Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-04-02 / 2. szám
21 22 keztében, mily bizonytalan az előrehelyezés bármelyik módja is, a jelen eredményt sikeretnek mondhatják. Fönntebb emlitém azonban, hogy ha összhajló kancsalságnál a hátrább helyezett izom nem képes a tekét a rendes határig fordítani, az meglett bénitva, s széthajló kancsalságot idézhet elő. Eseteinkéi csakugyan az előbbre varrt izom nem képes teljesen működni, a szarn belső széle egy egész vonalnyira marad a húsosától hátrább. Kérdés tehát nem fog-e az illető idővel ismét kifelé kancsalitani. Határozottan nem, mert ellentétese és leválasztatott, hátrább lett helyezve, tehát hatása ugyanazon arányban csökkent a mozgékonyság befelé oly mérvben korlátozott mint kifelé. Láthatja tehát a t. gyűlés, hogy az illetőnél három izom helyét kellett válaztatnom, mig a rendes viszonyokat ennyire elérhettem. Áíhártyás fekélyek rögös köthártyaalapon. Közli Torbay Ferencz tr. K. A. 43 éves, közép termetű, elég erős testalkatú háziszolga f. hó 4-én jött Hirschler tr.-hoz bal szembaja végett, mely öt nap óta tart. Nála a bal felső szemhéj vizenyősen dagadt, valamint az alsó is, de jóval kisebb fokban. Az alsó lehúzása s egyúttal kifordításánál a köthártya átmeneti redőt képező része tetemesen duzzadt, feszes, vizenyősen beivódott, több egymástól különálló, kendermag mekkoraságú gömbölyded rögökkel megrakott. A felső szemhéj porczrészén a köthártya sorvadt, az átmeneti redőben itt is egyes kisebb szemcsék. Ezen oldali szemteke belovelt, a láta szűk, fény iránti viszhatása lomha. A jobb szemben a köthártya úgy az alsó mint még inkább a felső szemhéjon sorvadt, az átmeneti redőkben itt is rögmaradványok. Három nap óta heves baloldali sugárzsába kínozza a beteget, megfosztva öt éjjeli nyugalmától. A fakó arczbőrü, de különben magát egészséges nek valló egyén szembaját illetőleg, a rögös köthártyalobot 1858-ban szerezte az aradi kaszamátákban, hol ezen szembaj othonos; ellene éveken át kezeltetett is, kuruzsoltatott is három év eiőttig, mely idő óta állapota eléggé tűrhető volt, miért, többé vele nem törődött. A heveny lobos körfolyamattal szemben, tekintettel a láta lomha mozgására, a szembe Atropinoldat cseppentetek, helybelileg a homloktájra opiumkenőcs bedörzsölése, majd hashajtó és estvére szunyái bevétele rendeltetett. Más napra az alanyi tünetek alábbhagytak ugyan, a láta eléggé kitágúlt, kerek alakú, de a teke belöveltsége még egyfokú, valamint a szemhéjak duzzanata is, és az alsó szemhéj egyes kiváló nagyobb szemcséi, számra nézve 5—6, fehér szívós izzadni ányréteggel volt bevonva, mely izzadmány levétele után alatta kerekdef, nyílt fekélyző felületet lehetett kivenni már szabad szemmel is. Három hasonló jellemű, de kisebb semcse ült a felső szemhéj átmeneti redőjén is. Megészlelés végett a kórfolyamat magára hagyatott, csupán a kenőcs helybeli alkalmazása folytattatok. */,. A fekélyek szaporodtak, minek folytán egyesek összeolvadtak, de úgy, hogy kerek alakjokat megtartották s még mindig fedvék hártyás izzadmánnyal, elérvén az előbbeniek színvonalát. A homloktáji fájdalom megszűnt; a teke belöveltsége, szemhéjak vizanyője engedett. n/j. Üjabb fekély ez idő alatt nem jelentkezett, a meglevők már nem fedvék többé izzadmánytól, tiszták és lapos bemélyedéseket képeznek. A lobos tünetek majd aem egészen elenyésztek, a láta még tágúlt. lt/s. A balszem köthártyája csak nem olyan mint a jobb szemé. Á rögös köthártyának hasonló áíhártyás fekélyesedése a tankönyvekben sehol sincs felemlítve, a szaklapok se hoztak eddigelé ehez hasonló kóresetet, nem észlelte azt eddigelé Hirsehler tr. kö• zel 25 ezerre menő feljegyzett betege között, miért ezt ha nem is I unicumnak, de minden esetre felette ritkán előjövő kóralaknak kell, hogy tekintsük. Itt nem a mindennap előjövő áíhártyás köthártyalobbal van dolgunk, mert az egyes, álhartyától fedett góczok különállanak nem csak a kitörés kezdetén, hanem az egész lefolyás alatt; továbbá a fekélyek alaka, helye, maguktartása egészen eltérő azon diphtheriticus fekélyekétől, melyeket olykor az álhártyás folyamat után a szabad szemliéjs/.éleken találunk, melyek tulajdonkép nem egyebek, mint vegyes alakai az áíhártyás és roncsoló köthártyalobnak. Nézetem szerint itt a megállapodott, tulajdonkép lefolyását nagyrészben már befejezett rögös lobfolyamat új kitörésével, mondhatni: végerölködésével találkozunk, hol a még sorvadásig nem jutott rögök, valószínűleg valami alkalmi kórok közbejötté folytán meglobosodnak, tetemesen megduzzadnak, aztán fekélyesen megolvadnak, hogy így befejezzék pályafutásukat. 4 Diphtheriticus köthártyalobról. Hibschbbbg tr.-tól. Daczára annak, hogy t. ügyfeleink ismerik néhai Graefe e tárgyra vonatkozó remek munkálatát, melyet a m. orv. könyvkiadó társulat két év előtt hazai nyelvünkre forditattott, még sem vélünk feleslegest tenni, ha Hirschberg újabb értekezését e lapokban ismertetjük, kiemelvén főképen azon adatokat, melyek az eddigi ismeretnek kiegészítéséül szolgálhatnak. A nevezett kórállapot a köthártya gyurmája ennek sejtelemeinek bujálkodásán alapuló szilárd (rostonyos) beszűrődésnek tekinthető, mely sejtelemek necrobioticus folyamat (z=iros elfajulás) által szétbomlanak. A diphtheriticus köthártyának boueztani nyomozása ezen szövetnek megfelő vastagodását derítette fel. A porezon fekvő köthártya az alatta való kötszövettel együtt pár órával a halál után még 3 '/a mm-nyi vastagságot mutatott. A szövetek, daczára a halálutáni összeesésnek még jelentékeny merevség által tűntek fel. A köthártya felülete piszkos fehér szinü, merőben sima, azonban helyenként előforduló nagyobb és kisebb duzzanat folytán egyenetlen, valamint a mélyből átlátszó kékes és rózsaszínű foltok által pettyegetett. A górcsői vizsgálatnál számtalan mozgó csirsejtek (Schwärensporen) tűntek fel a köthártya felületén, hasonlók azokhoz, melyeket Buhl a Diphtheriánál talált; a szövetben pedig — kezdve a fölhámtól egész a sűrűén lerakódott sejtekkel megtelt takhártyához és a köthártya alatti kötszövethez — oly sok igen finom fényes szemcse (Körnchen) találtatott, hogy az egész szövet pontozott külemet mutat. Egy esetben, melyben a szaru maga már elveszve volt, Graefe az élő beteg köthártyájából egy darabot kivágott oly czélból, hogy H. górcsői vizsgálat alá vegye ; itt a sejtelemek elterjedt zsíros elfajulása volt jelen, melyek helyenként uagyobb szemcsesejtekké áltak össze, a szétzúzott kötszövetrostok közt körülírt góczokat képezvén, melyek erős fehér színük által már puszta szemmel is észrevehetők voltak. Az elhalt szövetek kiküszöbelése folytán itt-ott támadnak úgy nevezett diphtheriticus fekélyék: épen ezen hajlandóságban az elhalásra a diphtheriticus lobnak lényegét láthatni. Nem lehet azonban állítani, hogy a diphtheriticus köthártyában a vérkeringés megszűnt, s hogy a vér valódi pangásban legyen; csak annyi igaz, hogy a köthártya igen vérszegénynyé lett. Az ismert kórkép, mint azt Graefe mesterkézzel rajzolta, még most is mérvadó. A nagy fájdalommal és fokozódott hőmérsekkel gyorsan fellépő felső szemhéjdag, ennak merevsége, a sárga, sima, tömött cl emosis, a sima, fehér vörös pontokkal pettyegetett, szalonnás'', későbben piszkos — fehér mintegy hullaszerű köthártya felület, a Mg átlátszó, piszkos szürke váladék végre a rendkívüli gyorsaság, melyig él e tünetek fokozódnak zek mindannyi félreismerhetlen tünetek, melyek e veszedelmes kórállapotot eléggé jellegzik Terjedésére nézve megkülönböztetni 1-ör a körülírt diphtheritist egyes elszórt góczokkal, 2 or az összefolyó 3-or a szétterjedt (diffusa) alakot. A lefolyásban 3 időszakot lehet felismerni: 1-ör tetőpont (Arme), mely súlyos esetekben 8—10 és még több napig is eltarthat, kevésbé súlyos esetekben 4—6, legkönyebbekben 2—3 2*
