Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-04-02 / 2. szám
31 32 inét helyreállt. Az alkalmazkodásnak ezen változó része némely esetben oly jelentékeny volt, hogy a vizsgálat kezdetén sokkal kisebb nyomtatású szavakat volt képes olvasni mint kevéssel azután. A szemfáradás ezen neme némely betegnél annyira szembeötlő volt, hogy azt túllátáson nyugvónak kellett volna jelezni, ha a baj rögtön támadása, a lágvszájpadiv hűdésének szövődménye annak valódi jellegét meg nem világítja. A különböző calabarkészétmények közül legjobbnak bizonyult a Keller gyógyszerész által készített calabarpapir, mely 10 rész langra egy rész kivonatot tartalmaz. Egyszer egyszer csak egy szeletke tétetett a köthártyatömlőbe, mert az erősebb adagok után támadt alkalmazkodásigörcs erősebb volt ugyan, de azon kívül, hogyareájok következett alkalmazkodási javulás többnyire igen csekély volt, sőt olykor egészen is kimaradt, kellemetlen izgatottsági állapot lépett fel. Hasonlót észlelt Rydel, ki oda nyilatkozott, .hogy a calabart elég kis adagban kell alkalmazni, általa az izmot csupán gyengén ingerelvén mintegy tornásztatni a nélkül, hogy az kifárasztassék“. Ugyanezen nézet mellett bizonyít a villamgvógyászati tapasztalat is; igy Benedict épen a szemizmok félbüdésénél kiemeli, hogy itt egyedül gyenge áramok vezetnek czélhoz, az erősebbek előbb rontanak mint javítanak. Megegyezőleg más észlelőkkel M. egy esetben se észlelte a látának tetemes tágulatát, mely a fénybehatásra, vagy a másik szemrés zárása és nyitásakor mindenkor reagált, sőt megvoltak gyakran az alkalmazkodási mozgások is. Noha ez utóbbi tünemény a legtöbb esetben igen jelentéktelen volt, még is ezen észlelet a mellett tanúskodik, hogy a diphtheriticus félhüdés szabály szerint a sugárizmokra szorítkozik, s magát a szivárványhártyát bántatlanúl hagyja. Az alkalmazkodási izmok és lágyszájpadiv hűdése közötti egybefüggés, valamit az alapbetegség és annak kifolyása közötti kórviszony megfejtése észlelő előtt még mindig föltevény marad, s csupán mint tényt coustatálja, hogy minden előfordúlt esetében megelőzte toroklob a szembetegséget, de a roncsoló jelleg nem volt mindannyiszor kimutatható, sőt a toroklob több betegnél csekély belterjü volt. (Kiin. Mnbl. für Augenhlk. 1870. September.) __________ lorday tr. Heveny hályogképeződés egy esete. C. Rittek tr.-tól H. S. 19 éves téglagyári munkás szembajban soha se szenvedett, igen jó láterőnek örvendett. — 1870 '/7 óta tetemes és feltünőleg növekedő látgyengeséget tapasztalt mindkét szemében a nélkül, hogy valamely alkalmi okot fel tudna hozni. Fájdalom, vagy veresseg a szemekben hiányzott.—7/7 midőn magát bemutatta, már alig látott járni. Jobb szemmel az ujjakat 4' -ra, a ballal csak egy lábra képes számlálni. A köthártyán, szaru és a csarnokvizben semmi rendellenesség. Szivárványhártya gyengén mozog, talán kissé előrenyomott. A lencse mindkét szemben annyira elhomályosodott, hogy a szemek látterének megvilágítása lehetlen. A láttér rendes, s a vizsgálat és kórelőzmény nyomán a látás zavarát egyedül a lencsék homályosodásának kellett tulajdonítani. Beteg már két óv óta mint fütő működött a gyárban, hol a kályhák fűtése keskeny, egyenesen fölfelé irányúló csőveken át történik, mely csővek vas födőkkel vannak elzárva, úgy, hogy ezek megnyitása alkalmával a láng gyakran nagy erővel csap a tűzet megtekintő fűtő arczára. A szemöldszörök ez okból ezen fűtöknél többnyire hiányoznak. Közlő meg van győződve, hogy ezen esetben a hályog gyors képeződése a tetemes hőség behatásának kifolyása, mit ha több hasonló észleletek is megerősítenének, ezen szerkezetű fűtőkályhákat, mint a fűtők szemeire nézve felettébb vészthozókat, az égéscégügy i közegek figyelmébe kívánja ajánlani, magokat a gyártulajdonosokat pedig arra figyelmeztetni, hogy a fűtő munkásokat hegyi csillámból készült védszemüveggel lássák el. (Kiin Mnbl. f. Augenhlk. 1870. September.) lorday tr. A sinus cavernosus ütérdagjának egy esete a 3, 4. 5 és 6. agy idegpár hüdésévcl. James Adams, tr.-tól 1869. febr. havában egy 56 éves férfi került A. kezelése alá, kinél a jobb szemrés a felső szemhéjemelő izom hüdése, és a felső szemhéj vizenyős daganata folytán teljesen zárva volt. A szaru annyira homályos, hogy megette a mórsékesen kitágúlt és tökéletesen mozdulatlan látát alig lehetett kivenni. A szem közepén egy fekély. A jobb szemben alig volt valami fényérzés, bal szemben a látélesség: */3. A bal teke tökéletesen mozgathatlan, a tekefelület érzéketlen, a tekefeszülése: — 1. — A jobb szemgödörfölötti táj, valamint a jobboldali orrfél és jobboldali orrtakhártya is érzéketlen ; ezenkívül érzéketlen helyek találtattak még a jobb állkapocsalatti tájon is. Hat hét előtt jelen volt nehány napig szédülés, és a jobb halánték tájra szorítkozott főfájás, mely után gyorsan fellépett a felső szemhéjiszam, tekemozgathatlanság, és szarufekély. Beteg bevallása szerint ifjú korában elsődleges bulyakórban szenvedett. Jodkali eredmény nélkül adagoltatott; néhány hét elteltével a jobb tekeürben tályog képeződött, melynek felnyitása, s a jó indulatú geny kiürítése után az meggyógyult, de a szemben semmi javulás se mutatkozott, sőt a beteg négy hétre ez után bőrvízkór, hörglob és nagyfokú fehérnyevizelés tünetei között elhalt. Bonczolatnál a jobb oldali barlangos öbölben egy dió nagyságú, rostanyalvadékkal megtöltött ütérdag, s az agyalapi ütéren több apró elfajult helyek találtattak. (New-Orleans med. Journ. Vol. XXIII hro. 2. april 1870. p. 381). lorday tr. A rögös köthártyalobról. Saemisch Th. tr.-tól. Az Aachen kerületi orvosok 1869. oct. 7-én tartott nagygyűlésén Sämisch tnr. azon boneztani vizsgálatainak eredményéről értekezett, melyet ő a rögös köthártyalob kórlényegének meghatározása tekintetéből gyűjtött. Ezen vizsgálatok őt azon meggyőződéshez vezették, hogy a rögös köthártyalob egy olynemü lobfolyamat, melynél sajátságos félgömb alakú, kocsonyás képződmény fejlődik, mely újképletnek tekintendő. Ezen újképleti félgömböcskék a köthártya kötszöveti rétegéből indulnak ki, keletkezésük első korszakában sűrűn egymáshoz nyomott magcsákból állnak, melyek egy vagy több magvat tartalmaznak, s egy vékony protoplasma réteggel vétetnek körül. Közöttük egy igen gyér, de már kezdetben is véredénynyel biró sejtközti szövet található. Kifelé a köthártya felhámjának folytatása határolja a rögöt, úgy hogy kezdetben az egésznek nagy hasonsatossága van egy aprósejtes húsdaghoz. A lefolyás alatti változások minden esetben egy bizonyos sorrendet tartanak, melyeknek végeredménye a hegszövet. A magvak mind gyérebbek lesznek, a köztiszövet a magvaknak kötszövetsejtekké átváltozása által mindinkább gyarapszik, míg végre hoszabb idő elfolyása múlva a hegszövetté átváltozás befejezi a folyamatot, Gűmőszerü átváltozásokat előadó nem észlelt. Kórodai szempontból megkülönbäzteti a heveny és id< alakot, mely utóbbi ismét 3 alakra bontandó: az egyszerű, vegyes és heges, vagyis végső korszakra. Az önként bekövetkező hegszövetképeződés a rögök szétroacsolása vagy azok kimetszése ellen szól. Valódi gyógykezelést egyedül a köthártyalob, majd annak kóros következményei igényelnek. A heveny alaknál helyi szerek ártalmasak; az egyszerű alaknál azért czélszerú a Cuprum sulf., hogy általa a lobfolyamatot fokozzuk, vagyis a rögöknea átváltozását siettessük. A vegyes alaknál ajánlja az összehúzó szerek alkalmazását, különösen a Plumbum aceticumot; a heges alaknál az Entropium, Trichiasis, Districhiasis, a meggörbült szemhéj által okozott tekenyomás elhárítása végett a Pagenstecher féle műtétet alkalmazza, vagy pedig a szemhéjrés tágítását a műtéttel kapcsolatban Gaüsard szerint. (Correspondenzbl. d. ärztl. Vereine d. Reinprovinz u. Nassau’s kro. p. 32). lorday tr. PEST, 1871. KHÓR és WEIN KÖNYVNOMDÁJA. (Dorottya-utcia 14 síim.
