Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-12-18 / 6. szám
87 88 nyára kórosan van elváltozva (kivéve a tabetikus egyéneknél előforduló látaszükületet.) A szivárványlob további gyógymódj át illetőleg, Coccius nem tér el a most átalában elfogadott elvektől, igyekszik ugyanis azon esetekben, hol az atropin nem teheti meg hatását a szövetek vérbősége által megakadályozott felszívódás követkéztében, ezen utóbbit mindenek előtt lobellenes szerek és helybeli eljárások által leszállítani, ezen időszak alatt pedig megelégszik az Atropin kisebb adagaival és ritkább alkalmazásával, mivel hasonló körülmények között a szemnek folytonos atropinizálása úgy sem használhat sem i it. A hol látazár van jelen, vagy az átlátszó közegek homályosodon mivolta a hátsó részek megvizsgálását gátolja, ott a szemteke összeállásának vagyis inkább feszülésének kutatása a legfontosabb eszköz a belső részek mibenlétének elismerésére. Coccius elismervén az újonnan kigondolt tonometerek érdemét, mégis az ujjakkal való tapintást biztosabbnak és a gyakorló orvosok számára hozzáférhetőbbnek tartja, miért is sok gondot szokott fordítani tanítványainak ebbeli kiképzésére. Az ujjakkal tapintás pedig nem történik a szemhéjakon keresztül, hanem magán a szemtekén. Az orvos mindkét mutató ujját langyos vízbe mártván, ezeket a szemteke alsó felére teszi, mialatt a beteg felfelé néz. A szemtükör igen szükséges minden szivárványlobnál, mivel csak ennek segítségével lehet az üvegtest homályosodását feltalálni, melyből, ha elbanyagoltatik, későbben gyógyíthatlan másodlagos szövetváltozások szoktak nem ritkán fejlődni. Azért kórodai rendszabálylyá lett, hogy minden iritikus beteget- ki meggyógyult, elbocsátása előtt még egyszer szemtükörrel megvizsgálják. A szerző bőven értekezik az általa követett szemtükrészeti methodusról. Kórodáján főképen használják az aczélból készített, likkal ellátott siktükrőt (perforirter Stahlplanspiegel), mely Helmholtz siktükre felett azon előnynyel bir, hegy a középponti lika által helyre hozott fekete folt igen alkalmatos tájékozást nyújt a kezdőnek a tükör vezetésében. A siktükör nem vakítja s nem izgatja a beteg-szemét; főleg finom homályos pontok feltalálására sokkal czélszerübb mint a vájt tükör. Már a gyenge szaruhomály kutatására jó szolgálatot tesz, majdnem nélkülözhetlen a kisebbszerü üvegtesthomálynál, melynek nyomozására a tükör mögé erős dombor lencse (-(-ö—3 */* helyezendő el. Felhasználják továbbá a siktükrőt a fénytörés meghatározására. Ezt illetőleg tanuságosnak mondhatom főképen Coccius azon eljárását, mellyel nem csak felismeri az astigmatismust, de egyszersmind annak tanát a tanitványoknak érthetővé teszi. Ez pedig a következő: Miután a fénytörést a tükörrel tárgyilagosan meghatározták, vékony rajzónt tartanak közvetlen a lámpaláng előtt — előbb vizirántos, aztán függőleges irányban — oly módon, hogy annak képe a lámpa lángéval együtt a szembe jusson. Ha a rajzón által létre jött fekete esik mind a két irányban egyaránt vastagnak mutatkozik, akkor bizonyos, hogy homocentrikus fénytörő láttani szervvel van dolgunk; ellenkezőleg heterocentricusnak tekinthetni azt, ha a rajzón képe a két irányban mind feketeségére mind vastagságára egymástól eltér. A leggyakorbb eltérés az, hogy a vízszintesen tartott rajzón feketébb és élesebben határolt csikót hoz létre mint a függölégesen tartott, mely utóbbi kevésbé fekete és elmosódott, az az szórási körben mutatkozó csikót nyújt. A legjobb hely ezen kutatásra a látideg és a sárga folt közötti tér, a kevésbé gyakorolt e czélra még a látideg alatti tért is felhasználhatja. A gyógymód tárgyalását megelőzi azon betegek számbeli kimutatása, kik az 1868 és 1869-iki években kerestek segélyt az intézetben. Az egész szám: 7898. A véghez vitt műtétek száma 1617 feltűnő nagynak látszhatnék, ha nem értesülnénk, hogy 644 idegen test eltávolítása, 106 tályog — vagy Chalazion kinyitási, 78 könycsatorna — felhasítás stb. foglaltatnak benne. A nagyobb műtéteknek száma inkább csekélynek mondható, úgymint; hályogműtét 197. látaképzés 267, kancsalsági műtét 32, enuelcatio bulbi 5, szemhéjképzés (Blepharoplastik) 1 stb. Vessünk most rövid pillantást Coccius gyógyelveire. A lobellenes eljárásban főszerepet visz nála a hideg borogatás. Ezt még a tüszös vagy sömörös köthártyalobnál (Conj. pustulosa) is alkalmazza, összehúzó fémsókkal és nadragulyakivonattal együtt addig, mig a köthártya izgatása a becseppentéseket ellen javalja. Nevezetes, hogy az izgatási időszak elmúltával Gáloméit nem hint be száraz por alakjában, hanem annak vizes oldatából cseppent be, mely előbb mindenkor jól felrázatik. A takarnál jeges borogatás mellett ó r á n k i n t cseppent be egynéhány cseppet a következő oldatból: Nitr. arg. 0, 24, Aq. dest. 15, 0. A pokolkövet szilárd alakban soha sem szokta alkalmazni, azt mindenkor a következő oldattal pótolván: Nitr. arg. 0, 12—0, 30, Aq. dest. 4, 0. Diphtheriticus köthártyalobnál szintén csak óránkinti becseppentése az első oldatnak, melyet különben egész 0, 03: Aq. 120, 0—ra leszállít és langyosan cseppent be, ha az előbbi izgat,; mi mellett a beteg ágyban marad és gyenge izzasztó eljárásnak vettetik alá. K ö t h á r t y a r ö g (Trachoma) ellen csupán erősebb pokolkőoldatot szokott használni, minden második nap cseppentvén be, nagyobb fokú esetekben a szemhéj köthártyát a gyengébb oldattal 0, 12: aq. dest 4, 0, beecseteli. Ha egyszersmind pannus is jelen van, kétszer oly erős oldatot vesz. A kék követ nem is említi. Szarulobnál nyomkötés mellett a csapolás, valamint a roncsoló fekélynél (ulcus rodens) aSaemisch által javasolt felhasítás említendők mint főgyógymódok. A lágyító meleg borogatásokat oly egyéneknél, hol a genyképzés gyorsabban halad, igen óvatosan használják; ily esetekben decoctum ulmi használtaik oly czélból, hogy a még fennálló és lazult szaruszövetet a roncsolás ellen megóvják. Hasonló esetekben szintén alkalmazzák a pokolkőoldatot, legtöbb szarubántalomnál az atropint. Fájdalomcsillapító szer gyanánt járólagos betegeknél a száraz mákonykivonat használtaik, mely (1—3 szemer) nehány csepp vízzel a homlokba dőrzsöltetik. A szem belső hártyáinak izgatása ellen a hidegnek alkalmazása szintén czélszerünek bizonyult; a legtöbb népszerű és titkos szemgyógyszerek haszna épen hűsítő hatásán alapszik. A műtéteket illetőleg a következőket említjük mint kiválólag érdekeseket. A könyorr csatorna szűkületénél a csaptüt (troikar) nem a felhasított könyponton keresztül vezeti be, hanem egy a régi mód szerint a szemhéjszalag alatt a bőrön át ejtett seben át, mivel ily módon biztosabban kezelhető. Magát a kórismét gyakran könnyíti a Laforrestféle könyorresap (Thránennasenkatheter) bevezetése által. A glaucoma ellen véghez vitt szivárványcsonkítást nem sokára követi a második műtét, ha az első nem csökkenté eléggé a szemteke nagyobbodott feszülését. Heveny glaucománál csak kis sebet ejt egy mindkét lapján kissé domború lándzsakéssel, nehogy megsértse a szivárványt vagy lencsét, ezt aztán keskeny, gombbal ellátott késsel tágítván. A hólyagos heget (cystoide Narbe) felhasítja keskeny késsel, mire aztán mindkét felét csipesszel megfogván olló\al eltávolítja. A hályogmetszésre vonatkozólag Coccius kinyilatkoztatja, hogy ő is mint a szemészek többsége Graefe uj tülkhártyametszésének határozott barátja. Csak két módosítást említ fel, melynek bevezetését czélszerünek találta az esetek egy részében. Ő gyakran a műtétet lefelé viszi véghez, mi mélyen fekvő szemeknél igen előnyősnek mutatkozott. Továbbá némely esetben megelőzőleg szivárványmetszést vitt véghez, a mint azt Mooren a lebenymetszésnél ajánlta volt. Az említett években Graefe tiilkhártyametszését 127 esetben vitte véghez, melyek közül 112- szer egyszerű hályog, 15-szer pedig bonyolódott hályog volt jelen. A nem bonyolódott esetek közül a szivárványmetszés megelőzte a hályogkivételt bO-szer (4 hét — hat hónappal az egyes esetekben). Ezeknél szaruelpusztulás egyszer sem fordult elő, de igenis két esetben részletes genyedés iridocyclitis következdében, mely a láterőt csupán fényérzésre szállította le. 62 esetben a hályogmetszés és szivárványcsonkítás egyidejűleg történt meg ; ezek közül 5 szem pusztult el részint szivárványérhártyalob, részint szarugenyedés által. A 127 hályogkivétel után összesen csak 2 esetben fordult elő valódi és elsőleges szarugenyedés elpusztulással (l,6°/o); ez olyan számarány mely nagy haladást mutat a lebeny metszéséhez képest. A többi részleteket, melyek igen körülményes és gondosan összeállított táblázaton
