Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-05-09 / 2. szám
19 20 lak felé tartva, ennok fordított képét mutatja a tülkhártyán keresztül. Csak ha a tárgynak szabatos képe épen a reczeg-hártyán jő létre, akkor vezethet a látideg szabatos ingert az agyba, hol öntudatos benyomássá (Sinneswahrnehmung) válik. Nem kapunk szabatos benyomást, tehát nem nyerünk öntudatot a tárgyról, három esetben: ha a törő közegek zavarosak (hasonlag bepiszkolt domborüveghez, mely nem adhatja a lámpa tiszta képét), midőn szaruhomály, zavaros csarnokviz. hályog, üvegtestzavar állja útját a keresztül hatoló sugaraknak; ha a reczeg mellebb vagy hátrább áll a sugarak őszpontosulási síkjánál (hasonlag fentebbi ' kísérletünkben, ha a fekete papirt nem 4" , illetőleg 8" nyi távolban tartjuk a domborlencsétől); ha daczára a reczegre eső szabatos képnek , valahol az idegvezetésben akadály van , és így a kép nem hozhat létre érzéki benyomást (Suinesempfindung). Ezen ismereteinket már a nagy Kepler fejtette ki. A három eshetőség közül, melyek mindegyike a tárgyak nem tiszta látásának oka lehet, az első. a törö közegek zavara, voltakép csak fényhiányt hoz létre , a harmadik pedig ideg vagy agybántalom. Csak a második , ha a reczeg nem áll ott, a hol a kép létrejő, láttani oka a tárgyak nem szabatos felismerésének. A nemlátás csak ezen fénytani okával fogunk itt foglalkozni. Ha mindég ezen kérdést tartjuk szemünk előtt: jö e a reczegen létre a tárgy képe, ha nem, mi ennek oka, és mikép eszközölhetjük a képnek nem a reczeg előtti vagy mögötti létrejöttét, akkor tárgyunk határozottan körül van Írva. Nem elég azonban azt mondanunk, hogy a képnek a reczegre kell esnie. A reczeg vékony hártya ugyan szabad szemmel tekintve, de csekély vastagsága még mindég nagy fénytörési (dioptrisch) közt képvisel. Még a reczegnek is csak bizonyos síkjában szabad feküdnie a képnek (és pedig a pálcza- és csaprétegnek mellső felületén). Az üvegtest gömbjéhez a pálcza és csapréteg elemei sugár irányában állanak, mellső metszlapjuk pedig az üvegtest felé néz, együttesen tehát mozaikszert! síkot képeznek. Ezen sikra kell esnie a képnek. A szem fénytörési készletét egyenértékűnek tekinthetjük egy erősen fénytőrő domborlencsével. Ha ilyen lencse mögé illő távolba felfogó ernyőt állítunk, akkor ezen egyszerű érzékítés által a szem fénytörésének és rendellenességeinek igen sok viszonyait fogjuk utánozhatni. Többször lesz alkalmunk ezen módszerrel a kifejtendő törvényeket megtestesíteni. Ez okból és mert egyatalán mindég gömbgörbületü (sphaerische '' felületekkel lesz dolgunk, czélszerü lesz e helyen a lencse törvények egynémelyikét emlékezetünkben újra föleleveníteni. Ha gömbgörbületü felülettel bíró üvegre, úgynevezett dombor lencsére, egy végtelen távolban levő pontból kiinduló sugarak esnek , ezek a görbe felületen útjokból eltérittetnek és a törés után a lencse mögött ismét egy pontban, a fő gyupontban egyesülnek. Ezen pont távola a lencse középpontjától *) fő gyútávolnak neveztetik, mely hüvelykekben fejeztetik ki, és a hüvelykszám a lencse szélére vésetik be. Minden egyes fénysugár eltért a törés után eredeti utjától, csak egy nem , és pedig az, mely a tárgy pontjától egyenesen a képpontnak irányult. Ez fösugár vagy főtengely nevet visel. A hol a fösugár a lencse hosztengelyét éri, ott van a láttani középpont (optisches Centrum). Ha a tárgypont nem a főtengelyen fekszik , hanem fölötte , akkor a lencsére eső sugarai nem a főpontba, hanem alája töretnek össze, de ismét oly távolban a lencsétől mint a főgyutávol; ha a tárgypontok alantabb , jobbra , balra feküsznek a főtengelytől, akkor sugarai felül , balról, jobbról gyűlnek ismét egybe a főgyuponttól, de mindég ugyanazon távolban a lencsétől. E sík, a melyben összegyűlnek, főgyúsíknak neveztetik, mely párhuzamosan áll a lencséhez, függélyesen a főtengelyre. Azon egyenes vonalak pedig, melyek a tárgypontokat a képpontokkal kötik egybe, irányvonalaknak mondatnak. Az irányvonalak mindég csak egy pontban metszik a főtengelyt, t. i. a láttani középpontban. A láttani középpont tehát igen fontos szerepet játszik, mert a kép nagyságának meghatározására szolgál. Ugyanis csak a tárgy végpontjaitól kell a láttani középponton keresztül egyenes vonalakat húznunk, ezeket pedig a •) vagyis hátsó főpontjától. gyúsíkig meghosszabbítanunk, és a kép nagysága körül van határolva. Ha a tárgy nem áll legalább 20'-nyi távolban, mi láttanilag már = oo vehető, hanem közelebb, akkor az összetérített sugarak nem a főgyútávolban, hanem távolabb keresztöznek, a gyúpont hátrább fekszik és nem fő- hanem viszonyos gyúpont (conjugirte Brennweite) nevet visel. Ezen viszonyos gyútávol onnét veszi nevét, hogy mindig határozott viszonyban áll a tárgypont távolságával. 4" főgvútávolú dombor lencsénél 20 ' távolban álló tárgypontok 5‘‘-nyíre a lencse mögött adnak fordított képet, 5"-nyi tárgy távolnál pedig 20“-nyi gyútávolban; a 4" lencsére nézve tehát 5" és 20" kép és tárgytávol változatlanul vannak egymáshoz kapcsolva. Ezen szoros viszonynál fogva nevezzük ezen távolokat viszonyos gyútávoloknak és pedig az egyik oldalon levőt, legyen itt a tárgy vagy a kép, mellső viszonyos gyútávolnak, a másik oldalon állót pedig hátsó viszonyos gyútávolnak. Ugyanazon lencsénél minden lehető mellső viszonyos gyútávolnak egy bizonyos, kiszámítható hátsó viszonyos gyútávol felel meg. Más lencsénél az egyes mellső gyútávolok más, de csak bizonyos hátsó viszonyos gyútávollal fognak bírni. A főtengelyen kívül eső tárgypontok itt is a megfelelő viszonyos gyúsíkban, az ellenkező oldalon fognak fordított képet adni. Ez áll domborlencsékre nézve. Vájt lencséknél azonban párhuzamos, tehát nagy távolból jövő sugarak a tőrés után széttérnek, e széttérés pedig nem ad egyesülési pontot. Hol van itt a fő gyupont, a fő gyútávol, a viszonyos gyútávolok ? Folytatásában az eredeti, tehát tevőleges (-{-) iránynak nem találhatók, de igen ha nyert széttérő irányukat ellenkező irányban kisérjük, és a vonalakat visszafelé hosszabbítjuk meg. Ekkor a lencse előtt találunk egy keresztező pontot, mely nemleges (—) fő gyupontot, főgyutávolt, főgyusíkot ad.{Ha domborlencsénél, H sugarak az üveg mögött egy pontba, síkba gyűlnek, akkor vájt lencsénélé H sugarak úgy téríttetnek szét, mintha az üveg előtt fekvő pontból, síkból indultak volna ki. Ennek távola hüvelyekben adja a nemleges gyúpontot, gyútávolt stb. Megfelőleg a domborlencséknek van vájt lencsénél főgyútávol, főgyúsík, hátsó viszonyos gyútávol stb., csakhogy ez mind nemleges jellel lesz ellátandó. Itt is a mellső tevőleges (-)-) és hátsó nemleges (—) viszonyos F. ésF") még kifejtendő gyútávolok szoros kapcsolatban állanak egymással és a lencse főgyútávolával, tehát törési erejével. A lencsék törési erejét közelebb kell szemügyre vennünk. Csekély törési erővel azon lencse bír, mely a belső sugarakat csak kevéssé téríti el utjoktól, nagyobb törési erővel, mely jobban hajlítja őket el. Csekély eltérítés által azonban hosszú gyútávol, erős törés által pedig rövid gyútávol származik. Minél hosszabb tehát a gyútávol, annál kisebb a törési erő, minél rövidebb a gyútávol, annál nagyobb a törési erő. Törési erő és gyútávol e szerint ellenkező arányban állanak. Ha a gyútávolokat értékük szerint hüvelykekben, egyenes számokban fejezzük ki, a törési erőket másként, ellentétes modorban kell megneveznünk. Teszszük ezt törtek alakjában. Ha a lencsének 20" gyútávola van, törési értéke V*o! 30" gyútávol y30 , 6" gyútávol | törési erőt képvisel. Gyútávol és törési erő viszonyos számok, mert egymással szorozva 1-et adnak, 60 X Veo = 1; 20 X %0 = 1; 6 X i = 1- így jutunk az ellentétes viszony kifejezéséhez. Hasonlítassanak össze e következő lencsék gyútávolai és az alattok álló törési erők: Gyútávol; 200", 100", 50", 20", 10", 5". 2\". Tőré «i prő • V 1/ 1/ V 1/ i/ 1/ 1/ V t iUIBbi B1U. '200' '100' '50' '20' '10' /5' / 2 <2' '22-Felül kisebbednek a gyútávolok, ezzel pedig növekszenek a törési erők, mi a törtek sora által haladólag ki van fejezve. Akármely domborlencse gyútávolát könnyen megtaláljuk, ha egy távol tárgynak a lencse megetti képét keressük és távolát megmérjük; vájtlencsénél pedig azon domborlencsét keressük ki egy meglevő gyűjteményből, mely annak hatását megsemmisíti, ennek száma egyszersmind a vájtlencse nemleges gyútávola. Ha e gyútávolból törtet csinálunk, egyest írva föléje, meg van a törési erő ; vájt lencsénél természetesen — jel kell hozzá. Hogy csakugyan ez helyes megnevezése a törési erőnek, kiviláglik e következő példákból: egy -}- 16 lencse 16“ hüvelyben adja egy távol tárgy képét, ha még egy ilyen -j- 16 lencsét adunk hozzá, hol van akkor a kép ? Talán 16 —16 = 32‘‘-ben ? E szerint tehát két domborlencse együtt kevésbé törne, mert a gyútávol hosz-
