Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-05-09 / 2. szám
21 22 szabb lenne, mint mindegyik külön ? Tegyük csak meg a kísérletet, és a képet tényleg nem 32", hanem 8" találjuk, tehát az együttes gyútávol 8" ; és csakugyan, ha a törési erőket V16 -f 1/16- nak vesszük = */8 nyerünk; az együttes törési erő V8, a gyútávol 8“. Ha —8 —f— 8 —j— 8 —(— 8, tehát négy 8"-as lencsét adunk öszsze, a gyútávol nem 32“, hanem 4/g == 1/i együttes törési erő szerint, 2" lesz. 4 — 8 = — 4 ? I i/ ii — i/ V. k IS --- 8 f+8 — 4 =+ 4? V 1/. __ 1; __ __ 1/ V- Is /4 Is Gyúlávolokkal nem szabad számítani, hanem csak törési erőkkel, törtekkel, ez felel meg egyedül a valónak. A gyútávol gyakorlati dolog, fénytörési érték nem, mert ezzel egyedül a törési erő kifejezése bir. Miután a törési erő számtani becsét feltaláltuk, nézzük meg, váljon ezzel nem áll-e szoros kapcsolatban a két viszonyos gyutávol értéke? Ha egy -f- 4 lencse előtt a tárgy végtelen (oo) távolban áll, ennek képe 4"-benvan a lencse mögött; ha a tárgy20", 16", 12", 8", 4"-ben van elől, a kép 5“, ö1/s“> 6", 8", oo-benlesz hátul. Ha mind ezen kapcsolt gyutávolokat viszonyos számokban fejezzük ki, akkor azt találjuk, hogy V20 és a megfelelő hátsó j/b = 1/4 1 1; — 1 ,16 r » » '5 (4 1( J_ 1/ __ 1' /12 I » » '6 /4 1/ _L 1, — 1 8 I 9 » / 8 4 ‘4 4- » » li°° = lu J/a -f- .. » V x = */f. Ha a mellső gyútávol viszonyos számához a hátsó gyútávol viszonyos számát adjuk, akkor a lencse törési erejét nyerjük. Más szóval a lencse törési ereje annyi, mint a két viszonyos gyútávol törési értekének összege. Ha a mellső gyútávol = a, a hátsó == x, a lencse f, áll az egyenlet ’/a -f- ljx = */f, melyből két tényező ismeretes voltakor a 3-kat lehet kiszámítani. Példa rá a fentebbi sorozat. Ha vájt lencsékkel van dolgunk, akkor f nemleges, tehát: Va -f- */x = — 1/f, p. 0.: — 4 lencse 8“ tárgytávolnál adni fog: i + Vx = - í J/x — — 4 — i Vx = — '/2% Via A hátsó gyúérték e szerint esetünkben!—12 2/s |*/3, a gyútávol — 22/3, azaz törés után a sugarak úgy fognak szétáramolni, mintha egy 2% "-re a lencse előtt fekvő pontból jönnének. Igen jó átnézetet nyerünk e viszonyok fölött és a viszonyos gyútávolok szoros egybefüggéséről, ha bizonyos haladó sorát a főgyútávolnak (tehát különböző törési értékeket) és a különböző tárgy és kép távolnak (tehát különböző viszonyos gyúértékeket) egymásközt combináljuk. A domborlencséknél azon előny kínálkozik, hogy a már érintett módon kísérletileg ellenőrizhetjük a számítás eredményét, de szükséges a vájt lencsék tulajdonságait is ismernünk. (Folytatjuk.) Tfilkhártyarepedés, szivárvány és sugár test elöesése, gyógyulás. Torday Ferencz tudortól. A szemteke sértései külső erőmüvi behatások folytán elég gyakran fordulnak elő az orvos-szemészi gyakorlatban, s az irodalomban feljegyzett számos szerencsétlen kórkimenetek intve hívják fel az orvost, minden egyes adott esetet kellő figyelmére méltatni. Aránylag ritkábban, de még is elég bőven jön elő kizárólag a tülkhártyát illetett azon nemű sértés, mely tülkhártya repedéssel, s ezzel kapcsolatban szivárvány és sugártest iszamával jár. A sértés ezen neme jobbára valamely, kiváló erővel és sebességgel beható, tompa eszköz által okoztatik; maga a repedés mondhatni kivétel nélkül a szaru- és tülkhártya érintkezési helyén jön létre, a felső vagy felső és belső szaruszéllel egyközösen lefutólag. Az iszam nagysága és alakja függ a seb mekkoraságától. Ha az előesett részek sérülést nem szenvedtek, tehát a tülkhártya folytonosságában meg nem szakadt, úgy az iszam a repedés felett többnyire hólyagalakú, a sebszélek által örvszerűen körűlfüzött emelkedést képez. Nem ritkán több ily emelkedés foglal egymás mellett helyet, mely az egésznek átlátszó szemhogyó alakját kölcsönzi. Különöseu akkor áll ez elő, midőn a meglehetősen tág seben át a szivárvány egész szélességében, s a sugártest egy része kitolúl Tülkhártya repedésnél az érhártya csak párkányzatosan szokott kidomborodni. Lényegesen változik a kórkép, ha egyszersmind az előesett részek is bevonatnak a sértés körébe. Ugyanis ekkor a szivárvány czafatok vagy összecsavart fonalak alakjában lóg ki a sebből, míg a sugártest iszamodott része a sebszélekre van köröskörül felcsapva. Ilyenkor az üvegtest egy része is kifolyik. Az alanyi tünetek, a sértés belterje és az egyéniség szerint igen különbözők. Olykor, mint egy esetben Cooper észlelte , nagy fokú zúzódás után, sőt az egész, több hónapot igénybe vevő kórlefolyás alatt sem panaszol a beteg fájdalmat; közönségesen azonban azonnal a sértési behatás után heves, sugárzsábaszerü fájdalmak jelentkeznek , melyek később a kór lefolyás alatt még inkább fokozódnak. Igen gyakran hányás, majd ájúlás követi a sértést, s ezen ájulás a sértett szem megtekintésénél mindannyiszor ismétlődni szokott, még a legerőteljesebb egyéneknél is. A láterő az erőmüvi behatás után legtöbb esetben azonnal megsemmisül, részint a szenvedett rázkódtatás, részint a szemcsarnokban megjelenő vérömlény miatt. A kórlefolyás rendszerint lassan halad előre , s több hónapig eltart. A kórjóslat megállapításánál a legnagyobb óvatosság követendő, s szemelőtt tartva a kórkimenet lehetőségeit, mindenkor semmit, vagy a lehető keveset Ígérjünk, nehogy az illető szenvedőt és környezetét szomorú csalódásnak tegyük ki és orvosi tekintélyünket aláássuk. A kórkimenet ugyanis még azon esetekben is, hol nagyobb genyedési folyamat kimarad, közönségesen elég kedvezőtlen. A láta csaknem kivétel nélkül a jelenvolt tülkhártyasebbe van elhúzva, a szivárvány szövete kórosan megváltozva, az érhártya a lencsetokhoz tűzve. Utólagos hályogképezödés még akkor sem marad el, ha maga a lencse meg nem sértetett. Még sokkal fontosabbak azon kóros utóváltozások, melyek a szemür belsejében , a tülkhártyaseb heges össenővése után rövidebb hosszabb időre bekövetkezhetnek. Ide tartoznak: az üvegtest folyósodása, abban fagyanyjegeczek képezödése, főleg pedig a heges zsugorodás következtében érhártyalevá- 1 á s, megsemmisítve minden, az ideig fenmaradt kecsegtető reményt; végre, bár felettéb ritkán, rostonyás izzadmány képeződés az érhártyában. Rokonszenves általános szemlob nem igen szokott bekövetkezni. A helybeli gyógyeljárás főleg az iszamodott szivárványrész teljes lemetszése utáu nyomkötés alkalmazására, majd óvatos figyelő eljárásra szorítkozik. Következő ide vágó több tekintetből érdekes kóresetet közelebb volt alkalmam megészlelni: Z. J. 11. éves fiú, múlt évi octóber hó 30-án szembajjal hozatott a pesti szegény-gyermekkórházba. Bajára vonatkozólag az eléggé értelmes fiú állítja, hogy mintegy l1^ óra előtt játék közben egy másik fiú játéknyillal szemébe lőtt 8 — 10 lépés távolságról. A puha fából készült nyílvessző végére sárgaviasz gömb volt illesztve. Szemeit már az elpattantás előtt becsukta, mert társa tréfából több Ízben irányzottá szemeinek a nyilat. Azonnal a behatás után igen rosszúl lett, majd elájúlt, de szemében különösebb fájdalmat nem érzett. Megtekintéskor a bal felső szemhéj bőre rendesnél vörösebb, emeltebb hőfokú, érintésre kissé érzékeny; szemhéjait a fiú folyton csukva tartja, önkéntesen csak félig képes egymástól eltávo ■ litani. A felső szemhéj erőszakos felemelése és a szemteke lefelé gördíttetésénél legkevesebb fájdalmat sem panaszol, de csekélyebb világosság is fényiszonyt szül. A szemcsarnok igen szűk, majdnem egészen eltűnt; a szaru közép részén apró homály; a láta fekete színű . de alakja és nagysága tetemesen megváltozott; alakja alapjával fölfelé, csúcsával egyenes lefelé irányúló, többé ke-19*
