Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1871-04-02 / 2. szám

gátjuk az egyik hasábot 180°-al, a két hasáb szélei egymás felett fekszenek, mi által a hatás duplája lesz az egyes hasábénak; kisebb forgatásnál a kettős hasábbnak hatása természetesen változni fog O-tól egész az egyes hasábszöglet kettős értékéig. A minden forgatásnak megfelelő törésfokot könnyű szerrel lehet kiszámítani, és így egy bizonyos skálát előállítani, melynek számait a kereten találni. Gyakorlati szempontból talán legjobb a műszert 10°-nyi hasábüvegekből készítetni, mert így forgatás által 20°-nyi üveget nyerünk, melynél erősebbet a gyakorlatban alig veszünk igénybe. (Berliner Kliniche Wochenschrift 1871. 46. 1.) H.- 29 -Mézgadag a tekeköthártya alatt.

J. A. Bstlandkb tr.-tól.

A bujakóros nővedékek előjővetele a szemben felettébb ritkán észlelhetik. Estländer esete egy 19 éves nőcselédet illet, ki 18706/, vétetptt fel a koródára következő állapottal: a halvány, vérhiányos kinézésű egyén jól táplált, a test belső szerveiben rendellenesség nem találtatik ; a bal könyökiüzület körül egy fekély, mely egyenetlen alakja és egész küleme által mint bujakóros bőrgöcsök kifekélyzéséből létrejött, azonnal felismerhető; hasonló, de már gyógyúlásnak indúlt fekély a jobb térdizület alatt, és még több, hasonló fekélyek begyógyúlása után támadt heg. A szemekben semmi kóros tünet.

A kórelőzményre vonatkozólag beteg elbeszéli, hogy 10 éves korában azon ház öszves egyénei hol szülői laktak, bujakór által támadtattak meg. Ő maga azon időben a száj é3 garatürben szintén kiállott valamely betegséget. Mintegy 2 év előtt a jobb sipcsont melső fölszinén a térd alatt egy fekély támadt, mely külső szerelésre meggyógyúlt. Később e hely körül több fekély fejlődött. — 1870. máj. 1. a bal könyökcsucs alatt hasonló fekély keletkezett, majd e melett még más kettő, melyeket eddigelé nem tapasztalt- erős fájdalom követett az egész fölkartcsontban, mi öt a koroda felkeresésére késztette.

Jodkali belső adagolása mellett a fekélyek lassanként gyógyúlásnak indultak.

1 */6 -án beteg a bal szemben tetemes fájdalomról panaszolkodván találtatott: a szaru külső szélénél a belső egyenes szemizom ina előtt, a kötbártya alatti kötszövetben egy lapos, sima daganat, melynek vízszintes iránybani kiterjedése 5 —, függőlegesben 3-mmt tett, s a köthártyát kőrülbelöl 2 mm. magasra kiemelte. A dag közepén a köthártya szürkésfehér volt, hasonló mint a kifekélyedés kezdeténél, ellenben a széleken a fölhám még jelen volt. s itt a dag áttündőkölt. A köthártya szomszédos részei veresen belöveltek, s az átmeneti redőből egy pár erősen megtelt köthártyaalatti véredény húzódott a daghoz A határos szarurész szürkésen elszinesedett, átlátszatlan. Midőn a dag közepén hályogkéssel szétválasztatott, abból csekély mennyiségű, genyhez hasonló folyadék nyomúlt ki, és a metzfelület egy sárgás szövetet mutatott, mely egész a tülkhártyáig terjedt. Ezen dag további megészlelés czéljából magára hagyatott, mialatt belsőleg a jodkali folytattatok. Öt nap lefolyása alatt azonban a lobos tünetek, főleg a szaruban oly mérvben növekedtek, hogy a bekenési gyógymód alkalmazása halaszthatlannak tekintetett. Naponta 3 nehezék higanyos kenőcs lett elhasználva 17 napon át, midőn erős nyálfolyás jelentkezett. Már az első bekenés után észrevehető tünetek mutatkoztak a dagon. Így alábbhagyott először a lobos tünet, majd kisebbedett maga a dag, s egy héttel a bekenés beállítása után csak egy mély, szürkés heg maradt visza, valamivel kisebb mint maga a dag volt. Az elhomályosodott szarurészből a külső szélnél egy finom esik emlékeztetett a bántalomra.

Utólagos Jodkali vétele mellett a felkar fekélyei is behegedtek, ellenben a sipcsonti nem, miért octob. 7. Zittmann főzethez kellett folyamodni, mely mellett négy nap múlva a jobb szemben szivárványlob tünetei mutatkoztak bulyálkodás vagy függölyök nélkül ugyan, de oly hevességgel, hogy ezen szerelés folytatása mellett az mindinkább roszabbúlván, újból a higanyos

1

kenőcs rendszeres bekenéséhez kellett átmenni, mire úgy a szivárványlob, mint a csontfekély telyesen meggyógyúlván beteg nov. 25-én a koródáról elbocsáttatott. (Kiin. Mnbl. für Angenhlk. 1870. September)

lorday tr.

Utójegyzet : Nem ugyan egészen hasonló lefolyású daganatot észleltem egy fiatal nő szemtekéjén, mely esetet a „Szemészet“ 1865 évjáratában (II. sz. 23 1.) le is írtam. A dag a mozgékony sima és kitágult visszerekkel ellátott köthártya alatt fészkelt, és nagy mogyoró mekkoraságát érte el. Szilárd összeállású, nyomásra alig érzékeny, a szaruhártya szélét nem csak eléri, de azontúl is emelkedve ezen mintegy áthajlott. Az egyén kimutatólag bujasenyvben szenvedett. Takár támadt ugyan azon szemen, melynek gyógyulása után a dag előbbi minőségben és terjedelemben hátra maradt. Végre rendszeres higanykenési kúra által rövid időre az nyom nélkül eltűnt.

Dr. Hirscfder.

— 30 -Heveny köthártyavizenyő egy esete.

W. ZlHEKDKH tr.-tól.

Az 55 éves, tüdőlobból épen felüdült nőnél april 6-án 1870. estve rögtön heves főfájás lépett fel nátha kíséretében. Másnap a tekék köthártyája vizenyősen bedagadt, mely vizenyő nyolez napon

át tartott; s főleg a balszemben a negyedik napon oly fokra hágott, hogy a teke köthártyavizenyő a szemhéjrésből bab mekkoraságú dagként tolúlt előre. Atropin becseppentésen kívül ágyban maradás és valamely közönbös szer rendeltetett.

Azon kérdés felvetésénél, mely okból származott ezen hevenyen fellépő, és ismét úgyszólva magától eltűnő köthártyavizenyő ? közlő Lawson Tait magyarázatára gondol, ki nehány bonczlelet alapján a köthártyavizenyőt a sinus cavernosus, vagy a szemürbeli viszerek értömülése biztos jelének tekinti. Ez esetben nem lehetett ugyan szó genyvérről, nem lehetett felvenni előrement értömülést, de más kóroki mozzanat hiányában Z. hajlandó ily nemű előzményt gyanítani, annyival is inkább, mert beteg hét heten át bal oldali tödőlobban szenvedett, melynek oszlása igen lassan történt. A hévmérő a szembaj tartama alatt lázat nem jelezett, de az érütés 100 volt egy perez alatt a nélkül, hogy szí vbillentyürend ellen esség kimutatható lett volna. Beteg elbeszéli, hogy már egy ízben több hónapon át hasonló köthártyavizenyő volt jelen a jobb szemén, midőn különben egészségesnek érezte volt magát. (Kiin. Mnbl. für Augenhlk. 1870. Juni.)

Tor day tr.

A calabar gyógyhatásúról roncsoló toroklob ntán fellépett alkalmazkodási hüdéseknél.

W. Manz tnr-től.

A calabárbab élettani tulajdonságai annak fontos szerepkört ígértek a gyógy tanban, mely azonban úgy általánosságban, mint különösebben az alkalmazkodási zavarokat illetőleg igen is szűk határok közé szőrűit. Már 0. Lecker Bonders könyvének német nyelvre áttétele alkalmával oda nyilatkozott, hogy a calabárral tett kísérletek majd mindenike tagadó eredményhez vezetett.

M. az utólsó években alkalmazta kisérletkép a calabart azon alkalmazkodási hüdéseknél, melyek roncsoló toroklob után keletkeztek. Ezek közül két esetben, hol a lágy szájpadiv jelentékenyen hüdve volt, két heti alkalmazása után a calabarnak beállott néme javulás, mert mig beteg a szerelés előtt Jäg. 20-at 14"-re csak nehezen betűzte, most Jäg. 12-öt 8 — 10"-re olvasta.

A kísérlet alá vett esetek legnagyobb számában félhűdés volt jelen, úgy hogy a közelpontnak bizonyos, a rendesnél kisebb nagyobb fokú messzebb jutása mellett egy csekély alkalmazkodási szélesség még megmaradt, a nélkül azonban, hogy ez állandó lett volna, mert a nagyobb közelrei alkalmazásnál, ha csak rövid időre is, annak egy része gyorsan elenyészett, s pihenés után is-