Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-08-29 / 4. szám
61 62 mütéteik eredményét ily számbeli mértékkel mérik; de arra, hogy ezen eredményeket az elhúnyt nagy mesterek vagy a még élő lebenymet-zőkével összehasonlithassuk, szükséges volna, hogy ők ugyanazon számbeli mértéket alkalmazták legyen, mit pedig nem tettek; s így csak a haladó időtől várhatunk oly statistikát, melynek számaiban majd utódaink megközelítő megnyugtatást találnak. A szerző statistikájának alapjául a 689. műtéti esetet veszi, melyekről Rothmund intézetében szorgos jegyzések léteznek, a nyert láterő fokát 5 osztályba sorozván ; t. i. 1-ső, képesség Jaeger 1, 2 és 8, vagyis Snellen lx/2 és 2 számú betűinek olvasására, mint mi minden munkára képesít. 2-dik, Jaeger 4—12 vagy Snellen 2 7*—10, mi közönséges foglalkozásra elégséges. 3-ik, nagy betűk felismerése vagy az ujjak kisebb távolságra való megolvasása, mi a vezető nélküli járást lehetségessé teszi. 4-ik, fényérzés. 5-ik, láterő tökéletes hiánya. Helyesen jegyzi meg, hogy tulajdonképen a távolba való láterőt külön kellene tekintetbe venni, de kéntelen vala c sak a közeire való láterőt venni számba, mivel Rothmund kórodáján csak egy év óta szokták az előbbit külön feljegyezni. Ezekután az adott számok alapján összehasonlítja a különféle műtétmódok eredményeit, még pedig 4 külön fejezetben; ugyanis: 1. A rendes lebenymetszés (R i c h t e r, B e e r), a) annak módosítása Mooren szerint. 2. A vonalmetszés a szaruhártyában a) Egyszerű és az első módosított vonalmetszés G r a e f e szerint. b) Waldau (Schuft) és Critche'tt kikanalazása. 3. Lebenymetszés a tülkhártyában Jacobson szerint. a) Pagenstecher módositványa. 4. Vonalmetszés a tülkhártyában. a) B o w m a n kikanalazása. b) Graefe mostani módosított vonalmetszése. (Legújabb megnevezése : Extraction mittelst peripheren Linearschnittes.) Tér szűke miatt le kell mondanom arról, hogy az e fejezetekben kitárt anyagot még csak kivonatban is reproducáljam, már azért is, mert többnyire a 30 táblázatra vonatkozik, melyek a szövegben tartalmaztatnak. A füzet olvasására utasítom azon t. ügytársaimat, kik maguk szemmütéteket gyakorolván, feszült érdekkel fogják azt végig olvasni. Csak a végkövetkeztetések közül legyen szabad itt egynéhányat felhoznom. Ha valamenyi táblázaton végig megyünk — úgymond szerző — akkor látjuk, hogy a veszteségi számok felével kisebbek a tülkhártya szélén véghez vitt metszéseknél, mint azon hályogkivételeknél, melyek szaruseben keresztül történnek. Váljon miképen történik az, maga a műtét vagy a két szervrész különbsége által stb., az egyelőre közönbös dolog, de a tényt kell mint olyant elismernünk, fia tehát csupán a szemek elpusztulására vonatkozó veszélyt vesszük tekintetbe, akkor nem is jöhetünk zavarba, váljon melyik műtétmódot kellene választanunk. De akkor azt, is szem előtt kell tartanunk, hogy a tülkhártyaszélben véghezvitt minden metszés a szivárványmetszést szükségképen tételezi fel. Szükséges tehát kutatnunk, váljon milyen befolyással bir a szivárványhézag a nyert láterő fokára. A szerző táblázataiból kiderül pedig, hogy távollátásban igen is a kerekded láta sokkal előnyösebb a mesterséges látánál (coloboma), valamint azon tűzzel dolgozó munkásoknál is, kiknek a nem csonkított szivárvány a vakító fény ellen jó szolgálatot tesz, míg úgy közellátáskor mint közönséges munkánál a mesterségesen nagyobbitott láta hátrányt épen nem okoz. Ha képesek volnánk az egyes esetekben átalában jósolni, akkor a legegyszerűbb az lenne, hogy a kedvező jóslatú eseteket a rendes szarulebenyes, a többieket tülkhártyametszéssel mütegyük; de az épen a baj, hogy nem is tudjuk, váljon miért veszett el némely szem, mely legjobb jóslat mellett, valamint legrendesebben véghezvitt szarumetszés által műtétetett. Miután tehát még csak megközelítőleg sem bírjuk a műtéteknek jó vagy rósz eredményét jósolni, világos, hogy legtöbb esetben, hol átalában csak a láterő visszanyeréséről van szó, csak a tülkhártyametszés lesz javalva, a szivárványhézag daczára, melyet a beteg rádás gyanánt kap; mert oly műtétmód, mely több mint felével kevesebb veszteséget mutat, dúsan ellensúlyozza azon másik mód előnyeit, mely a netán kissé tökéletesebb távollátást több mint 10 veszteségi százalékkal lakoltatja. A szerző e tekintetben Knapp ama véleményét osztja, miszerint nem átalja a metszésnek a szaruszövetből a tülkhártyába való áthelyezését legynagyobb vivmányúl elismerni, melyet a hályogkivételnek tökéletesbitésére irányzott iparkodások szültek. Mint végkövetkeztetéseket a szerző a következő falapelveket állítja fel: 1. Puha hályogokat vagy szétdarabolással (discissio) vagy egyszerű vonalmetszéssel, vagy végtére szétdarabolás utáni egyszerű vonalmetszéssel kell mütennünk. 2. Valamennyi többi hályog illendő tülkhártyametszéssel ( nagyobb kisebb, többé kevésbé vonalszerű metszéssel) eltávolítandó. 3. Csak kivételképen kellene kemény vagy vegyes hályogokat szarumetszés útján eltávolítanunk, t. i. azon esetben, hol a betegek a kerekded láta és a jó távollátás kedvéért a sikertelenség kétszer nagyobb valószínűségétől vissza nem riadnak. A füzet, melynek olvasásást t. ügyfeleinknek ismételten ajánljuk, g9 sűrű nyomott, lapra terjed, E n k e ismeretes módja szerint tisztességesen ki van állítva. Ára 16 garas (80 krajczár). A vonal metszésről. Höring tr. a szürke hályog fentnevezett műtétmódjáról a szemészeknek 1868-ban Heidelbergában tartott gyűlésén következőkben foglalta össze tapasztalatait. 1 A műtétmódot csaknem biztosítónak véli lenni a szem teljes elpusztulása ellen. 117 ily módon végzett eset közül hármat veszített el szarugenyedés vagy általános szemlob által, s mind a három esetben akkor hajtotta végre a műtétet, midőn még nem volt eléggé begyakorolva. 2. Gyógyintézetekre nézve e mütétmód megbecsülhetetlen, mennyiben utóbánás az elébb gyakorolt módokhoz képest úgyszólván nem is létezik. H. minden esetben úgy tapasztalta, hogy ha flanelkötés gondosan alkalmaztatott, ezt az első négy napon, a körülmények szerint, legfelebb feszesebbé vagy lazábbá kell tenni, míg egészen eltávolítani és hideg borogatásokat rakni, legalább az ő intézetében, igen ritkán volt szükséges. Az első két éjjel H. az egészen rendes lefolyásnál is mákonyt nyújt belsőleg vagy kenőcs alakjában, mert az éjjeli nyugalom észrevehetőig jó hatással van a lefolyásra. 3. Szivárvány lob a puttadó lencsemarad ványok jelenlétében nem ritkán keletkezik, leggyakrabban akkor, midőn szivárványcsonkolásnál a szivárványhártya egyes csúcséi nem távolittatnak el kellő gonddal a sebzugakból. Ennélfogva H. a műtét befejezése után mindig szabatosan megvizsgálja a műtét terét és a szivárványhártya legapróbb cafatait is a sebzugakból különösen kiszedegeti. 4. Graefe tanárnak tavai adott tanácsát, miszerint a lencse kiléptetését a szarutülkszél alatti nyomás által eszközöljük, nem találta czélravezetőbbnek, mint ha a tülkseb felső' ajkára nyomunk a kanállal, azaz, ha a szánkamüvelettel élünk. Ezen műveletnél ép annyiszor látott üvegtestiszamot, mint az eredeti eljárásnál (egészben véve az üvegtestiszam rendes szemeknél igen ritkán áll be), s H. gyakran volt kénszerülvo későbbi cselekvéskor a nyomást annyira erősbíteni, hogy az eredetihez tért vissza. Ezenkívül a rögzítő csipesz oldalti becsiptetése a legnagyobb óvatosság mellett is tekeforgást okozott, mely rézsut irányba terelte a sebet; egészben véve pedig H . azt tapasztalta, hogy midőn a felső sebajknak gyengéd nyomására a lencse nem lép elő, a Critchett-féle kanalat óvatosan bevezetni kevésbé árt, mint folytatni az erős nyomást. 5. H. a javalatok körét nagyon kiterjeszthetni véli. Csupán a híg hályogoknál és kis gyermekeknél tartja a behatást az ismételt tok metszésekkel szemközt igen nagynak: különben minden, még a sértési, hátsó odanövésekkel párosuló hályogoknál is a vonalmetszést czélszerübbnek tartja minden más mütétmódnál. Hogy a legkedvezőtlenebb viszonyok közt is mennyire végezhető a kérdéses eljárás, ezt H három esettel bizonyítja. 1-ső eset. 80 éves paraszt szaruhártyájának széle 3 millimeternyire el van hájasodva, a köthártya alatti sejtszövet és a szemgödri zsírszövet teljesen el van sorvadva. A műtét, a teke rögzíthetlensége miatt, nagyon nehezített. A láta atropin által alig tágítható ki. A szivárványhártya nem esvén elé, görbe
