Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-12-18 / 6. szám
89 90 vannak egybeállítva térszüke miatt itt mellőznöm kell, a t. olvasót magára a könyvre utalván. Az átalános gyógyeljárást a szerző rövid fejezetben foglalja össze, melyből kiemeljük a bujasenyves szembántalmak tanuságos 4 táblázatban összeállított adatait. Egy végfejezetben a sértésekről, valamint a látidegsorvadás szemtükörreli nyoniozásáróljvan szó, mely utóbbira C o c c i u s polárizált világosságot használ fel, oly módot, melynek úgy látszik, még kitűnő szerep fog egykor jutni a tárgyilagos vizsgálás terén. Ha az imént előadott feljegyzésekben bizonyos rendetlenség tűnik fel, ez a könyv sajátságos szerkesztéséből következett, moly a tárgyakat nem a szokott rendben, hanem mintegy társalgási feszületlenségben és rendszer nélkül állítja az olvasó elé. Ez Coccius szokása, melyet rég óta ismerünk s mely főképen teszi azt, hogy különben jeles munkálatai nem örvendenek azon kedveltségnek főkép kezdőknél, melyet másként a szerző mind kitűnő észlelési tehetsége mind becsülhetlen őszintesége nagy fokban érdemelnének. A ki el tud nézni az anyag némi összezavarásától valamint az irály tagadhatlan bonyolódottságától, az a jelen könyvből valamint Coccius előbbi munkáiból sokat, de igen sokat tanulhat, mit más utón fel nem talál. Végre megjegyzendő, hogy a szóban levő könyv második része a lipcsei intézet administrativ adatait tartalmazza, melyeket az intézet elnöke Dr. Wilhelmi állított össze. LAPSZEMLE. A szaru tályogról, Aklt F. tanártól. Miután szerző a szarutályog, szarufekély és a szaruhártya lobos szüremlete közötti különbséget előadta, a szarutályogot alakjára nézve kétfélének mondja lenni; az ép szarurétegek között levő geny ugyanis vagy ott termeltetik ahol azt lenni látjuk, vagy sülyedés által jut az illető helyre. A jelen értekezés csupán az elsőt tárgyalja. A szarutályogot, ha a geDytestecsek telepe vastag, ennek sajátságos halványsárga színéről is könnyen ismerhetni fel; de midőn a telep vékony, szürke színben tűnik fel. Tehát más jellegző tünetekre kell figyelemmel lenni A lóbgóc, ha nem esik a szaruhártya határszélére mindenkor kerekded, kivéve midőn a gony részben már felszívódott vagy kiürült és a genyedés csak egy irányban terjed tovább; a genygóc éles határú és szélén kissé puffadt, és lehelletszerű udvar környezi, ez néha sugaras ; a góc felülete felhámhiány következtében bágyadt fényű. Egész terjedelmében emelkedett lehet, többnyire azonban csak also része az, rendszerint egyenletesen vagy egyenetlenül behor padt. Néha egy helyen át van likadva és a fölötti ide s tova simogatott, pillaszál alatt mozgatható. Kisebb fokú tályogokat, midőn ugyanis a genyedés mérsékeltebb, nehezebb felismerni, és csak akkor tarthatni határozatlan tál yognak, midőn a genysülyedés kétségtelen. Az ideg- és edényrendszer tüneményei egy s ugyanazon egyénnél is felette változók; a fejféli fájdalmak a könyezés, fényiszony, héjgörcs és a teke belöveltsége, különösen a mellső sugárüterek területén, eleintén igen hevesek azonban mérsékeltek is lehetnek; a Bowman-féle hártya alatti edényképződés csak később jő létre és nincs oly kedvező jelentősége mint a nyílt fekélyeknél, a hol is az edény képződés úgyszólván megakadályozza a szaruhártya további fellágyulását. az orvos a szarutályogot ritkán látja keletkezésekor, különösen azért, mivel a genyképződés szerfelett gyorsan történik,, néha 24 óra alatt. A szaruhártya gyurmájában meggyűlt geny részleges vagy átalános megolvadását a tályog mellső falának behorpadása jelzi leginkább. Ezen behorpadást különféleképen magyarázhatni; meglehet, hogy a folyamat bizonyos fokán a genygóc bennékének egy része felszívódik; bizonyos továbbá, hogy néha a melső fal egyik-másik pontja szétbomlik, hogy a tályog mellfelé áttörik és részben kiürül; rövid idővel az áttörés előtt az illető hely kissé puffadt; közel eső dolog tehát hátsó áttörésre is gondolni és a mellső csarnokban gyakran előforduló genygyülemet, az ily áttöréstől származtatni amint ezt péld. Himly és Mackenzie tevék. Ha a tályog bennéke részben eltűnt, annak közepe kevésbé homályos mint sarló részei azon egyszerű okból, mert a genytestek itt gyűlnek meg nagyobb mennyiségben, közepett átlátszó folyadéknak engedve helyt. Az ily tályognak nagy hajlama van fekmentesen kiterjedni. Szerző ezen kiterjeszkédési hajlamot a nevezett körülmények között egyrészt onnan magyarázra, hogy több kevesebb genytestecs szorulván a tályogfalak sarki szélei közé, ez előmozdítja a szaruszövet megolvadását, de másrészt onnan, hogy a tályog mellső és hátsó falának közép részei nem forradhatnak egybe, minthogy a pislogás miatt e falak folyvást mozognak egymás mellett. E nézetet szerző már azért is helyesnek tartja, mert egyenesen rámutat azon két gyógyszerre t. i. a genykiüritésre és a pislogás megszüntetésére, melyek a folyamatnak véget vetni képesek. A mi a hypopyumnak a szarutályoghoz való csatlakozását illeti, szerző nincs egészen egy véleményben más, e tárgyat fejtegető írókkal. Ő ugyanis a csarnokbeli genygyülemet nem származtatja közvetleuül a szaruhártya kórfolyamatából, hanem szivárványlob általi közvetítést tételez fel. Tájékozásúl következőket mond: 1. Nemesek a szarutályognál, hanem a szarufekélynél is csaknem mindig jelen vannak, a szivárványlob tünetei, mihelyt a szaruhártyának mélyebb rétegei is megtámadtatnak. 2. Soha sem találhatni a csarnokban genyt szivárványlob nélkül. 3. A szarukörömhöz is csatlakozik eléhb-utóbb szivárványlob. 4. A csarnokból ki nem üríthető genyt szívós tömeg (a szivárványlob terménye) tartja össze. 5. A tályogbeli genyfogyatkozás nincs összhangzásban a csarnokbeli geny szaporodásával, a tályog behorpadása bizonyos idő múlva jelenkezik akár van a csarnokban geny akár nincs, akár szporodik az akár nem. 6. Vannak szivárványlobok szarubántalom nélkül, és ezeknél is észlelni genyt vagy suspendálva a csarnokvízben, vagy lecsapolva a csarnok fenekére, az elébbi megsürüsödvén, hártyát képez a látában, az utóbbi felszívódik vagy egybeforrasztja a szivárvány és szaruhártya környi részeit. Itt nyilván nem tarthatni a szaruhártyát a csarnokgeny forrásának. Szerző ez érdemben leghelyesebbnek tartja Wecker azon állítását, mely szerint a csarnokbeli genyképződése és vele együtt a szivárványlob előidézésére első okot a Descemethártya hátsó falának testjei szolgáltatnak. A szaruhályog nem íordúl elő gyakran, legtöbbször zúzódás következménye, fiatal egyéneknél leginkább himlő után áll be. Feltűnő, hogy aránylag gyakran fordúl az elő a könytömlő takáránál és ha Saemisch tanár a könyvezetékek báutalmait az ulcus corneae serpens-nek keletkezésére befolyással lenni bírónak mondja, ez szerzőt csakmegerősítheti azon véleményében, hogy az ulcus corneae serpens nem más mint szarutályog. A kórokok közül a meghűlés sem zárható ki. A tályogban szenvedő szaruhártya teljes épségét visszaállítani merőben lehetlen, legjobb esetben állandó heg m ral hátra a tályog mellső és hátsó falának összenövése következtében. Csak fiatil egyéneknél és itt is csupán jelentéktelen anyagveszteségnél számíthatni valódi szaruszövet utántermelődésére és vékony folt hátramaradására. Legroszabb fekmentes irányban való továbbterjedési hajlam. A szaruhályog szivárványiszamra, csapra szaru aszályra átalános szemképleti lobra és tekesorvadásra vezethet. Ezenkívül szivárványlob és sugártestlob csatlakozhatván hozzá nemcsak a szemet teheti tönkre, hanem az ezen bántalmakkal járó fájdalmak álomhiány, láz sat. következtében az egész szervezetet tetemesen megrongálhatja. A gyógykezelést szerző igen körülményesen tárgyalja a már ismert elvekhez tartva magát. A szerint amint nagyobb vagy kisebb a genygyülem a szaruhártyában, a mellső csarnokban intézzük a mütevési eljárást, azaz vagy csupán a tályogot nyitjuk meg felületesen vagy mélyebben, vagy a mellső csarnokot is. Ha ez utóbbiból eresztjük ki a genyt, lassan tegyük ; és ha gomolyokká sűrűsödött az, csipesszel huszhatjuk ki. A műtétéi a
