Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-03-27 / 1. szám
1- 13 - — 14 — is ellepetett, úgy hogy emiatt a beteg úgyszólván mindennapos látogató volt. Ezen rohamokat azonban mindannyiszor sikerült szerencsésen leküzdeni, anélkül, hogy a szaruhártyán valamely homály maradt volna vissza. 1869- nov. 27-én egy ilyen, de minden eddiginél belterjesebb roham támadta meg a jobb szemet. A szaruhártya felső felén csakhamar megjelent vastag posztó, s a többi rész is felületes savói elhomályosodásnak adott helyet. Nagy fényiszony mellett a szemteke köthártyája erősen belövelt, a felső átmeneti redő hússzerü bujálkodással megrakott. Ezenkívül kínzó zsábaszerü időszakos fájdalom a jobb alsó szemgödriszél mentében és alatt, hol a bőr vizenyősen duzzadt, felettébb érzékeny. — Atropin-becseppentés, kinal szunyallal adagolása, majd szunyái bőr alá fecskendezése daczára a kórállapot inkább súlyosbodott, harmadnapra a szaru felső leiében haránt irányú fekély támadt, mely napról-napra roncsolóbb alakot öltött magára ; roppant fájdalmak, a teke köthártyája veres, tetemes fényiszony, majd 8-ad napra genyszem a szaru alsó felének gyurmás beszüremkedésével: a mülátaképezés kivitelére a döntő pillanatot meghozták, hacsak a szemet a végpusztulásnak nem akartuk tétlenül odaengedni. A műtét a legroszabb alkalmi viszonyok között setét fütetlen szobában, majdnem kizárólag a kéz biztosságára szőrűit, mert az igen szűk szemrést is beszámítva, látni ugyan nem lehetett semmit. A müláta lefelé a szaru függőleges középvonalában képeztetek, s a 21/,'" hosszú metszés tisztán a szaruhártyába ejtetett. Ezután még egyrészről a már kiállhatlanná vált fájdalmak csakhamar kimaradtak, miáltal az erejében már tönkrejutott beteg gyorsan felüdült, más részről a helybeli aggasztó kórfolyamat csodaléptekkel haladt a gyógyulás felé. 24 óra mülva az ejtett seb behegedt, a hypopium eltűnt, a teke veressége alábbhagyott s a piszkos, roncsolt szélű fekély tovaterjedésének határ vettetvén, az napról napra tisztábbá vált, majd gyógyulásnak indúlt, úgy, hogy beteg a műtét utáni nyolczad napon ágyát elhagyhatta, védkötését letette. — Három hét lefolyta alatt a hegedési folyamat annyira kedvező lefolyást nyert, hogy annak helyét csak igen felületes homály jelöli, a posztónak semmi nyoma, sőt a köthártyák szemcsés bújálkodása is, — mint alapbántalom — anélkül, hogy ez idő alatt ellene egyenesen valamely gyógyhatány lett volna alkalmazva, tetemesen csökkent, az idegzsába kimerült, s azóta vissza se jött. Ezen eset fényesen meggyőzött, mennyire van javalva, — és pedig halasztást nem engedve — a mülátaképezés kivitele olynemű szarufekélyeknél, hol a különben rendes, de viszonylagosan mégis nagyobb belszemnyomás miatt a gyógyuláshoz feltétlenül szükséges hatány: a táplálkozási viszony kedvező m-egmásitása más úton el nem érhető, vagy legalább is igen kétséges. Annyival is inkább kivántam, ezen esetet közétéve az ügyfelek figyelmét a kórjavalat fontosságára felhívni, mert a tankönyvekben, sőt S t e 11 w a g kitűnő tankönyvében is ezen tétel épen nincs eléggé körülírva. Ellenkezőleg a mülátaképezést illető javalatok között a szarufekélyre vonatkozó 3-ik pont így szól: „a szaruhártya oly fekélyedési folyamatainál, melyek ezen hártyának csapolás általi fellazítását követelik, de fekvésük — és terjedelmüknél fogva oly homályokra nyújtanak kilátást, melyek később a maguk részéről tennék szükségessé a látaképezés t“. Itt azonban a műtét nem mint a szarucsapolás helyettesitője, nem is mint utóheg kikerülése végetti eljárás szerepel, hanem egyenesen a szaruhártya, s vele együtt mondhatni a szem megmentésére szolgál; sőt sokszor már maga a köthártyaszemesésedés mint alapbaj megszüntetésére is kell a mülátaképezést foganatba vennünk, mielőtt valamely más, helybeli, a szövetet megmásító gyógyhatányhoz nyúlnánk. Üj eljárásimód a szinlelt egy szemi vakság kipnliatolására. H. Bert hold tr.-ból. (Klin. Mnbl für Augenhlk. 1869. octob. Az állítólag vak szem elibe egy hasábot tartva mindkét szemmel egy oly három vonalból álló rajzra nézetünk, melynek két egyenlő széles vonala egymásközt párhuzamosan fut, ég a ha»áb törő szőglehetéhez egy függőleges síkban fekszik, a harmadik vonal pedig mindkettőt egy meglehetős nagy szögletben metszi. Most a színlelő a vonalak száma és iránya felől kérdeztetvén a legtöbb esetben két egymást keresztező vonalat nevez meg, mivel a két egymást metsző vonalpár benyomása vele mindent kettősnek láttat. Ha azonban az illető ezen kísérleti móddal ismeretes lévén a kérdéseket helyesen fejtené meg, akkor ellenőrzésül egy másik vonalrajz tartandó szemei elé, mely csak két egymást keresztező vonalból áll, melyek közöl egyik sem fekszik a hasáb törő szöglejével egy függőleges síkban. Most a színlelő, miután a törési viszonyok szintén két egymást keresztező vonalpár benyomását eredményezik, egyedül találgatásra lévén utalva magát csakhamar elárúlja. Ezen eljárás következő előnyöket nyújt: 1. A vizsgálandó részéről semmi felfogási tehetséget se igényel. 2. Alkalmas az illető színlelőnek bármely meghittjét is a valóról meggyőzni. 3. A színlelőnek saját szeme előtt bizonyíthatni be, hogy az orvost nem lehet kijátszani, mi az illetőnek olykor nagy előnyére válhat, Dr. lorday. A reczegleválás gyógytanához, Landesberg tr. a wiesbadeni szemgyógyintézetben következő esetet észlelt: Gy. M. 42 éves asszony 1867. junius végével vizsgáltatott meg először. A fiatal korától fogva rövidlátó beteg 1866 december haváig jól birt olvasni, írni s. a. t. Ez időben először vett észre kellemetlen változást. 15 percznél tovább tartó olvasás vagy írás után szemei nagyon elfáradtak és szemhéjait mintegy alásülyedni érezte, és néha a tárgyakat vékony ködbe barkóivá lenni látta. Fájdalmai azonban nem voltak. Ilyen volt az állapot nehány hónapon át a míg májusban ki nem mutatható okból rögtön rosszabbodott, ez időben ugyanis a tárgyakat már igen vastag köd borította és csillogás bántotta egyre a beteget. A jobb szem nagyobb mértékben szenvedett, úgy hogy ez a tárgyakat igen határozatlanul látta. A vizsgálat a láterőt következő állapotúnak mutatta. Jobboldalt 17/5o- Baloldalt 11/30. Mindkét szemben rövidlátás 1,i. Mindkét szemével Jaeger 1 számú betűit 4“ távolról látja, a jobb szemmel nehezebben. Ha a jobb szem befedetik a bal könnyebben olvas. A láttér nem hiányos. A szemtükörreli vizsga mindkét oldalt középfokú hátsó tülktágulatot jelentékeny érhártyai vérbőséget és sorvadást, itt-ott pedig föstenyátáztatást. Jobb oldalt az idegdombcsától kezdve a reczegnek csaknem egész felső felén az edények igen kanyarulatosak; a reczeg felfelé egy helyen kissé kidomborodik, mintha közte és az érhártya között izzadmánv tartalmaztatnék. Üvegtesti zavarodás mindkét szemben volt látható j a jobban tetemes és czafatokból álló. A mívelt néposztályhoz tartozó beteg igen felizgatott és. ideges. Nagyon fél a megvakulástól, mi álmától is megfosztja. Betegségére vonatkozó állításai igen szabatosak. A gyógykezelés Heurteloup mfinadályok ötödnaponkinti alkalmazásából állott, mindkét oldalt egy-egy henger. A Heurteloup mindig este használtatott mire másnap a beteg fekve maratd homályos szobában. Ezenkívül másodnaponkint lábfürdőket vett, melyekbe 15 gramme királyviz töltetett. Vájt üvegek használása eltiltatott és a beteg szemeinek mentői nagyobb .kímélésére intetett. A csillogás és az erős napvilágosság enyhítésére kék kagylóüveg lett a betegnek rendelve. A Heurteloup háromszori alkalmazása után a baj terjedésében nemcsak hogy megállíttatott, hanem észrevehető javulás volt észlelhető. A láterő jobb oldalt 17/30-ra bal oldalt ao/,0-ra emelkedett. Az érhártyai vérbőség bal oldalt tökéletesen jobb oldalt nagyrészt elmúlt. A jobb reczegen csak egyes edények voltak kanyarulatosak és a kidomborodó hely egészen kiegyenesedett; az üvegtesti czafatok is nagyon gyérültek a bal szemben pedig egészen eltűntek. Ily körülmények között tanácsosnak látszott a beteget erősbödése végett Schwalbachba küldeni. Julius hó 28-án Schwalbachban 1 I
