Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-12-18 / 6. szám
93 94 Egyoldali függőleges irányban lengő szemrezgés egy esete W. Zehender tr-ról. (Kl. Mnbl. für Aughlk. 1870. april) Azon neme a Nystagmusnak, melynél lengő mozgások a függőleges sikban történnek felettébb ritka. Z. esete egy 9 éves egésséges kinézésű leánykára vonatkoszik, ki azonban már kis gyermek kora óta az alsó végtagjaiban izomzsngarral párosúlt hüdésben szenved, azokat mankók segélyével nagy nehezen vonszolva maga után. A szemek állapotát illetőleg a szülőknek már hoszabb idő óta feltűnt, majd aggodalmat támasztott, az egyik szem inga szerű mozgása. Közelebbi megtekintésnél a bal szemteke csakugyan folytonosan rezeg a függőleges vonalban. A rezgések úgy a tartamot mint a rezgés fokát tekintve a szem bármely irányításánál ugyanazok maradtak. Átalánosságban a rezgés foka legnagyobb volt a rögzítés kezdetén; a legnagyobb kitérés nem tett ki többet 3/4 vonalnál. Nehány másodperc múlva a rezgés vagy rögtön megszűnt, vagy mindinkább kisebbettek a kitérések, hogy egy igen csekély idő múlva újból telyes erővel megkezdődjék. Különöseu hevessé vált a rezgés mindannyiszor akkor, ha a rögzített tárgy a láttér valamely más részébe hozatott. A szemteke mozgásaiban szenvedő leges részt vettek a szemhéjak is, különösen a felső. A bal szem látképessége-majd nem semmire fogyott; csupán a láttér kö rzeti részében, és kifelé tekintésnél tapasztaltatott egy csekély láterő képesség. A jobb szem látereje rendes. A szemtükörreli vizsgálat a szem látterében nem fedezett fel semmi rendelenest kivéve, hogy az idegdombcsa szine mindkét szembe szokatlan zöldes-fehér szint mutatott. Dr. loxday. Heveny ködhártyavizenyő. Zehender W. Az 55 éves beteg nő beszéli, hogy április 6-án este heves tüszszentés és nátha alatt rögtön nagy fejfajdalmak állottak be Egy nappal később tetemes tülkkőthártyai vizenyő jelenkezetmindkét szemén. A fejfájdalmak lassanként engedtek ugyan, azonban csaknem 8 napig kellett a beteguek koronkint hideg borogat tásokat raknia meleg fejére. A vizenyő nehány nappal később meg jóval nagyobbodott, kivált bal oldalt, a hol is babmekkoraságú hólyagként nyomult a hélyrés közé. Miután tetőpontjára fejlődött volt, nehány nap alatt elébb bal, aztán jobb oldalt egészen eltűnt a köthártyaalatti vizenyő, nem hagyván egyebet hátra, mint erősebb köthártyai lövelletet a szemtekén. A beteg ágyban tartatott, és atropin cseppentetett szemeibe. Miként magyarászhatni az ily heveny módon fellépő és ép ily gyorsan múló köthártyai vizenyőt ? Szerzőnek az eset észlelésekor azonnal eszébe jutott Lawson T a i t a genyvérnél előforduló köthártyai vizenyőről tett közleménye, ki nehány bonclelet nyomán e vzenyőt a barlangos öböl vagy a szemgödri viszerek betömülése biztos jelének tartja. Az igaz, hogy a kérdéses esetben nem volt genyvér jelen, és a beteg többi körülményei sem tennék valószinüvé az értömülést, mindazáltal szerző más biztosabb magyarázat híjján hasonló folyamatra gondol. A beteg nő 7 héttel elébb baloldali tüdőlobban szenvedett láz nélkül, melyből meglehetősen késő idült fel. Szive egészséges Felvétele után nyólcad napra elhagyhatta a kórházat. (Monatbl. Augenhlk. 1870 Zen. fűz. Vidor tr. Schwalbe G. De canali Petiti et de zonula ciliari. (Klin. Mnbl. für Augenhlk. 1870. april.) Szerző biztosnak hiszi, hogy a lencseszél legközelebbi szomszédságában finom nyílások léteznek, melyek a hátsó szemcsarnok és a Petit féle csatorna közötti közlekedés fentartására szolgálnak. Ennek bebizonyítására szerző a Petit féle csatornát bemetszve abba híg folyadékot fócskendett. A folyadék a csatornából szoéosan a melső lencseszélnél tért ki, azon a helyen, mely a felkészítésnél bizonnyal nem lett meg sértve. Hogy ezen kísérlet ragibb búvároknak, mint Hueck és Brücke nem sikerült, egyedül annak róvható fel, hogy a beföcskendezé3re használt anyag nem volt alkalmas. Azon körülmény, hogy a szóban forg csatorna felfújható, nem dönti meg ezen finom nyílások létezését a lencseszélen. Dr. lorday. Újabb esetek, melyekben heveny glaucoma követte az atropin becseppentését. Dr DARBY-től Bostonban. Azon tény, melyről itt szó van, hogy t. i. atropin használása után rögtön heveny glaucoma tör ki, többször észleltetett, azt kétségbe vonni többé alig lehet. Megjegyzendő, hogy ez nem jön elő egészséges szemeknél, hanem csakis olyanoknál, melyekben az úgynevezett idült glaucoma (glaucoma sinplex) jelei megvannak. Az amerikai orvostól leirt kortörténet szintén említi hogy két betegének szervei a glaucoma chronicum mintegy das ikus képét mutatták, s hogy az egyiknél az atropinizálás Után egy órára kitört a heveny glaucoma, a másikban ugyan az nap este. Mindkettőben a szivárványcsonkítás tökéletes eredményhez vezetett. Warlomont szintén hasonlót észlelt. Egy asszony jelent meg nála a bal szemben idült glaucomával, nagy fájdalmakkal és ezen szem tökéletes vakságával. A jobb szemben az idült glaucoma első előhirnöki tünetei meg vannak, de ezen szem jól lát. Szorgosabb kutatás végett atropinizaltatik tizenegy órakor. Négy órakor délután kitör nála a heveny glaucoma; öt órakor mindkét szem mütetett. Mind Xerby mind Varloucout egyetért abban, hogy daczára eze félreismerhetlen oki viszonynak az atropinzálás és a heveny glaucoma kitörése között, nem szabad lemondani a látatágító szer alkalmazásáról ott, hol látiddegdombcsa nyomozását a kórisme tekintetéből szükségesnek tartjuk. Részünkről szintén helyeseljük átalában azon gyakorlati elvet, hogy a kórisme lehetőleg tökéletes megállapítását biztosítanunk kell; hogy tehát a látideg netán kezdődő vájulata, az edények félretolása, az ütér lüktetése, a szemteke belnyom sának foka stb. felett magunkat minél jobban tájékozni igyekezzünk; de másrészről tapasztalásból tndjuk, hogy némi gyakorlat által képesek leszünk mindezeket látatágitás nélkül is elérni, miért régi szokásom idült glaucoma esetében minden atropinizálásról lemondani. (Annales d’Owl. 1870. Jul. —Aug. 35. 1.) A távollátók alkalmazkodása. Adamnik és Wainow trk. A szerzők a lencsegörbületek változásainak mérésére R osov által először alkalmazott mód szerint a közvetlen napfényt használták ; azonban a lencsealak alkalmazkodási változatait csak 50 éven túl levő egyéneknél mérték meg, holott Helmholtz ésKnapp ezt 30 éven alúl levőkön tették. Egy táblázat 4 szemen véghezvitt mérések által kipuhatolt számértékeket tartalmaz. Ezen táblázatból kitűnik, hogy a mellső csarnok átlag valamivel szükebb (2, 4—3, 9 mm.) mint fiatalabb egyéneknél szokott lenni. A lencse hátsó falának görbülete aránylag kisebb. A lencse mellső falának görbülete az alkalmazkodásnál kevésbé változott, mint fiatalabb egyéneknél, ellenben a hátsó fal rendesnél nagyobb mértékben domborodott, nehány esetben e domborodás nagyobb volt mint a mellső lencsefalé. Említésre méltók azon lassú és rezgésszerü mozgások melyek alatt a lencsealak változása létrejő; nehány egy, két sőt három percig tartott még a visszhajlási képek nagysága állan-
