Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-12-18 / 6. szám
b5 86 szemekben is csak két vizsgáiási képecskét láthattam; a szemtükörrel a háttér egyes részleteit még kevésbé láthatám mint a gyermek szemében, mert az anyáéiban a közegek még homályosabbak valának; annyit azonban mégis láttam, hogy a szem mélyéből visszavetett fény itt sem volt infehér színű, hanem sárgásveres, tehát itt sem volt jelen Coloboma Chorioideae. Meg kell még jegyeznem, hogy az anya is tűrte mindig a világosságot, csak a gyulladási időszakban nem. Nem óhajtván idült szarulobja ellen kezeltetni, ezenkívül gyermekének általános egészségi állapota is javulván, a felvétel után egy hét múlva azon utasítással bocsájtottuk el, hogy a gyermek a használt szereket még folytassa és koronkínt mutassa be magát, a mit azonban nem tett. Alkalmazkodási félhiidés két esete roncsoló toroklob után. Közli Torday Ferencz tr. O. G. 8. éves korának megfelelőleg fejlődött, halvány bőrszínű, kissé duzzadt arczu gyermek. — Ez év február elején nehány napig tartott erősebb láz kíséretében roncsoló toroklobot (Diphthe- Titis faucium) állott ki, mely után egészségi állapota aránylag rövid idő alatt helyreállt, két héten át iskolai dolgozatait akadály nélkül végezhette, a tanulásban épen nem volt gátolva. — Ekkor azonban a szülők nagy aggodalmára tetemes láttompulásról panaszkodott ; olvasni írni képtelen volt. A megrémült szülők és a rendes rendelő orvos azonnal egy gyakorló szemorvos tanácsát vették igénybe, ki a láttompulatot valószínűleg valamely reczegbántalom kórjelének tartva, csalhatlan kórismézésének hitében mellőzve az alkalmazkodási rendellnnességet felderítő szabatos vizsgálatot: a gyermeket elsötétített szobábani tartózkodásra kárhoztatta, s megszorított étrend mellett lobellenes eljárást rendelt. Miután ezen gyógyeljárás 8 napon át semmi javuláshoz se vezetett, a szülők martius hő 16 án Hirschler tr-hoz fordultak. A vizsgálat ekkor következő volt: külsőleg a szemeken semmi rendellenesség; S=2%00, szűk liku (Stenopaeus) lemezen át a jobb szemben 20/70 ; — a balban °/ioo- Szabad szemmel Jäger 16-ot 10"-re, -f- 10-el Jäg. 7-et ugyanoly távolságra olvas. Szemtükörrel a szemür hátterében rendellenesség nem találtatott. A szem alkata tullátó. Rendeltetett: szabadlevegőn tartózkodás, tápláló étrend és a gyógyszerek közül szénsavas vas. Mart. 26-án, tehát tiz nap múlva már S. (szabad szemmel) ==2%o, mely látélesség ugyanaz maradt april 16-án is, midőn szabad szemmel Sn. l'/2 számú betűit 7"-re elég bátran és kitartással olvasta; — 30 számú dombor üveggel azonban a betűket úgy a táblán (20/40) mint az olvasásnál tisztábban látta. A nyári idényt a budai hegyek között töltötte, és ez idő szerint épen oly jó láterőnek örvénd a gyermek mint toroklobja előtt. Egy második, ehez majdnem hasonló következő esetet találtam bejegyezve az 1866-ik évi betegkönyvbe: T. Gy. 7 éves, halvány bőrszínű, petyhüdt izomzatú, különben a korhoz aránylagos testkifejlődéssel biró fiúcskát 1866. mart. 24-ikén mutatta be édesatyja Hirschler tr-nak azon panaszszal, hogy a gyermek nehány nap óta roszúl lát. — Jäger 8-nak csak egyes betűit volt képes olvasni, sőt a 12-ből is 15"-re csupán egyes szavakat; — -(- 10-el ellenben Jäg. 3-at egészen szabadon és folyvást olvasott. S.=20/30, -f- 30-al a betűket jobban látta, de többet nem. Külsőleg a szemeken semmi rendellenesség, a láta rendes tágságú. Szemtükör a szemeket rendes látóknak igazolta, s a láttérben rendellenességet nem mutatott. A gyermek három hét előtt roncsoló toroklobot állott ki. Zsongitó étrend és gyógykezelés mellett 20 nap alatt visszanyerte előbbi rendes láterejét. A gyermekgyógyászok előtt már több évtized óta ismeretes az izomhűdésnek egy bizonyos alakja, mely a legtöbb esetben roncsoló toroklób után 2—6 hét lefolyása alatt szokott megjelenni, csak bizonyos izomcsoportokat (leginkább a lágyszájpadot, majd egyik vagy másik alvégtag egyes izmait) támad meg, igen kedvező jóslatú, mert úgyszólva gyógybeavatkozás nélkül nehány hónap alatt meggyógyúl. — A szemészek közül legelőször Donders 1860-ban lett figyelmes a ronosolé toroklob után fellépő alkalmazkodási íélhüdésre, mely némely járvány alatt elég gyakran előfordúl, s mint tisztán helyi bántalom tekintendő, melynek tulajdonképeni oka még nincs megállapítva. Donders azt valamely átalános betegségben rejlőnek hiszi, és a hüdést a változott vérvegynek központi szervekre gyakorolt befolyásából véli származtathatni. Az irodalomban most már számos eset van feljegyezve, de ezen kóralak a gyakorló orvos s még inkább a szemész előtt már csak azért is fontos és mindanynyiszor érdekes, mert a mily kétségbeejtő az az illetőre és környezetére nézve, épen oly szelíd és ártalmatlan a bajt felismerő szemében, — ki midőn a kedvező jóslat nyilvánitásával a szülők lelki nyugalmát visszaadja, a bekövetkezett sikerrel tudományának szerez hitelt. IRODALOM Die Heilanstalt für arme Augenkranke zu Leipzig zur Zeit ihres fünfzigjährigen Bestehens. Eine Erinnerungsschrift von Dr. Ernst Adolf Coccius und Dr. Theod. Wilhelmi. Leipzig F. E. W. Vogel 1870. A lipcsei szemgyógyintézet 1820-ban Ritte rich buzgalma által jött létre, ki ritka lelkesültséggel mind a szakma tudományos kiképzése mind a szegény szembeteg állapotja iránt, nem csak a vagyonos polgárok részvétét megnyerni tudta az intézet számára, hanem maga is hozzájárult anyagi és szellemi áldozatokkal e jótékony czél eléréséhez. Egyik főtörekvése oda irányult, hogy a szemészet számára a kormánytól külön és rendes tanszéket yivjon ki, mely igyekezetét végre siker koronázta 1853- ban, midőn a szász kormány egyszersmind az akkori legjelesebb tanár, R u e t e meghívásával oly férfiút bízott meg az újonnan felállított tanszék teendőivel, ki részint élettani kimüveltsége, részint fáradhatlan tanítási ösztöne folytán nagy befolyással volt szakmánk nagyobb körökben való meghonosítására. R i 11 e r i c h maga az intézetben mint annak egyik igazgatója még tovább működött R u e t e mellett egész az utolsó életévéig, mikor egy korábbi takáros bántalom szerencsétlen következményei által megvakulván 1866-ban aggkorban meghalt. Egy évvel későbben R u e t e is követte őt a sírba, mire Coccius nyerte meg a tanszéket s vele egyszersmind az intézet vezetését, mely mindazon által, hogy magán alapítványok által jött létre és magán ajándékokból valamint évi járulékokból tarttatik fenn, mintegy egyetemi koroda jellemét viseli. C o c c i u s, ki már tanársága előtt is sok éven át mint segédorvos működött volt az intézetben, előbb Ritterich későbben Ruete mellett, a fennt czimzett 197 lapra menő könyvben a szemgyógyintézetben általa követett gyógymódot, különösen pedig tanítási rendszerét átalánosan de elég bőven vázolja, oly annyira, hogy az olvasó bár nem rendszeresített, de bizonyára érdekes áttekintetet nyer az egész szakmára vonatkozó Coccius által elfogadott nézetek fölött. A következő kivonatban a legérdekessebb pontokat állitandjuk össze az olvasó számára. Coccius nagy súlyt fektet a szivárvány vérbőségének kora felismerésére, mivel az orvos csakis az által képes a későbben beálló szövetváltozásokat elhárítani. Miután a szivárvány festanyagos szövete a vérbőség felismerését lehetetlenné teszi mindig, szükséges, hogy más szövetek mivoltában keressük és találjuk a szivárvány vérbőség jeleit. A tülkhártyafeletti kötszövet az, mi legelső figyelmeztethet a szivárvány közeledő lobjára. Ha ezen utóbbi hártya máris elszinesedést mutat, akkor már nem vérbőségről hanem lobról van szó. A szivárvány felhámjának csökkent fénye, melyre Schirmer mint a szivárványlob első felismerhető jelére* figyelmeztetett, nem mindig megbízható, mivel előfordulnak néha esetek, hol a felhám fénye még a lob alatt sem hiányzik. Itt csakis az atropin segíthet ki a kétségből; miért is Coccius tanítványait arra tanítja, hogy minden szemet, melynek szivárványa a láta lomhasága által gyanússá lett, a látatágító szer által mélyebben kuttassák. A szokott adag 0,09 : Aq. dest. 3,75. Ebből egy csepp elég arra, hogy 15 perez múlva az élettani tágulat megjelenjen, ha a szivárvány nem beteg. Azon esetekben, hol vagy a tágulat nem elég nagy, vagy kezdetnél későbben áll be, a szivárvány szövete bizo-6* !
