Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-12-18 / 6. szám
91 92 geny újabb meggyülésekor ismételhetni, miután a szem bekötendő, az ép szem befedendő és a beteg fekve maradjon legalább nehány óráig. Az eredmény többnyire kielégítő. A hol könytőmlő takár van jelen, szerző a könycsatornácskának felhasítását és a tömlő szorgalmas kinyomását ajálja. Tetemes fájdalmak ellen a mellső csarnok megcsapolása és utólagos langymeleg borogatások jó szolgálatot tesznek. A genyedés továbbterjedése ellen a szivárványcsonkolás nem bizonyúl be mindig hatásos eljárásnak, meglehet, hogy azért, mert szerző ezt utolsó szerként alkalmazta. A legjeleseb szerek között a helyesen alkalmazott kötés nevezetes szereppel bir; ennek az a főczélja. hogy először a pislogást akadályozza meg, másodszor, hogy a hályogfalakat szorítsa egymás felé és hátra mozdulatlan helyzetben. Miután szerző a kötés minőségét, alkalmazási módját sat. behatóan fejtegette volna még egyszer felemlíti Saemisch tanárnak legújabb időben ismertetett ulcus corneae serpens-ét, mely szerző szerint nem más mint szarutályog. A Saemisch által alkalmazott műtét értékéről (a bántalmazott szarurésznek ismételt keresztülhasítása) szerz i még nem mondhat Ítéletet. (Archiv f. Ophth. XYI, 1.) Vidor tr. Strabismus Concomitans Convergens intermittens egy esete. W, WAGNLR tr-tól. (KI. Mnbl. für Aughlk. 1870. april) B. S. 6 éves egésséges leányka csecsemőkorában valamely agyhártyaizgatottságot állót ki. Rendelő orvosa szerint 4 hó előtt a gyermek bal szemében összetérő kancsalság mutatkozott minden alapos alkalmi oknélkül. Ezen kancsalság tíz napon át megmaradt, ekkor eltűnt, hogy nehány nap múlva újból megjelenjék. Az első 2 hónap alatt minden 4—5 nap elteltével egy 24 órára előjött, míg az utólsó 2 hónap alatt szabványosan minden másodnapon észleltetett. Gyógyszerek hatás nélkül maradtak. A bal szem kancsalsága körülbelöl B 1latu—at tett, és mindenkor egy és ugyanazon jellemet tanúsított. Ha a jobb szem rögzített, a bal szem kancsalságának foka — az elfedökéz alatt — ugyanaz maradt; ugyan ily fokban kancsalított a jobb szem akkor ha a balszem rögzített, mi alatt a jobb el volt fedve. A kancsalság mentes napokon megfigyelt tünetek is mindvégig ugyanazok maradtak. A gyermek látszólag egy egészen rendes közös láttengelyel birt. A szemtekék mozgásai bármely irányban kielégítők; kettős képekről a gyermek soha se panaszkodott. Alkalmazkodási és fénytörési rendellenesség — mennyire a korának megfelelő értelemmel bíró gyermek bemondásának hitelt adhatni — nem volt jelen; a látképesség mindkét szemben a rendest igen megközelíti. Grafe tanácsára W tr. a bal szem belső egyenes ízmát átmetszette, mire a kancsalség egyszer mindenkorra rögtön megszűnt. Hasonló szabványos kancsalság eddigelé az irodalomban még nincs felemlítve; a szabványosság kóroka itt különösen kérdés tárgyát képezi. Torday tr. Astigmatismus és koponyakéyzödés. A párisi société d’Anthropolgie 1869. julius 15-diki ülésében előadta Wegker. L. Nehány bevezető szó után szerző így folytatja előadásait: Régóta ismert dolog, hogy a szemek és a szemgödrök meg a koponyacsontok képződése között átalában meglehetősen benső a kölcsönösség. Ezen költsönösséget nemrég Donders az astigmatismusra vonatkozólag újra kiemelte. Ezen rendellenességnél a szaruhártya déllőinek görbületében kisebb-nagyobb különbséget mutat, minél a leggörbültebb függélyesen áll a legkevésbé görbülthöz. Minden szem mutatja az astigmatismus bizonyos fokát. Francia- Angol- és Németországban rendesen a függélyes déllő a leggörbültebb, a miért is az astigmatismus ezen alakját rendesnek nevezik, midőn pedig a vízszintes déllő mutatja a legnagyobb görbületet, ezen alakot rendellenes astigmatismusnak nevezzük. És épen az ily esetekben figyelmeztetett Donders arra, hogy egyszersmind a koponyacsontok asymetriát mutatnak. J a v a 1 E. tr. képes volt az astigmatismust a koponyacsontok rendellenes alakjából felismerni. Szerző is hajlandó hinni, miszerint az astigmatismus átalában a koponyacsontok alakjától függ, és hogy ezen alak határozza meg az astigmatismus nemét, azaz, hogy a szem ugyanazon irányban van meglapítva mint a koponya, szóval, hogy a szaruhártyának leggörbültebb déllője egybeesik a koponya azon átmérőjével mely rendellenes rövidülést mutat. Ezen tény azért érdekes különösen, mert az astigmatismus jelenléténél az a kérdés, hogy az illető szem melyik írást ismeri fel jobban a vizszintest-é vagy a függélyest. Az emberek midőn írni kezdettek, nyilván odatőrekedtek oly jelekkel élni, melyeket legkönnyebben és mentői távolabbról legyenek képesek felismerni. A véletlen e tekintetben bizonyára és a szerepelt, hanem ösztönszerüleg engedtek az emberek a szemnemkoponyaképződés követelményének. Szerző következőket terjeszt elő: 1. A szemeknek astigmatismus név alatt ismert, fénytörési rendellenessége bennső viszonyban áll a koponyaképződéssel, még pedig nem csak azon esetekben, melyeknél az astigmatismus nagy fokra fejlődött. 2. A szemek és közvetve a koponya képződése vezették az embereket az írási jelek megválasztásánál. Igen egyszerű módunk van ezen előterjesztvények támogatásaira vagy elejtésére. Ez a következőkből állana: Vizsgáljuk meg a mi írásunkat, a hieroglyphákat, a héber Írást stb. váljon melyik nemének felelnek meg. Ha ez meg van határozva, az volna kipuhatolandó, hogy a talált szarugörbület egybeesik-e a koponya rövidült átmérőjével. Ez úton egykor talán sikerülne megállapítani, hogy az írási jelek megválasztása a koponyaképződéstől függ. Ezen tanulmányok folytán egyszersmind következtetni lehetne az ősök írási jeleiből azok szemének és közvetve azok koponyájának alakjára is. (Monatsb. f. Augenheilk. 1870. Jun. fűz.) Vidor tr. A hátgerincz-báiitalmakiiúl előforduló szemtünetek. (Argyll Robertson tr.tól). A szerző, ki négy idevágó esetet közöl, az ezekben előforduló tüneteket a kővetkező átalános vázlatban állítja össze. Minden esetben jelen volt látaszűkület, mely más okból származott látaszükülettől az által különbözik, hogy a láta nem húzódik össze fénybehatásra, mig igenis összehuzódik az alkalmazkodás befolyása alatt. Atropin még erősebb adagban is csak csekély hatást gyakorol. Három esetben kisebb fokú látidegsorvadást, csak egyben a felső szemhéj előesését találta, mely utóbbi tünet ezen bajoknál Brown-Séquardtól észleltetett. Színvaksá;ot egy esetben se talált. A látaszűkület fennrajzolt minősége oly tünemény, melynek kielégítő értélmezésével eddigelé nem bírnak. Miután a láta ezen betegeknél kisebb tárgyak megszemlélésénél, tehát az alkalmazkodás befolyása alatt kisebb lesz, nem lehet feltenni, hogy a láta ez esetekben azért nem húzódik össze a fény behatására, mert már úgyis nagyon össze van huzva, mit különben az ismeretes Calabartünemény is megczáfol. Ezen gyógyszer által a rendes szem látája még jóval szükebb lesz, mint ezen betegeknél volt, azért mekkorasága mégis változik a fény behatása alatt, Csak egy feltevés alkalmatos e tünet megmagyarázására, ha t. i. feltesszük, hogy a láta fénybebatásra a sugár-gerinczagyidegek (nervi cilio-spinales) épsége szükséges, mely idegek pedig a szóban levő betegüknél épen hüdve lenni látszanak, (Annales d’Oculislo-que 1870. Jul- Agost. 25. 1.).
