Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1871-04-02 / 2. szám

27 28 zatokat. A reczeg néha, kivált az edények mentén és az idegdomb­­esa közelében szétterjedő homályt mutat; egyes esetekben szétter­jedő reczeglob volt jelen, mely hasonló a bújasenyből származó­hoz, de ettől csak egy esetben volt függő. Nem ritkán látni izzadmánycsíkokat az edények mentén az idegdombcsán vagy annak közelében, néha vérömlényeket az idegdombcsa mellett. Végre az idegdombcsának különösen külső fele csaknem állandóan el van színesedve fehéressé vagy kékessé. Váljon ez mindenkor lát­­idegsorvadásnak jele-e, szerző még eldönthetlen hagyja; annyi bizonyos, hogy mivel e helyen a velőtlen ideganyag rétege legvé­konyabb, a sorvadás is legelébb lép fel. Graefe Albert szerint úgy látszik, hogy ezen esetek némelyikénél idült látideglob, másoknál egyszerű tápzavar van jelen az idegben. Hogy ezen scotomáknál nincs reczegbántalom jelen, azáltal lesz valószínűvé, hogy a baj egyik szakában sem akadni reczeg- vagy érhártvaváltozatokra. Az ily scotomás esetek egyik kis részénél a láttompulat szeszes italok mértékletlen élvezete folytán lépett fel; ezeknél, ha a betegek szenvedélyükről lemondottak, a jóslat kedvező volt. Nőknél szerző a scotomák ezen alkalmát csak rii.kán látta. A kórlefolyást illetőleg a scotomák ha bizonyos fokra fej­lődtek, nem igen mutatnak hajlamot továbbterjedni Ezen állandó­ság ott legnagyobb, hol a scotomának éles határa van. De még ott is, hogy nagy volt a környe részben a színvakság néha jelenté­keny javalás, sőt teljes gyógyulás állott be. A gyógykezelés a testalkat szerint adagolt vérbocsájtásból, elvonó, izzasztó sat. szerelésből állott. Ezenkívül szerző, a nem szeszmérgezéstől függő esetekben a jodkaliumot jó sikerrel al­kalmazta. Midőn a központi scotoma mellett már kezdetben van a köz­­pontkivüli látás kissé megzavarva, akkor néha, daczára minden szerelésnek előrehaladó mórba tér át a bántalom; de még az ily esetben is megáll néha a kórfolyamat és némileg javul. Azon kérdést illetőleg, váljon a szerzett színvakság előfordul­­hat-e láttompulat nélkül és mily jóslatú ezen bántalom, a régibb angol irodalomban akadni nehány ily esetre. Egy ily esetet Alexander tr. 2 évjj előtt észlelt, és szerző kérelmére, ki hasonló esetet még nem figyelt meg, utólag még egyszer megvizsgálván, igen szabatosan, semmiféle szemtükőri változást nem talált, a lát­­erő tökéletes volt, scotoma hiányzott, csupán szín- nevezetesen vörösvakság mutatkozott a betegnél, ez pedig rögtön keletkezett, és két év alatt semmiben sem változott. Ez eset tehát nem soroz­ható a szerzőié közé. Yaljonhol fészkel a színérzék ezen zavarának oka, nehéz meghatározni, szerző úgy hiszi, hogy a központban, holott az ó utóbb leírt eseteiben valószínűnek tartja, hogy a lái­­idegtörzs környi bántalmával volt dolga. (Klinische Monatbl. f. Agenhlk. 1869. novenberi és deczemberi füzet után). Vidor tr. Szaruvarrat lebenymetszés utáu. A bostoni szemész Williams tett újra jelentést 44 esetről) melyben olvasóink előtt már ismeretes módja szerint a lebeuy­­metszés után a sebet finom varattal összefűzte. Csudálatos dolog, hogy ily eljárás mellett 32 eset tökéletesen sikerűit, a mennyiben a betegek közönséges nyomtatást olvasni birtak. Egyszer sem kö­vetkezett be oly kedvezőtlen tünemény, melyet határozottan lehe­tett volna a varratnak tulajdonítani, kivéve kisebb igazgatottságot némely esetben. A közléshez mellékelt táblázaton kimutatva látunk: tökéletes siker . . 80% részletes siker . . 10% sikertelenség . . 10% Amerikai űgytársai beszélik, hogy Williams eredményeinek valósága felett semmi kétség sincs, hogy azonban ezen műtétmód csakis az ő kezében megbízható, míg a többi amerikai szemor­vosok tett kísérletek után elálltak e műtétmódtól, mivel a nehéz­ségek által voltak vissza riasztva, melyekkel keresztülvitelében tálálkoztak. W. a varratot a lebeny csúcsán alkalmazza igen finom tűvel valamint a czélra elmésen készít ett tütartóval. A fonal el mozdítása a felsorolt esetekben különféle időben történt: legko­rábban a műtét utánni 6-ik, legkésőbben 35-ik napon. Opthalm. Hospit. Reports vol VI. Part IV. 807.1.) H. Néhány új szemműtét. Beüss A. tr.-tól. A bécsi orvosegylet 1870. nov. 16. gyűlésén Reuss a C 0- relysis (az odanőtt szivárványrész elválasztása a lencse melső tokjától) és szarupetyegetés (Tätowirung der Hornhaut) mütételekről értekezett saját és mások tapasztalatai nyomán. A Corelysis a bécsi iskolában azért nem honosodott meg, mivel féltek, hegy a tok megsértése által sértésihályog jöhetne létre. Különben a Streatfeild, Weber és i’assavant féle mütétmó­­dok közül értekező az utolsóba helyez legtöbb bizalmat. Továbbá felemlíti, hogy Mautner múlt évben tett közé egy általa kedvező eredménnyel mfitett esetet, hogy Jeffries Bostonban 13 esetben szin­tén szerencsésen műtött és Dr. Schnabel egy sikeres esetét közölte volt vele. R. miután saját esetéről, melyet a Passavant féle mód sze­rint mütött kimerítően értekezett, Arit tanárnak tulajdonítja egy oly műtét feltalálási dicsőségét mely a Streatfeld féléhez legalább is igen közel áll. A Kiin. Mnbl. für Augenhlk. szerkesztője megjegyzi, hogy a corelysis műtétnél épen nincs mit tartani a lencsetok megsértésé­től, bár melyike szerint hajtassák is az végre az eddigelé ajánlott mütétmódoknak, mivel a melső lencsetok elegendő feszes hártya arra nézve, hogy a kellő elővigyázattal bevezetett tompa műszer­nek ellenálljon. Ellenben egy más, igen fontos, és az értekező által elhallgatott mozzanat szól ezen mütevés gyakorlati értéke ellen, melyet maga Weber is felemlít, nevezetesen az, hogy az így el­választott szivárványodanövések elébb-utóbb ismét a tokhoz tapad­nak, vagyis a műtét, habár olykor hónapok elteltével, mindenkor telyesen haszonvebetlennek bizonyúl. A második műtét mód, a szaruhomálynak barna festanyag­­gali bepetyegetése kosmeticus szempontból, Weckertől származik, s értekező által 4 ízben jó eredménnyel lett kivivé. (Wiener Med. Presse 47. sz.) Torday tr. 1Uillékony megvakulás egy esete megnőtt egyénnél. Hibschberq tr.-tól. Szerző 18 éves beteget észlelt, kinek ezelőtt soha szembaja nem volt, és ki két napig tartó fejfájdalom után rögtön tökélete­sen megvakult. Szabatos vizsgánál a közérzet rendesnek mutatkozik, azon­ban a beteg gondolkozása igen lassú. A láták közép tágulatuak, a világosság behatására kellően mozognak. A láterő gyenge fény­sejtésig csökkent. A szemtükörrel tökéletesen ép láttér volt lát­ható. A központi véredények mind térfogatukra, mind belségükre nézve tökéletesen épek. A többi szervek vizsgálatánál csupán a vesék működésében volt lényeges eltérés, a mennyiben a gyér és vörösös vizeletben rendkívül sok fehérnye találtatott. Miután szerző a münadálylyal erélyes vérbocsájtást esz­­közlött és higanykészitményt adagolt a betegnek, már másnap délután tökéletes visszatérését tapasztalta a láterőnek, azonban váljon ezen örvendetes eredményt az erélyes kezelésnek tulajdo­­nitsa-e, nem tudja. (KI. monattbl. f. Augenhlk. sept. füzet 1870. után.) Vidor Zs. tr. HasábUveg változó törőszöglettel. Perihold a königsbergi orvosi társulatban bemutatott oly ha­­ságbüveget, mely két, egyaránt törőszöglettel biró hasábból áll. A hasábüveg hasonló a Stokes-féle astigmatieus lencséhez — kerek­­ded keretbe oly módon van befoglalva, hogy az egyik a másik felett forgatható egy az érintési sikra függélyes tengely körül. Ha úgy állíttatnak a hasábok, hogy az egyik üveg alapja a másik­nak szélével épen összeesik, akkor párhuzamosan állnak a két ha­sábnak lapjai, mi által hatásuk megsemmisittetik. Ha most for-

Next

/
Oldalképek
Tartalom