig lehet, mivel az alapul szolgáló elv tökéletes alkalmazásának nehézségeiben rejlenek.

Egyik főbaj (s pedig az említett első részhez tartozó) a nép műveltségének alacsony fokában keresendő. Már a műveltebb nyugati országokban nem hiányoznak azok, kik olvasni nem tanultak; nálunk ezen osztály naponta képviselve van rendelési óráinkban. Ezek számára Snellen újabb kiadásában 200—20-ig menő táblát készített, melyben betűk helyett egyes csíkokból összeállított négyszegű alakok találtatnak.

A négyszög ugyanazon elv szerint van készítve mint mely a betűk előállításánál alapul szolgált, t. i. az egész négyszög vastagsága ötszöröse az egyik csík vastagságának, és még sokkal tökéletesebb a betűnél, a mennyiben itt valódi négyszögről van szó. A négyszög vagy egész, azaz : mind a négy oldola meg van, vagy ezeknek egyike vagy kettő elmarad. A vizsgálandó egyén, kell hogy megmondja, melyik része felé áll nyitva a négyszög.

Ha nem is lehet kétségbe vonni, hogy ezen táblával nyert eredmények nem egészen ugyanazonosak a betűk által nyertekkel, mégis sokkal alkalmatosabbak a czél elérésére mint egyszerű csíkok, kerek foltok, bonyolódott alakok, s minden esetre sokkal kényelmesebb mint Donders ez irányban tett indítványa, mely szerint legjobb, ha az olvasni nem tudó beteget néhány betű megismerésére tanítjuk mielőtt a vizsgálatot véghez vinnők.

A többi hátrányok, melyek Snellen rendezésével össze vannak kötve, inkább olyanok, melyek magából e rendszerből következnek, s melyeknek tökéletes elhárításáról alig ha nem kell lemondanunk. Mindenek előtt D r. H a a n kutatásai szerint az 5'-nyi látszöglet igen nagy oly egyénekre nézve, kik a 25-ik évet még el nem érték. Giraud Teulon ezen okból kisebbíti a betűket, egyszersmint egyenlőbb módon osztván el a csíkokat és az üres helyeket, de evvel az eredmény bizonytalansága nem háríttatott el egészen.

A világosság toka a második mozzanat, mely az eredményt igen ingadozóvá teszi. Ez igen nagy különbségeket hoz létre, melyekről téli idényben naponta meggyőződhetünk. Miután a szükségelt világosság főképen azon világosság foktól függ, mely épen közvetlenül a vizsgálat előtt a szemre hatott, betegeink pedig gyakran közvetlenül a fényes napvilágból jönnek szobánkba, lehetetlen hogy néha igen jelentékeny hibákba ne essünk szokott eljárásunkból kiindult számításunknál. Továbbá természetes, hogy a világítás különbözik a távolság szerint, melyben az illető minta áll. Úgy szintén a láta mekkorasága nagy befolyást gyakorol a látéleségre. Gyenge világításnál a látélesség növekszik a láta tágításával ; alkalmazkodási hibánál ellenben a láta szűkülésével.

Aztán a betűk tiszta felismerése nem kizárólagosan a látás dolga, hanem némiképen az ész működésével függ össze. Ha nem is annyira mint a tulajdonképi olvasásnál, még itt is a gyakorlottság foly be az eredményre. Továbbá a betűt félig-meddig megismerhetni, anélkül, hogy egészen tisztán látnák azt. Igaz, hogy Snellen a betűnek tisztán látását követeli, kizárván a körülbelőli felismerést; de számíthatunk-e betegeink legtöbbjeinél e fogalmak helyes megértésére ?

Nézzük meg a törtszámnak, mint melylyel dolgunk van, természetét és gyakorlati hasznavehetőségét. Hogy a használt számértékkeli kifejezés kényelmes es — amint Stellwag elmésen mondja, mintegy átlátszó mértéket (durchsichtige Werthe) nyújt, azt kétségbe nem vonhatni; de az is áll, hogy számlálási miveletekre nem igen alkalmatosak. Ha a vizsgálat valódi eredményét akarjuk szem előtt tartani, óvakodnunk kell a törtszám redukálásától. melyre mégis a kórtörténetekben naponta akadunk; 10/a0, 4/8, 3/e “em tökéletesen egyenlő Y*-el, mint első pillanatra látszik. Mert a szem, mely 10'-nyira csak XX-at lát, nem fog minden esetben 2 h-t d-re látni vagy 4 h-t 2 d-re stb. Eltekintve a fénytörési hibáknál előforduló eltérésektől, és még a javító szemüveg befolyásától is már maga a világítás, mely a távolsággal változik szükségképen nagy különbségeket idéz elő