Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-03-27 / 1. szám
1 — 11 — hogy újból másoknak adjanak helyet Ezen kívül az egyenlítő táján pár hóval a halál bekövetkezése előtt kiterjedt vérömlenyek támadtak az érhártyában is. A fent jelzett láterő mind végig megmaradt. A szemtekék 24 órával a halál után kivétetvén öt héten át Müller-féle folyadékban tartattak. A vizsgálat a jobb szemben vérömleny által okozott reczegsorvadást, lefolyt ér- és szivárványhártyalobot, üvegtest szétroncsolását állapitá meg. Bal szemh e n az üvegtest nem folyós, benne az életben észlelt homályos részek nem találtatnak. A reczeg nem fekszik egész simán az érhártyán. Az idegrost-, idegdúcz, és pálczikaréteg mindenütt megvan. A belső magcsaréteg belyenkint feltünőleg széles, úgy hogy a magcsák itt az idegdúcz, sőt az idegrost rétegbe nyúlnak Ezen helyek szomszédságában és a magcsaréteg elemei között eper szerű vértekecsgomolyok találhatók, melyek a rendes vértekecsekhez teljesen hasonlítanak. A nagyobb üterek külborka megvastagodott, A reczeg kötszövetváza főleg az idegdombcsa közelében vizenyős, magában az idegdombcsában magcsadús. Az érhártya föltárna majd nem rendes; véredényei általában igen teltek ; a veres és fehér vértekecsek arányszáma megfelel az életben találtnak. A gyurmában, kivált a külső rétegekben számos szabadon fekvő vértekecscsomók, melyekben részben kevéssé megváltozott, részben már teljesen eltöpörödött vérsejtek találtattak. Ezek szerint ezen szemben és a reczegben támadt vérömlenyek voltak a kötszövetbeli lobos izgatottság, majd magcsabujálkodás kútforrásai. Az érhártyabeli kóros elváltozások hasonlólag ezen kóroki mozzanatra vezethetők vissza, mely azonban később támadt. Fehérvérű egyéneknél elég gyakran észleletnek időről időre ismétlődő kisebb-nagyobb vérkiömlések a test különböző részein. Jlzen esetben a jobb szemben azonnal oly nagy fokú volt, hogy az az üvegtestbe nyomult, s a szemteke összeállását észrevehetőig növelte. A reczeg szintén meg lett bántalmazva, de az így létre jött szemürbeli nyomás folytán az valószínűleg sorvadásba ment át, és egy helyen teljesen megsemmisült. °Végül Saemish következőket jegyez meg: Liebreich által különös kóralak gyanánt felállított Retinitis leucämica e szerint mint R. apoplectica jelzendő, de melynél a vérömlenyek szemtüköri képéra a fehér vértekecsek lényeges befolyást gyakorolnak. — A reczegben szemtükörrel látott fehér foltok megfelenek a reczegben talált, valószínűleg legnagyobbrészt fehér vértekccsekből álló csomócskáknak.-Hogy az érhártyabeli kóros megváltozások ily szemek megbetegedésénél főszerepet játszanak, az észleltek nyomán kétségen kívül áll. Th. L e b e r egy, Traube osztályán kifejezett fehérvérűségben elhalt egyénnek szemeit vizsgálván, azokban a R. leucaemica kővetkező jellemző tüneteit találta. A szemtekéknek csak hátsó félrésze vétethetvén ki azokban a reczeg (a frissen megnyitott szemben) az idegdombcsától egészen a fogazott tájig, főleg pedig környi részeiben egyáltalában gyenge fehéres elhomályosodást mutatott, s a fogazottáj környékén kisebb nagyobb sárgásfehér színű foltókkal és vérömlenyekkel volt megrakva. A foltok mindenike egy veres vérömlenyes udvarral bir, némelyik közepe is gyengén veresre festett. A nagyobb foltok és kerekded vérömlenyek felületén egy kiemelkedés vehető észre, mely metszéseknél még nyilvánvalóbb lesz. A foltok az egyenlítő és fogazottáj között sűrűn voltak csoportosúlva, ellenben az idegdembcsa felé mind gyérebbek és kissebbek lettek. Különben a sárgafolt táján is találtatott mindkét szemben néhány igen kis foltocska. Az idegdombcsa határai némileg elmosódvák, közelében a reczeg nehány véredénye telt, erősen kitágúlt és kanyarúlatos. Feltűnő azon sajátságos halvány téglavörös szín, melyet ezen edényeknek a bennök tartalmazott vér kölcsönöz. Az idegdombcsa Közelében találni nehány kiváló fehérszinű sugár alakú csikolatot, az edények hoszzában elhelyezkedve. Átmetszéseknél a reczeg belső főlszinén látható kiemelkedések az érhártya felé nem nyúlnak ki, s azok fehér és veres vértekecsek tömörüléséből képeződvén a reczeg rendes alkatrészeit többé kevésbé széttolják. A reczeg véredényeinek falaiban rendellenesség sehol se található. Ellenben magában az idegdombcsában és legközelebbi szomszédságában az edények helyenkint egy, szorosan egy- 12 -máshoz illeszkedett nyirksejtek által képezett rétegtől vannak körülfoglalva, s ez fejti meg valószínűleg a szemteke megnyitásakor az idegdombcsa közelében észlelt fehér sugaras edénycsikolatokat. Az edényekben tartalmazott vér fehér vértekecsekben felülmúlja a vereseket. Az érhártya szövete épen nincs megváltozva, festenyfölháma rendes, csak edényei mutatnak határozott vértorlódást. Azon kérdés fölvételénél váljon csak történetesen szövődik-e a reczeglob a fehérvérűséggel és csupán a vérnek különös összetétele szolgáltatja-e a szem hátterének sajátságos fehéres elszinesedését, vagy pedig a reczeglob szorosabb kóroki viszonyban áll a vérmegbetegedéssel ? L e b e r a reezegben talált fehér foltoknak é* vérömlenyeknek kiváló fontosságot tulajdonít. Ezen foltok nem minden esetben találtattak ugyan, de az nem zárja ki a lehetőséget, hogy azok szerfelett környi fekvésük miatt a szemtükörrel nem voltak hozzáférhetők. Az is lehetséges, hogy ezen foltok csak a betegség későbbi időszakában jelennek meg, és hogy az őket megelőző időszakban csupán vérbősége és könnyű homályosodása a szövetnek, a vérnek és szemfenéknek jellemző elszinesedése volna jelen. L e b e r a kórisme megállapítására különösen fontosnak véli r 1. A fehér foltok és vérömlenyek kerekded alakját, 2. legalább a nagyobb foltcsoportok kiemelkedéseit. Ezen két sajátság egybevetve a szövettani szerkezettel inkább a mellett látszik bizonyítani, hogy itt több apró fehérvérvegyi dagcsoportról van szó, minőket W i r c b o w más szervekben is talált, mint egyszerű leucomatosus vérömlenyről, vagy közönséges lobgóczokról. Közönséges vérömleny ellen szól a kifejezett kerekded alak, mely inkább egy lassú, időszakos létrejövetelre, mint edényrepedés folytam rögtön támadásra mutat. 3. jellemző tünet volna a fehér foltok körüli vérömlenyes veres udvar. Végül fontos még agóczok elhelyezkedése aszem hátterében és azok előszeretete a környi rész, sőt a sárgafolttáj iránt is, úgy hogy ezen tulajdonsága a foltoknak mint 4-ik ismejel volna felveendő. Dr. Tor day Mlútuképezés szarufekélynél. .. Közli Torday Febencz tr. D. Magdolna, 46 éves, divatárusnő, 1868. junius 16-án mutatta be magát először Hirschler tr.-nál — kinek szívességéből közlöm ez esetet. — Akkor a bal szaruhártya kiterjedt, tömött heges központi homályán, ugyancsak ezen szem látazárján kívül a szemhéjak köthártyája mindkét szemben idült szemcsés lobfojamatnak szolgált székhelyül; — mely folyamat a felső szemhéjakon belterjesebb volt, mint az alsókon, erősebb a jobb szemben mint a balban. Beteg bajának keletkezését egy év előtte viszi vissza, midőn jobb szemében köthártyatakár támadt, mely nyolez nap múlva a bal szemet is körébe vonta. — Baja ellen ekkor hat h kapón át folytonosan orvos által gyógykezeltetett. — Különösen kiemeli, hogy a takár megszűnte után jó ideig igen heves idegzsába által gyötörtetett a jobb szomgödör alatti tájon, mely villam iram alkalmazása után teljesen megszűnt. Különben egészséges, nuga3, erős testalkatú. Hólyagos himlőn kívül súlyosabb betegséget nem állott ki. A fentérintett idő óta beteg szorgalmasan megjelent H. tr. rendelő óráiban. A szemcsés bujálkodások ellen a köthártyák kénsavas rézéleg jegeczeivel érintettek, majd ismételve ajánlatba lett hozva a bal szemben mülátaképezés, miután a jelenlevő mennyiségi fényérzés a műtéttől meglehetős láterő visszanyerését helyezte kilátásba. Ez azonban a beteg kedvezőtlen anyagi helyzete miatt (sötét nedves pinezében lakott többed magával) a jövőnek tartatott fenn. A köthártyabujálkodás ezen kezelés mellett a bal szemben mintegy három hónap alatt majdnem teljesen megsemmisült, a jobban is tetemesen kissebbedett és kevesbedett, de itt a felső átmeneti redőben időről időre új rohamokban tört ki a bántalom, midőn a szaruhártya felső félrésze többé-kevésbé szaruposztó által
